Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Hidrobiológus Napok huszonötödször

120 Hidrológiai Közlöny 1984. 2. sz. Dr. Hortobágyi T.: Hidrobiológus Napúk sülét Állattenyésztők Társaságának Halászati Szakosztálya, Magyar Biológiai Társaság Ökológiai Szakosztálya, a MTA. Álsógödi Magyar Dunakutató Állomása). A Limnológiai Szakosztály vidéken is részt vett előadóülések társszervezőjeként. így a Bajai Csoporttal, illetve a Bajai Területi Szervezettel, a Bács-Kiskun megyei Területi Szervezettel igen sikeresnek mondható konferenciákat tartottunk 1974-ben, 1976-ban, 1978-ban, 1980-ban és 1982ben. Miskolcon is voltak hidrobiológiái előadások 1975-től a Borsodi Területi Szervezettel és az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósággal közős rendezésben. Mind a Hidrobiológus Napokon, mind a vidéki előadóüléseken igen élénk viták alakultak ki, amelyek olykor 1—1 előadás időtartamát is meghaladták. Az érvek, gondolatok ütköztetéséből, a nyílt és bátor, de mégis tisztelettudó megjegyzésekből különösen a fiatalabb kutatók vették ki részüket, az idősebbeket szinte magukkal ragadták, akik bölcs mérséklettel, nagy tapasztalataikkal, a világirodalom ismeretében olykor a mérleg nyelvének a tisztét töltötték be. A Hidrobiológus Napok talán egyik legnagyobb érdeme e viták kialakítása, serkentése. A Limnológiai Szakosztály tagjai, a Hidrobiológus Napok résztvevői kezdettől fogva a legmagasabb szinten részt vettek népgazdasági terveink kimunkálásában, a tudományos utánpótlás biztosításában, mint a MTA. tagjai, a MTA. Hidrobiológiái Bizottsága elnökei, titkárai, tagjai s ezt a munkakörüket ma is elismerten betöltik. Többen a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságában tevékenykedve segítik elő a hazai hidrobiológiái kutatások közzétételét. A Hidrobiológus Napok előadásai, vitái során szinte minden alkalommal szóba került a hazai hidrobiológiái felsőoktatás helyzete, nem kielégítő volta. Ezek hatására a Szakosztályon belül munkabizottság alakult, amely 1965. március 24-én javaslatot készített a hazai hidrobiológiái oktatás fejlesztésére. A munkabizottság tagjai dr. Bérezik Árpád. dr. Entz Béla, dr. Hortobágyi Tibor, dr. Megyeri János, dr. Ponyi Jenő, dr. Uherkovich Gábor és dr. WoynarovicJi Elek voltak. A javaslat áttekintette a múltat és az akkori helyzetet. Kiemelte, 1950-ig, az egyetemi magántanárság eltörléséig valamennyi tudományegyetemünkön voltak hidrobiológiából, vagy ahhoz kapcsolódó témakörökből habilitált magántanárok, akik előadásokat hirdettek s azokat fakultatíve a fölsőéves érdeklődők hallgatták is. Ezt a korszakot mintegy 10 éves pangás követte, ez idő alatt hazánkban semmi féle hidrobiológiái oktatás nem volt. Ezután lehetőség nyílott az alkalmazott irányú szakoktatás fejlesztésével és a szabadon választható szakkollégiumok kiszélesítésével szűk keretek között hidrobiológiái előadások meghirdetésére. Közülük az alkalmazott szakoktatáshoz kötöttek hallgatása volt csupán kötelező (pl. a Műszaki Egyetemen, az Agrártudományi Egyetemen a Halgazdasági Szakmérnök képzésben). A javaslat hivatkozott a súlyosbodó vízszennyeződésekre, ivó- és ipari vízellátásra, öntözésre vízparti üdülésre, a természetes vizek megfelelő állapotának megvédésére, tározók, vízierőművek megfelelő üzemeltetésére, korszerű halfelgazdálkodásra. Mind ezek alaposan és sokoldalúan képzett hidrobiológusokat követelnek. A javaslat megemlíti, hogy a környező országokban az egyetemeken a biológia oktatásához mindenütt kötelezően kapcsolódik önálló tárgyként a hidrobiológiái alapismeretek elsajátítása. Számos államban hidrobiológiái, limnológiai tanszékek működnek, megfelelő tankönyvekről gondoskodnak. A javaslat végkövetkeztetése: a hidrobiológia helyzete a hazai felsőoktatásban Európában szinte egyedülállóan mostoha. A javaslat a helyzet orvoslására 6 ajánlást közölt. A Limnológiai Szakosztály tagjai már a javaslat előtt is társadalmi munkában egyetemeinken a hidrobiológia szemlélet kialakításában, elmélyítésében főképpen fakultatív előadásaikkal, jegyzeteikkel igen elismerten tevékenykedtek. így az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dr. Bérezik Árpád az 1963/64. tanévtől két féléves hidrobiológiát adott elő, dr. Uherkovich Gábor pedig a Szegedi József Attila Tudományegyetemen ugyancsak két féléven keresztül hirdetett előadásokat. A Budapesti Műszaki Egyetemen dr. Entz Béla egy féléven át, az "Agrártudományi Egyetemen dr. Jászfalusi Lajos és dr. Hortobágyi Tibor egy-egy féléven keresztül oktatott hidrobiológiát. Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a '60-as évek közepén dr. Woynarovich Elek kezdeményezésére dr. Dévai György szervezte meg az azóta is tartó szakhidrobiológus képzést, amelybe dr.. Felföldy Ixijost is bekapcsolta. Ä szakosztályi munka gerincét alkotó Hidrobiológus Napok tudományos találkozói évrőlévre egyre gyarapodó hallgatósággal és osztatlan sikerrel mentek végbe. A hallgatói létszám az utóbbi években mindig 100 fölött volt, olykor a 130-at is elérte. A hozzászólások száma megközelítette vagy éppen jóval meghaladta a 100-at. Az egyes összejövetelek előadásainak a száma az utóbbi időkben a kezdeti 6-ról 40 fölé emelkedett. A 25 rendezvényen 306 előadótól összesen 699 előadás hangzott el. A hozzászólások száma meghaladta a 2000-et. Az elhangzott előadások kikivonatát 1977-től a megjelentek a konferenciák előtt kézhez kapták. Lehetnének-e másutt a Hidrobiológus Napok, mint Tihanyban? I)r. Bérezik Árpád 1967-ben mondott ünnepi beszédében: Limnológiai Szakosztály az 50 éves Magyar Hidrológiai Társaságban — kiemelte „Hazánkban akkor (a húszas években) a limnológia bázisa a M. Kir. Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kísérleti Állomás (amelynek neve később Haltenyésztési Kutatóintézetre változott) és az 1927-ben létesült Tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet volt." A HAKI később megszűnt, illetve Szarvasra települt. Továbbá írja Bérezik: „A Tihanyi Biológiai Kutatóintézet ezalatt ifj. dr. Entz Géza professzor irányításával 1927-től megindította a Balaton limnológiai szemlélettel áthatott, szervezett biológiai kutatását és bekapcsolódott tudományterületének nemzetközi