Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Domokos Miklós: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi ábrái

Domokos M.: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. 563 Etimológiailag ugyan a „vízkészlet-igénybevétel" fogalmát a leginkább az 1 — y

2 vízigény-kielégítési biztonság fedné; gyakorlatilag azonban csak alaki kérdés, tehát közömbös, hogy a vízkészletgazdálkodási ábra függő változójának 1 — y»-t, vagy — az egyszerűség kedvéért — magát y

2-t tekintjük. Adott vízfolyásszakasz adott tárgyidőszakra és adott vízgazdálkodás-fejlesztési szintre vonatkozó vízkészlet-igénybevételi ábrája nem más, mint valamelyik — célszerűen megválasztott — yt víz korlátozási mutató tényleges, ill. adott fejlesztési szinten várható értékének — továbbá, esetleg a megfelelő y

t* vízhiány-tűrés értékének vagy sávjának — a vízfolyás kezdőpontjától (torkolatától) mért / távolság függvényében való megadása: = y,(l). A y,-— és vele együtt esetleg y,* — értékeket vízhasználó-csoportként („prioritási csoportonként") külön-külön célszerű kiszámítani, ill. feltüntetni (3.26. szakasz, 1. ábra). y

i = F(l) (8) i y

2=y J F{x) dx (9) 0 y

3 = y j F(x)dx—~ J xF(x)dx (10) 0 0 Megjegyzem, hogy a hazai gyakorlatban áltlánosan alkalmazott (3) vízmérleg-aktivitási feltétel az (1) és a (8) képlet kombinációjaként állt elő. A teljesség kedvéért meg kell még említenem, hogy n Vii V2, Va és egyéb vízkorlátozási mutatók számítására nem konstans (pl. a vízkészlettel sztochasztikus vagy — gyakorlatilag elfogadható szorosságú — determinisztikus kapcsolatban lévő) vízigény esetére is ismeretesek a (8)—(10)-hez hasonló számítási képletek [9]. Ezeknek azonban — véleményem szerint — a 111. Vízgazdálkodási Kerettervben történő alkalmazás szempontjából nincs gyakorlati jelentőségük, egyrészt azért, mert tömeges — akár számítógépes — alkalmazásuk előkészítése rendkívül munkaigényes lenne, másrészt és főképpen azért, mert a vízhasználók vízfogyasztására, ill. vízigényére, s ezzel az utóbbinak a hasznosítható vízkészlettel való egyiittjárására (együttes eloszlására) vonatkozó ismereteink rendkívül gyengék. Körülbelül ugyanezen okokból nem tartom a tömeges megvalósításra alkalmasnak azt a javaslatot sem [4], amely ugyan konstans vízigényt tesz fel, viszont egyszerre két mutató alapján történő — vízkészlet-eloszlási függvény helyett eloszlási felületet alkalmazó — vízmérleg-minősítésre irányul. 2.4 Megjegyzés a vízminőségi mérlegelés kirekesztéséről Hangsúlyoznom kell, hogy a vízkészletgazdálkodási méretezés (1)—(10) rendszere a mennyiségi jellemzők összemérésére szorítkozik, a vízmérleg — sokszor döntő súlyú — minőségi oldalát (vagyis a vízkészlet minőségét és a vízhasználók vízminőséggel szembeni igényét) teljesen figyelmen kívül hagyja. Magyarországon a vízminőségi szempontok vízmérlegben való érvényesítésére a II. Vízgazdálkodási Keretterv tett kísérletet [4, 11], Ezt a módszert — nem annyira vitathatatlan elvi gyengesége, mint valószínűleg inkább munkaigényessége miatt — tudomásom szerint azóta sem alkalmazták, és nem is tettek kísérletet a tökéletesítésére. Ez, véleményem szerint, jelentős visszalépés volt a II. Kerettervben elért szinthez képest, amelynek meghaladását feltétlenül a III. Keretterv céljául kellene kitűzni. A jelen tanulmány azonban —- feladatának körülhatárolásából folyóan — nem foglalkozik vízminőségi kérdésekkel, vagyis a továbbiakban hallgatólagosan feltesszük, hogy a vízfolyások vizének minősége mindig s mindenütt megfelel a vízhasználók iránta támasztott igényének. 3. Javaslat 3.1 A vízkészlet-igénybevételi ábra definíciója A vízkészlet-igénybevétel mértékének — egyrészt a hazai szakmai hagyományt [1, 12, 13] követve, másrészt az ábrák gyakorlati előállításának egyszerűsítésére törekedve — valamelyik yi vízkorlátozási mutatót tekintem (i = l, 2, 3). A vízkészlet-igénybevétel fenti definíciója egyébként beilleszkedik a vízkészletgazdálkodási gyakorlatunkban évtizedek óta ismert és alkalmazott vízgazdálkodási hossz-szelvény [3, 13, 17] jóval tágabb fogalmába. Pontosabban: lényegileg megfelel a |3]-ban ismertetett hossz-szelvénvtípusok közül a II. típusnak. Kzért a vízkészlet-igénybevételi ábrát, a hagyományos elnevezést megtartva, akár vízgazdálkodási hossz-szelvénynek is nevezhetnénk. E tanulmányban azonban — a feladatkitűzés [15] szóhasználatához ragaszkodva -— megtartom a „vízkészlet-igénybevételi ábra" elnevezést. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a yi (I) típusú ábrák helyett nem lenne-e helyesebb (szemléletesebb, bővebb információ-tartalmú) a vízgazdálkodási hosszszelvény 1— y* (I); I (l) alakú II. típusának eredetileg javasolt változatát alkalmazni (2. ábra). 3.2 Előzetesen eldöntendő kérdések Ha elfogadjuk és átgondoljuk a 3.1 alatti, ill. 1. ábra szerinti meghatározást, akkor nyilvánvaló, hogy a vízkészlet-igénybevételi ábrák sorozatának a III. Keretterv számára való tömeges előállítása előtt a következő alapvető kérdéseket kell eldönteni: (1) Mely fejlesztési szintekre és (2) mely vízfolyásszakaszokra készüljenek vízkészletigénybevételi ábrák? (3) Melyek legyenek az egyes kijelölt vízfolyásszakaszok „mérleg-szelvényei", vagyis azok a szelvények, amelyekre meg kell határozni y értékét? (4) Hogyan osztandó fel az év célszerűen a vízkészletgazdálkodási ábrák tárgyidőegységeire? (5)Hogyan értelmezzük a y vízkorlátozási mértéket? (6) Milyen tűrési prioritási csoportokra osszuk a vízhasználókat y* vízhiány-tűrésük alapján? (7) Hogyan értelmezzük a K hasznosítható vízkésfeletet? (8) Hogyan határozzuk meg a hasznosítható vízkészlet F(x) eloszlásfüggvényét? (9) Hogyan értelmezzük az I vízigényt? (10) Feltüntessük-e a vízkészlet-igénybevételi ábrákon a y* vízhiánytűrési határértéket (esetleg sávot)? Az alábbiakban összefoglalom a fenti kérdések eldöntéséhez felhasználható megfontolásaimat.