Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
2. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Hidrobiológus Napok huszonötödször
122 Hidrológiai Közlöny 1984. 2. sz. Dr. Hortobágyi T.: Hidrobiológus Napúk Komplexitás, interdiszciplinaritás mind határozottabban érvényesült. Uralkodtak az összefüggéseket kereső, azokra rámutató előadások. Harcoltunk a rendkívül méltatlan elbánásban részesült taxonismeret gyakorlati fontosságáért, elméleti nélkülözhetetlenségéért. Módszertani előadásainkkal a természet valósabb megismerését kerestük. Összejöveteleink a kongresszusi előadásés stílusnevelést, a vitaszókincs gyarapodását is szolgálták. Rendszeresen, érdemeiket taglalva megemlékeztünk alapítóinkról, elhunytainkról. A hidrobiológus seregszemléinket, vagy egyik fölszólaló szerint hidrobiológus fesztiváljainkat a kitartó jelenlét, komoly munka, derűs háttér, azaz a komolyság és a vidámság egysége jellemezte. Kosztolányi Dezső mondása állott szemünk előtt: ,,A tudomány első feltétele a világosság, az érthetőség". Más szóval; az egyszerűség nagysága. Összejöveteleinken idéztük és most is idézzük a múltat, mert a jelent és a jövőt nem ítélhetjük meg és nem tervezhetünk a múlt ismerete nélkül. Szent-Györgyi Alberttal vallottuk és valljuk: „Tudományos kutatómunkánkkal hazafias kötelességünket is teljesítjük, mert hiszen éppen a tudomány, a kultúra az egyetlen terep, amelyen a versenyt a nagy nemzetekkel egy kis nemzet is fölveheti, megcsillogtatván nevét az emberi történelemben". „Tihany volt a helye —- írja egyik hozzám intézett levelében dr. Megyeri János — a hazai hidrobiológiái kutatások megszületésének. Itt tanultak, dolgoztak, illetve innen indultak el azok, akik a hazai felszíni vizek életének, élővilágának a megismeréséért dolgoztak. Ide tértek számot adni munkájukról. Itt mélyült el emberi és szakmai barátságuk a különben egymástól távol, elszigetelten dolgozó magyar hidrobiológus szakembereknek. A korábban, vagy napjainkban eltávozók lerakták az alapokat a korszerű szemléletű, a közjót szolgáló, modern módszerekkel és eszközökkel, de fajismeretre is alapozott további vizsgálatok számára". A visszatekintés összeállítása, megfogalmazása nem kis feladatot jelentett. Ki hitte volna 1957ben, hogy megérjük a XXV. Hidrobiológus Napokat? Milyen országos szervezést, gyűjtést igényelt a hiányzó meghívók, iratok megszerzése. Ha ebben nem segít dr. Dvihally Zsuzsa, dr. Bérezik Árpád, dr. Felföldy Lajos, dr. Megyeri János, dr. Kiss István, dr. Schmidt Antal, dr. Uherkovich Gábor, tanulmányom igen hiányos lett volna. Fogadják hálás köszönetem. Külön elismerés illesse dr. Andrikovics Sándort, a Szakosztály igen tevékeny, jól szervező titkárát, amely tisztségét 1970 óta betölti. Anyagom összeállításában adataival támogatott és ismertetésem mellékleteit is összeállította. Köszönetet kell mondanunk a MTA. Balatoni Limnológiai Kutatóintézetnek, házigazdáinknak: dr. Salánki János igazgatónak, dr. Máté Ferencnek, dr. Entz Bélának, dr. Ponyi Jenőnek, dr. Biró Péternek, valamint a szervezésben közreműködő intézményeknek, mint elsősorban a Magyar Hidrológiai Társaság Titkárságának és a MTA. Veszprémi Akadémiai Bizottságának. A Hidrobiológus Napokat kezdetben a Hidrológiai Társaságban llerke Paula, majd utána Gábris Éva gondozta olyan szeretettel,diplomáciai érzékkel, amelyért minden résztvevő tisztelettelj es főhajtással tartozik. Mi vezessen bennünket a jövőben? Mindazt, amit jónak ítéltünk, amelyeket a résztvevők jónak tartottak, tovább munkáljuk. Dr. Megyeri János említett levelében szépen megfogalmazta további teendőinket: „Legyen Tihany ismét a magyar hidrobiológia irányító szerve, a hidrobiológus nemzedék nevelésének (posztgraduális képzés) helye. A Hidrobiológus Napok jelentsenek összekapcsoló erőt, legyenek a haladást szolgáló viták alkalmai". Ma is sokan vannak közöttük olyanok, akik egyedül, elszórtan vagy néhány munkatárssal dolgoznak; ők a Limnológiai Szakosztály révén kerülnek továbbra is szorosabb emberi és tudományos • kapcsolatba. Rousseau szerint: „A hópelyhek a természet legzsengébb teremtményei közé tartoznak, de mi mindent végbevihetnek, ha összetartanak". Továbbra is az a szemlélet vezessen vezessen bennünket, amelyet SzentGyörgyi Albert így fogalmazott meg: „A kutatónak látnia kell mindazt, amit bárki más is láthat, de gondolnia azt kell, amire még senki sem gondol''. Merjünk merészen kezdeményezni, de a múlt ismeretében és a jelen valóság talaján állva. Kodály szerint: „A tudós annál különb, minél több van benne a művészből és viszont. Intuíció, fantázia nélkül a tudós legföljebb téglahordozója lehet a tudománynak. A művész pedig szoros belső rend, szerkesztő logika nélkül megreked a művészet peremén". Thálész (624—547), a görög filozófia atyja szerint a víz az őselem: ,,A dolgok lényege a víz: mindent ez éltet és mindent ez nyel el". A XXV. Hidrobiológus Napok összefoglaló előadásai (történet, algológia, hidrobotanika, hidrozoológia, biológiai vízminősítés, hal- és halászatbiológia) egy nagy korszakról adnak képet, bemutatják munkásságunk eredményeit s egyúttal utat mutatnak a következő periódus számára. Ennek megnyilatkozásait az összefoglaló előadásokhoz csatlakozó, kutatásokról szóló beszámolók már jelzik. Bízvást mondhatjuk: van jövőnk, de ne feledjük Váci Mihály egyik gondolatát, amelyet a Huszadik század c. költeményében így fogalmazott meg: Ily biztonságban nem élt senki, — s kit fenyegett ennyi vész? Nem tett meg soha senki ennyit, s nem volt még tett, mely ily kevés.
