Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Csath Béla: A debreceni hévíz fél évszázad előtti feltárása

Csath B.: A debreceni hévíz feltárása Hidrológiai Közlöny 1984. 2. sz. 127 tiszti főorvos termálfürdő építősét javasolta, ha a kút 52 °C-os 500 1 vizet ad percenként, gyógyvíz esetén pedig a kút mellett lehetne kiépíteni egy fürdőt. A végleges hozamvizsgálatok után az utolsó feladat a kút kiképzése volt abból a célból, hogy a legnagyobb vízmennyiség kitermeltetése váljék lehetségessé. Ezen kérdések megoldására több béléscsőrakat beépítésének kísérletezése mellett a legoptimálisabb viszonyokat a 171 mm átmérőjű béléscső beépítésével értek el, amikor harangos csőszakaszt építettek be 97,41 m-ig a 282 mm-es béléscsőrakatba. A kútnak az 5. ábra szerinti kiképzése melletti vízhozama eleinte ingadozott, majcl 1932. április elején a víz letisztult és a kút hozama 1700 m

3/d 65 °C-os meleg víz és 2250 m

3 gáz volt. A víz gyengén jód és bréimtartalmú, sós hidrokarbonátos. A víz összes sé)tartalma 5,39 gr/l, amiből 2,942 gr/l NaCl. A víz összetételét dr. Bognár János egyetemi tanár vizsgálta meg a Debreceni Tisza István Tudományegyetem orvosi vegytani intézetében. A kút vize az alkalikus konyhasós-jódos ásványvizek közé tartozott. A fenti munkálatok 420 000 pengőbe kerültek, mely összegből 100 000 pengőt a város, 320 000 ]tengőt a Pénzügyminisztérium viselt. „Hála és elismerés illette a mélyfúrás nagynevű tervezőit és végrehajtóit, a mi kincskereső hazánkfiait, Böhm Ferenc miniszteri tanácsost, dr. Pávai Vajna Ferenc főgeológust és Faller Gusztáv főmérnök munkatársakat. Az ő fanatikus kitartásuk, páratlan szakértelmük és töretlen bizalmuk tette lehetővé, hogy Debrecen város áldozatkészsége nem esett „kútba", hanem azt az áldozatot sokszorosan megtetézve egy olyan gyógytényezővel ajándékozták meg, melyre ezren és ezren fogunk hálával gondolni" írta dr. Láng Sándor. A Debreceni Újság tudósítója a fentebb említettek közül Faller Gusztávról így írt: ,,a nagy gyakorlatú tudása, tapasztalata nélkül, az ő fanatizmusa híján senki sem tudta volna elérni ezt az eredményt". IV. A hőforrás vizének hasznosítása A forrásvíznek feltárása óta Debrecen város egész társadalma érdeklődésének központjában állott a hőforrás. A városi közgyűlés 1932. február 12-én kelt 46/1932. sz. Bkgy. alatt elhatározta, hogy a város a hőforrásnál gázleválasztót létesít. A vizet a Nagyerdőre vezetik, ahol nagyobb szabású strandot és fedett fürdőt fognak létesíteni. A földgáz értékesítésére a Világítási Vállalat igazgatója, Rimanóczy Béla kapott megbízást, míg a nagyerdei fürdő tervezési munkáját, valamint a kivitelezést Szegedy Gyula, a Villamos Vállalat akkori főmérnöke végezte. Az elkészült terveket 1932. március 17-én a közgyűlés 104/1932. Bkgy. sz. határozatával fogadta el, majd a belügy és a pénzügyminiszter 67.812/1932. sz. alatt már kivitelezésre is elfogadta. A munkálatok tüneményes gyorsasággal, de amellett a legnagyobb alapossággal és lelkiismeretességgel haladtak előre. A 150 mm átmérőjű öntött vas nyomóvezeték elkészülte után a meleg Béléscső külsőt Béléscső sorú 138 1611,90 Talp 1737,66 í>. ábra. A l,út kiképzése víz benyomása 1932. május 31-én megkezdődött. A fürdő 1932. július 3-án nyílt meg. A fedett uszodát ez év november 15-én adta át dr. Vásáry István polgármester rendeltetésének. így Debrecen váratlan versenytársaként jelentkezett Hajdúszoboszlónak és a város vezetősége mindent elkövetett Hajdúszoboszlót háttérbe szorítani. Amilyen gyorsan elkészült a debreceni villamos vasút vonalának meghosszabbítása a nagyerdei fürdőig, olyan gyors intézkedéssel szüntette meg a MÁV a Debrecenből a nyári időszakban Hajdúszoboszlóra járó fürdővonatot. A fürdőjáratok leállítása mellett nem vették figyelembe azokat a kívánságokat sem, amelyeket Szoboszló a nyári vasúti menetrendre vonatkozólag a debreceni MÁV igazgatóság elé terjesztett. Nem engedélyezték a Debrecen és Hajdúszoboszló közötti autóbuszjáratokat sem. *** A meglepően gyors intézkedések nyomán a debreceni fürdő forgalma állandóan emelkedett.