Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
2. szám - Dr. Magó István: A szennyvízelvezetés folyamatairól
110 Hidrológiai Közlöny 1984. 2. sz. Dr. Magó 1.: Szennyvízelvezetés S=m oItm4d) 1i0 7(T-20) ' 10°C,E0I 5 érfék = 300 mg/l ZOT, BOI s érték = 300 mg/l 10°C, BOI 5 érték= 400 mg/l iO 60 100 120 m 160 180 Szennyvíz tartózkodási ideje (t) a nyomócsőben [min] 1. ábra. A szennyvíznyomócsövein áthaladó városi szennyvízben várható szulfid-tartalom Pomeroy képlete szerint Abb. 1. Im Druckrohr fließenden städtischen Abwasser zu erwartender Sulf idgehalt Nach der Formel von POMEROY 11 10 %9 8-o i 7 J I 2 £ 1 0 ,10,55 Módosított POMEROY képlet 1+0m d < m(T-2Q) 15 20 25 30 35 40 Szennyvíznyomócső átméri [cm] 45 | 50 2. ábra. A csőátmérő, a hőmérséklet és a képződő szulfidkoncentráció kapcsolata Abb. 2. Beziehung zwischen Rohrdurchmesser, Temperatur und Sulfidkonzentration értékek LKOI—700 mg/l, í = 100 perc-re vonatkoznak. Mivel az előbbi tényezők kitevője 1, a grafikon bármilyen LROI és t érték melletti szulfid előbecslésére könnyítést ad. Legyen a tényleges szennyeződés L'KŐI és a tényleges tartózkodási idő t', a becsült szulfid koncentrációja az alábbi módon képezhető a grafikonnal: S'= e LKOI 100 700 •8 mg/l, (2/a) ahol: 8' a tényleges szenny vízminőségből várható szulfid koncentráció, 8 =a T hőmérsékletben és d csőátmérőhöz tartozó szulfid-koncentráció (grafikonról leolvasható), A tartózkodási idő megnövelése azonban erősen megnöveli a keletkező szulfid-koncentráciéit a nyomócsövekben. Ezért nyomott, vagy részlegesen nyomott szennyvízelvezetési rendszereknél, nagyméretű és hosszúságit szenny vízszállító vezetékeknél a szulfidképződés káros hatásaival feltétlenül számolni kell (gravitációs csatornaszakaszok megnövekedett korróziós veszélye, átemelők környékét sújtó bűzhatás), ezért a szenny vízvizsgálatokat a nyoméjcsőből kilépő szennyvizekre is ki kell terjeszteni, és a szulfid-koncentrációt a napi levonulás jelleg megismerése érdekében egész napos vizsgálattal kell tisztázni. Indokolt ez a közismerten meleg szennyvizet termelő élelmiszeripari üzemek szennyvizeit szállító nyomócsövek végén (vágóhidak, tejüzemek, konzervgyárak) és állandé) melegvíz-ellátással rendelkező településeknél. Az empirikus képletből és a megfigyelésekből egybehangzóan az volt megállapítható; hogy az éjszakai csökkent szennyvíztermelés után következő időszak ad igen magas szulfid-koncentrációkat a megnövekedett tározási idő következtében a reggeli órákban. A szulfidképződés csökkentésére, megelőzésére, vagy a már keletkezett szulfid oxidálására történtek vizsgálatok. Megállapították, hogy ha a szállított szennyvíz oldott 0, tartalma nem esik 0,5 mg/l alá, nem kell szulfidképződéstől tartani. A már szennyvízben lévő szulfidok oxidációja igen lassú. Egyik vizsgálat kimutatta, hogy 15 mg/l NajjS-t tartalmazó városi szennyvízben a szulfid oxidációs sebessége 2,5 mg S/l -h volt mindössze. Ezért a beavatkozás helye nem közömbös. Az anaerob állapot megakadályozására legkézenfekvőbbnek mutatkozott a szennyvíz meglevegőztetése, a nyomócsőbe préslevegő bevezetésével vagy a szívó tér mechanikai, vagy hielraulikus meglevegőztetésével. A levegőztetés szulfidképződés megakadályozása céljából LAUGHLIN alkalmazta részleges sikerrel . Az eredmények teljességét az akadályozta és zavarta, hogy a levegő összetételéből (oxigénnitrogén arány) következően az oxigén bevitel mértékét a nyomástól és szennyvízhőmérséklettől függő telítési koncentráció határozza meg, továbbá, hogy a nyomócsőbe nagymennyiségű, vízben kevésbé oldódó N gáz jut, ezzel üzemzavarokhoz vezet (szifonhatás csökkentése, vízütés kialakítása). Az oxigénbevitel és az igény aránytalansága miatt a szivattyúaknák levegőztetése hazánkban is csekély eredménnyel járt. Ennek közvetett okaira a kiterjedt külföldi kísérletek eredményei is utalnak. A kísérletsorozatot igen nagyszámú mintavételezéssel Oakleyben, Angliában végezték. A szennyvízelvezető rendszer egy szennyvízátemelőből és
