Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

2. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A vízépítéstan első magyar nyelvű kézikönyvei

62 Hidrológiai Közlöny 1983. 2. sz. Dr. Lászlóffy W.: A vízépítéstan A Magyar Mernök-és Építész-Egylet szerepe A Mezőgazdasági vízműtan tartalmát az Akadémia pályázati kiírása pontosan körvonalazta. Kvassay megmaradt a megszabott keretek között. Nem is érezte magát arra hivatottnak, hogy a vízi közlekedést, a vízeró'hasznosítást, a tározást stl>. szolgáló nagyobb vízépítési műtárgyak kialakításával vagy építésük technológiájával foglalkozzék. A szorosan vett vízépítési irodalom hiánya azonban cselekvésre indította. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1881. évi közgyűléséhez intézett előterjesztésben, amelyet Hegedűs Károllyal közösen jegyeztek, javasolták: „mondja ki a közgyűlés, hogy egy mérnöki könyvkiadó vállalat megindítását szükségesnek, az időt erre elérkezettnek látja, és küldjön ki kebeléből egy ... bizottságot, mely annak úgy szellemi, mint anyagi oldalát kellőleg megvilágítván — haladéktalanul megtegyen minden szükséges lépést és intézkedést". Az 1883. évi közgyűlésnek már a javaslat megvalósulásáról tehetett jelentést a főtitkár. „Nemcsak azt a célt érjük cl — mondotta —-, hogy a magyar technikusoknak magyar nyelvű kitűnő szakmunkákat nyújtunk szakművelődésük eszközéül, hanem s ez talán a legfontosabb momentum, —ezen az úton módját ejtjük annak is, hogy a technikai magyar műnyelvnek alapját vessük, a műszótár anyagát, s eképpen a magyar szakirodalom fejlődhetésének egyik főfeltételét megteremthessük". A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Könyvkiadó Vállalatának felhívására 972 egyesületi tag fizetett elő az 5 kötetre tervezett első évi kiadványsorozatra. Az anyagi eszközök ily módon történt biztosítása után a vállalat a műszaki szakirodalom legégetőbb hiányainak sürgős pótlása érdekében külföldi szerzők elismert munkáiról készült fordítások kiadásával kezdte tevékenységét. Közöttük az elsők egyike H. DE LAGRENÉ „Hajózás a szárazföldi vizeken" című 3 kötetes művének 200 oldalas első kötete Kvassay Jenő fordításában, „az 1884. évi illetmény fejében, a Könyvkiadó Vállalat aláírói számára". 1886-ban követte a 260 oldalas második, majd 1888-ban a 462 oldalas harmadik kötet, amelynek fordítását Kvassay növekvő elfoglaltsága miatt, részben már Birly Béla végezte. Ezt az első magyar nyelvű vízépítéstant használták a Béga-csatorna vízlépcsőit és a Hármas-Körös legalsó vízlépcsőjét, valamint a századforduló körüli évtizedekben létesített egyéb vízi műtárgyakat tervező elődeink. A Mérnökegylet könyvkiadó vállalatának sikere vezette az 1890-től az ország valamennyi vízügyét a kezében tartó Kvassayt arra a gondolatra, hogy a vízügyi szolgálat tagjainak közreműködésével most már egy minden ízében hazai idényekre szabott és honi tapasztalatokra épülő vízépítéstani kézikönyv szerkesztésébe fogjon. A „Vízépítés, kiváló tekintettel hazai viszonyainkra" című nagyszabásúnak tervezett műnek, sainos, csak két kötete jelent meg. Az 1. rész, a Hidrológia, BOGDÁNFY ÖDÖN (1863—1944) tollából 1901-ben, 165. o. terjedelemben, és a 2. rész, a Flidrometria, amelynek szerzője HAJÓS SÁMUEL (1853- 1927) volt (1906., 12 + 320 oldal). Amíg Bogdánfy megmaradt a hidrológia Belgrand szerinti szűkebb értelmezésénél, vagyis a víz és a felszínt alkotó kőzetek kapcsolatára vetette a súlyt, Hajós önálló koncepciójú átfogó munkát írt. Kolupaila professzor mintegy 7000 tételt felölelő hatalmas bibliográfiájában (S. Kolupaila: Bibliography of Hydrometry, Notre Dame, Indiana, 1961. 975. o.) állapította meg róla (33. o.): „Ez volt a folyami hidrometriát tárgyaló első európai kézikönyv, amely felölelte a folyókra vonatkozó vizsgálatok teljes körét". Bogdánfy Ödön további kézikönyvei Vízügyi szakirodalmunk alapvető kézikönvveközé tartozik még B O G D Á N F Y további három műve. Az első az 1904-ben a szerző kiadái sában megjelent 419 oldal terjedelmű Hidraulika, - több mint két évtizeden át az egyetlen tárgybavágó könyv, amelyet talán a legtöbbet forgattak. A második „A természetes vízl'olyások hidraulikája" két kötetben, ahol hidraulikán — az előbbi, a tiszta vízzel foglalkozó művel ellentétben „a mozgó mederben folyó hordalékon víz mozgását" kell érteni. A címből ítélve a szerzőnek alighanem Lechalas ,,IIydraulique fluviale"-ja szolgált mintául. Mégis joggal írja, hogy műve „elsősorban a magyar folyók hidraulikája" mert a második kötetben róluk adott tömör leírás ma is ajánlható mindazoknak, akik kevés fáradsággal, gyorsan akarnak tájékozódni a Kárpát-medence vízrajzi viszonyairól. Harmadikként „A vízierő" két kötetét kell még megemlítenem. A mű 1914ben, az 1. világháború küszöbén jelent meg és így nem érhette el célját. (Többek között Dórin Pavel használta fel Románia vízerőkészletének meghatározásához ,.For}ele hidraulice disponibile (de Romániei" című, 1929-ben megjelent könyvében. Bogdánfyt tulajdonképpen tüdőtuberkulózisa tette legtermékenyebb szakíróink egyikévé. Kvassay, hogy mentesítse a kultúrmérnökök fárasztó szolgálata alól. 1890-ben a Vízrajzi Osztályra helyezte át, és megbízta az ,, Annales des Ponts et Chausseen"-hen a folyóirat megindulásától kezdve megjelent vízügyi tárgyú közlemények kivonatának elkészítésével. A munkának már első eredményei, az 1831. és 1900. közötti hetven esztendő anyaga (amely a Vízügyi Közlemények XIX. és XX. kötetében látott napvilágot), óriási szellemi kincs birtokába juttatta Bogdánfyt. hiszen a szóbanforgó évek magukba foglalták a vízi tudományok talán legfontosabb fejlődési szakaszát. Bogdánfy kiváló írói készséggel foglalta rendszerbe a hatalmas ismeretanyagot, és szerencsés kézzel ötvözte egybe a hazai adatokkal: francia befolyás alatt is sikerült magyar kézikönyvekkel gazdagítania vízügyi irodalmunkat. (Befejezésül hadd említsem még meg, hogy Bogdánf i/nak az Annales des Ponts et Chaussées vízügyi közleményeiről készített kivonatai összesen száz évet ölelnek fel, és a fentemlített két kötet után még további nyolc részben jelentek meg a Vízügyi Közlemények egyes számaiban, ill. mellékleteként. „A vízierő" megírását követően megjelent cikkek anyagát azonban Bogdánfy már nem használta fel.) (A kézirat lezárva: 1982. júl. 8-án.)