Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Csath Béla: A debreceni hévíz fél évszázad előtti feltárása

Csath B.: A debreceni hévíz feltárása Hidrológiai Közlöny 1984. 2. sz. 125 a 100 000 pengőn túl fog mutatkozni, azonban kilátásba helyezte a pénzügyminiszter, hogy abban az esetben, ha hőforrásra vagy földgázra akadnak, hajlandó a várost a haszonból bizonyos arányban részesíteni. Az elvágott béléscsövek kiépítése után a 282 mm átmérőjű béléscsőrakat előfúrása alkalmával az öblítővíz tetején ismét olajhabokat és gázbuborékokat észleltek. Az újból elvégzett réteg vizsgálat eredménytelensége miatt a fúrást továbbfolytatták. 1930. február végén a munkanapló szerint a fúrás mélysége 831,6 m volt már. A 640 m körüli mélységben észlelt gáznyomokkal kapcsolatban „melyekhez a szakértők nagy bizalommal voltak" Gaál István geológus az alábbiakat fűzte hozzá a Debreceni Szemle februári számában: „Ezek a „nyomok" ugyan várszegények voltak, s mélyebbre hatolva el is tűntek, de bizonyosan akadnak, akik ezeket a gázbuborékokat kedvező jelnek tekintik" továbbá „a hajdúszoboszlói kút adatai alapján csinálják a prognózist. Ezek megszerkesztésekor az Alföld gyűrött szerkezetét, s ezeknek a földráncoknak kinyomoz hatóságát is adott tényezőknek tekintik". Gaál István kutatásai alapján az alábbiakat írja: az „Alföld Körös—Berettyó szakaszán igazi, fosszilis gáz vagy petróleum képződésre alkalmas anyagok nagyobb mennyiségben való felhalmozódására a geológiai múltban nem volt lehetőség, jelentékenyebb mennyiségű szénhidrogén feltárására egyáltalán nem gondolhatunk. Az eddig mutatkozott metán nyomok nem vehetők komolyan. Ami pedig a meleg vizet illeti, az a véleményem, hogy ajánlatos lesz a Szoboszlóinál magasabb szinttel megelégedni, jóllehet így kisebb hőfokú s kevesebb lesz, mert kb. 1200 m-ig nem érnek el megfelelő víztartó réteget". Miközben a 282 mm átmérőjű béléscsőrakat részére mélyült a lyuk, a 898,15—916,10 m között gyenge gáznyom jelentkezett. Az eddig megjelent gáznyomokkal kapcsolatban „Artézi víz és gáz jelentkezése a debreceni mélyfúrás eddigi pozitív eredményei" címmel cikk jelent meg a Debreceni Újságban március 28-án. Ez alkalommal dr. Vásári, az új polgármester és a városi tanács tagjai megtekintették a fúrást, ahol dr. Pávai Vajna Ferenc főgeológus és Faller Gusztáv főmérnök fogadta a delegációt. Míg Faller Gusztáv a fúrási munkáról tartott ismertetést, dr. Pávai messze korát megelőzve beszélt az Alföld kincseiről, a meleg vízzel való fűtés lehetőségéről, üvegházak létesítéséről és azoknak eredményes kihasználásáról. 970 m-ben 69 °C-ot mértek, majd 282 mm átmérőjű béléscsőrakatot 981,26 m-ig építették be sikeres vízzárással még a felső pannóniai szürkés márgás agyagba. A következő időben a fúróberendezés javítását követő továbbfúrás közben újabb rétegvizsgálatot végeztek, mivel az öblítővíz hőfoka 31-ről 36 °C-ra változott. A 207 mm átmérőjű béléscsőrakat 1066,66 m-es talpi állás mellett megszorult, mely műszaki baleset sikeres felszámolása után az említett béléscsőrakat saruja továbbfúrás után 1135,81 m-be került vízzárással. A nyár elején (július 3-án) 1242 m-nél megszorult a véső. Mentés közben rudazattörést is kaptak; a műszaki baleset felszámolása két hónapig tartott. Ez időben ismét jelentkezett Gaál István geológus, aki szerint csak „tudományos értéke lesz a debreceni fúrásnak, de felszökő hévízet nem lehet várni", ahogy a Debreceni Újságban írta. Ugyanakkor egy budapesti lapban így nyilatkozott a debreceni fúrásról : „Én már rég megmondtam, hogy a szoboszlói rétegsor megismétlődésében nem hiszek, elégedjünk meg a felsőbb szinttáj felszökő vizével, mert mélyebben 1200 m-ig semmiesetre sem kapunk felszökő vizet". Kétségbe vonja Pávai Vajna Ferenc teóriáját és az Eötvösinga mérési eredményeit helyezi előnybe, még abban az esetben is, ha 1800 m-ig fúrnak le. „Praktikus célja tehát semmi esetre sem lesz a fúrásnak. Lesz azonban tudományos értéke és Debrecen tehát ne sajnálja a hiábavaló költséget, mert ezzel a tudomány érdekében hoz áldozatot".