Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A toxikus anyagok eltemetésének hidrogeológiai és hidrodinamikai vonatkozásai

Dr. Erdélyi M.: A toxikus anyagok eltemetése Hidrológiai KözlöWy 1984. 2. sz. 105 3. ábra. A Kisalföld délkeleti szegélyén a 100—300 m-ben lévő törmelékes kőzetek rétegvizének Eredeti nyomásszintje a tengerszinthez képest | 2] 7. a száki agyagmárga észak-nyugati határa Jámbor Á. szerint [5] Abb. 3. Ursprünglicher Druckpegel über Meereshöhe des Schichtenwassers in den 100—300 m tiefen Lockergesteinen am SO-Kand der Kisalföld (Kleine Ungarische Tiefebene) |2] 7. NW-Orenze des Tonniergcls nach Jámbor, A. [5J Fig. 3. Elevation above mean sea

. level of the original piezornetric contourlines for the artesian water stored in th/i elastic rock formations at depths between 100 and. 300 m under the SE perimeter of the Kisalföld region [2] 7. NW boundary of the Lower-Pannonian clay [5] b) A száki agyagmárga tagozat vastagsága a peremeken néhányszor tízméteres, a medence belseje felé fokozatosan növekszik s meghaladja a 100 métert [5]. c) Térbeli helyzete igen kedvező, mert a dőlés irányában vastagodik. d) Hidrodinamikailag is előnyös. A gyengén leszálló vízmozgás területére esik. A feküjében lévő alsópannóniai „gyöngykavics" vízadóból termelő kutak eredeti nyomásadataiból szerkesztett piezotermikus térkép szerint a potenciálesés Kocs és Komárom között 2,7 ezrelék, a Concó mentén Kisbér és Oregcsém puszta között pedig 1,46 ezrelék [2]. Igen valószínű, hogy ha feküjében is ilyen kicsiny a potenciálesés, akkor a száki agyagmárgában nem is lehet vízmozgás. (3. ábra). e) Legnagyobb előnye a száki agyagmárgának fiatal földtani kora és az, hogy a kisalföldi medencére esik. E kettősségből következik kismérvű szerkezeti zavartsága, hiszen kevés és a korábbiakhoz mérve gyengébb szerkezeti mozgások érték. Ezek a medencékben jóval gyengébb hatásúak voltak, márcsak a neogén kőzetanyag engedékenyebb volta miatt is. A felső-pannóniai kőzetek „dobostorta" települési helyzetük (vízzáró és vízvezető rétegeklencsék váltakozása) miatt nem alkalmasak toxikus anyagok elhelyezésére, noha hidrodinamikai helyzetük általában kedvező. 5. Külön kell foglalkozni a vulkanikus kőzetekkel. Ezek a kőzetek mind a leszálló vízmozgás területén vannak. Vízzáró képességük kérdéses. Szerkezeti mozgásokkal erősen töredezettek. Minél keményebb, kovásodottabb a kőzet, annál nagyobb a veszély, hogy vízzárása is rosszabb. A sárszentmiklósi riolit-tufa zúzottságát mutatja a 4. ábra, melyet a szerző 1964-ben az ottani kőbányában többszáz kőzetrés méréséből szerkesztett. E területen a 150—300 m-es mélységközből termelő kutak eredeti piezometrikus szintjét ábrázolja az 5. ábra. Látható, hogy erre a területre is jellemző a leszálló vízmozgás. A toxikus anyagok elhelyezésének mérlegelése tehát megköveteli a terület kiválasztásában a helyes sorrend megtartását, vagyis a hidrodinamikai helyzet, a szerkezeti igénybevétel mértéke (geológiai kor és tájegység), a vastagság és a kőzetfizikai tulajdonságok vizsgálatát. Az alkalmas hidrodinamikai helyzet megállapításához, főleg a „holt tér" helyének megleléséhez, gondos hidrogeológiai előkészítés kell. A hidrogeológiai előkészítés és megfigyelés menete a következő: a) A fellelhető felszín alatti adatok (nyugalmi szintek és vízkémiai elemzések) összegyűjtése és ezek időbeni változásának értékelése. b) Kutató mélyfúrások szerkezetorientált (nem geometrikus) telepítése, a fúrásminták hidrogeológiai és kőzetfizikai értékelése, c) E fúrások folyamatos vízszintészlelésre és vízmintavételre alkalmas figyelőkutakká való kiképzése, d) A folyamatos vízszintészlelés és vízmintavétel megvalósítása szigorúan meghatározott menetrendszerint. Ez megtérül, hiszen így elkerülhető, hogy egymás után kell feladni a lényegesen kisebb költséggel és rövidebb idő alatt alkalmasnak ítélt területeket. Erre sok példa van világszerte. I E 360 D 1. ábra. A sár szentmiklósi riolittuf<\ bánya kőzetrésődiagramja Abb. 4. Gesteinsspaltdiagramm des ttiolittuffSteinbruchs in Sárszentmiklós Fig. 4. liose diagram showing fractures in the rhyolite tuff, Sárszentmiklós quarry (Erdélyi, manuscript, 1973)