Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Mike Károly: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában

Dr. Mike K.: Alkalmazott morfogenetika Hidrológiai iKözlöny 1983. 12. sz. 555 és itt ^ette fel a Szamos vizét. A terület kiemelkedése azonban később a Tiszát a Zsurk-Záhonyi kerülő útjára kényszerítette, és az Ős-Szamos torkolatát is közelebb hozta [31, 35]. 2.3.3 A Zemplénagárd és Tokaj közötti szakaszon is az ötezer éven belüli medrek nagyrészt a Bodrogközön, a mai Tiszával nagyjából párhuzamosan haladtak, csak Dombrád környékén harántolta az ötezer éves folyó a mai töltések vonalát. 2.3.4 Tokaj és Szolnok között is több vonalon haladt a Tisza ebben az időközben. A mederváltozás jellege vándorló típusúnak mondható. A töltésrendszert azonban csak a Tiszakeszi fölötti szakaszon és Tiszasüly határában érintették az évezredes medernyomok. Ilyen kereszteződés van Tiszaladány határában a 108-as tkm körül, Taktakenéznél, a 80-as, 79-es és 78-as, valamint a 75-ös tkm-nél, valamint Tiszakeszinél a 47-es és 42-es tkm környékén. Tiszasüly környékén pedig a 130-as és 8l-es tkm táján ismeretes. 2.3.5 Szolnok alatt az országhatárig mederváltásos jellege volt az évezredes változásoknak. A folyó túlfejlett kanyarokat hozott létre, majd azokat elvetélve vándorolt a kéregmozgások által elősegített irányba. A bal parton a Tiszának volt ugyan kisebb mértékű elvándorlása, de ez még a mederváltás kategóriájába sorolható. A töltéseket néhány helyen ezek az ősi medernyomok harántolják. Ilyen pont pl. Szajolnál a 88-as tkm, Csongráddal szemben- ugyancsak a bal parton — a 76,7 tkm (a Kurca medre), a jobb parton pedig Csongrád alatt a 67-es tkm környéke, mely ugyancsak a Tisza hajdani medernyoma lehet. 2.4 A Tisza évszeízados mederváltozásainak jellege Az évszázados mederváltozások jellemzése során már rövidebbek a mederváltozások típusainak egyes szakaszai, ennek megfelelően meg is szaporodik a váltakozó típusszakaszok száma. 2.4.1 Tiszabecstől Nagyarig a szabályozásokig fejlődve haladó kanyarokban mutatkozott a mederváltozás. A szabályozások mind a kanyarok fejlődését, mind azok haladását lelassították. Milotánál és Tiszacsécsénél pl. meg is állították a kanyarok fejlődését. Tiszakóródnál a szabályozások idején egy átmetszés készült, s e holtágon ma átmegy a töltés (pl. a 37-es és 38-as tkm-nél levő kereszteződés). Nagyarnál pedig lefűződött több kanyar, de a töltésekkel megkerülték a hajdani medreket. 2.4.2 Nagyartól Olcsvaapáliig kanyarfejlődéssel jellemezhető a mederváltozás. Kisarnál, ill. Tivadarnál van egy átmetszés, melynek holtágán átmegy a töltés (pl. a 16,3 és 15,6 tkm-nél a bal parton). A jobb parton az 52,6 tkm-nél található egy régebbi medernyom és a töltés vonalának metsződése. 2.4.3 Olcsvaapáti és Gergelyiugornya között a szabályozások óta újra fejlőd ve-haladónak lehet minősíteni a kanyarokat. Jánd fölött a 26 és 27-es VO közötti szakaszon egy kanyart átmetszettek, de a töltés körülveszi, tehát nem harántolja a holtmedret. Jánd fölött ismert egy olyan lefűződött hajdani kanyar is, melyet a töltés a 3G,6 és 36,3 tkm körül harántol. Közvetlenül Jándnál pedig az előzőhöz hasonló elhagyott meder, a 35,3-as tkmnél és Gergelyiugornál a 33,5 tkm-nél keresztezi a töltést. 2.4.4 A Szamos-torkolattól Kisvarsányig, kb. a 33-as VO szelvényig típusos haladó kanyarok voltak már a szabályozás előtt is. Jellege megmaradt a szabályozások után is. A 33-as VO körül voltajc ugyan a szabályozás előtt fejlődő és lefűződött kanyarok is, de ezeket a töltések az ártéren belül hagyták. 2.4.5 Kisvársánytól Tiszaadonyig újra fejlődvehaladó kanyarokkal jellemezhető a mederváltozás. A 33-as VO-nál átmetszettek és töltéseztek egy kisebb hajtűkanyart, de a környéken magaspart van, így nincs ennek jelentősége. Ugyancsak veszélytelen a Tiszavidnél lefűződött kanyar is, mert a töltések a holtmedret az ártérre zárták. Ugyanez a helyzet Gyürénél, vagyis a bal parton, ahol lefűződött és feliszapolódott medret vesz körül a töltés. A balparti Aranyosapátinál is több lefűződés volt a szabályozások idején, de itt is magas partok övezik a hullámteret. Közvetlenül Tiszaadony fölött levő régi morotva áttöltése azonban veszély szempontjából már nem közömbös. A jobb parti 20,l-es és a 19,4-es tkmnél levő kereszteződés tehát figyelmet érdemel. 2.4.6 Tiszaadonytól Tiszakerecsenyig haladó kanyarok jellemzik a mederváltozást. Bal felől magas part kíséri, jobb felől pedig a változások a töltésen belül zajlanak le. Régi medernyomok sem harántolják a töltést. 2.4.7 Tiszakerecsenytől Tiszamogyorósig a folyó medrének változása fejlődő kanyarokkal jellemezhető. A kanyarok túlfejlődtek, sőt le is fűződtek. A lefűződött kanyarok azonban a fő védőgátakon belül maradtak. 2.4.8 Tiszamogyoróstól Záhonyig fejlődve haladó kanyarokkal jellemezhető a mederváltozás. Lónyával szemben, a 46-os B VO-nál a nyári gát lefűződött kanyaron halad át. Hasonló a helyzet Eperjeskétől északra a 80-as és 80,5 tkm körül. A jobb parton, Szalóktól északra pedig a 16-os és 15-ös tkm-nél van a töltések alatti feliszapolódott hajdani meder, mely veszélyt rejtegethet. Zsurknál mind a két parton áttöltött hajdani kanyarok vannak. A bal parton azonban nem fő védővonalat harántolnak a medernyomok. Zsurk és Záhony között a szabályozások előtt fejlődő kanyarok jellemezték a változásokat, ezek részben természetes úton fűződtek le, részben átmetszéssel szűntek meg. Az átmetszett kanyarok holtmedreit a 71,3 és 70,5-es tkm-nél harántolja a töltésvonal. 2.4.9 Záhonytól Zemplénagárdig a szabályozások előtt fejlődő, sőt túlfejlődő kanyarok jellemezték a folyót. Szabályozások után fejlődve haladó kanyarok alakultak ki. A lemetszett és lefűződött kanyarokat a töltések körülvették, tehát nem harántolják azokat. 2.4.10 Zemplénagárdtól Szabolcsveresmartig a szabályozásokig fejlődve haladó kanyarokkal volt jellemezhető a folyó. A kanyarok közül több lefűződött, miközben a kanyarok haladása is in-