Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Mike Károly: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában

Dr. Mike K.: Alkalmazott morfogenetika Hidrológiai iKözlöny 1983. 12. sz. 553 3. ábra. Az évezredes mederváltozások jellege Magyarországon 5000 éven belül Puc. 3. Xapaxmep eeKoeux u3Menenuíí pyceA e Bempuu 1 — Kpaít HH3MeHH0CTH, 2 — MeaHflHpoBaHHe pvcjia, 3 — nepeiweHa pycjia, 4 — pa3BiiTne pycejt Fig. 3. The overall trend of long-term bed changes in Hungary over the past 5000 years 1. edge of plains, 2. deb change, 3. change of course, 4. bed development JELMABYARAZAT1. k siksbg pereme [77

1 ?. Medervóndorlás £23 3 MedervMs i. Mederfejlódés mederváltozásai során a Duna a mai, ún. „ártéri öblözetekbe" behatolt, és többszöri meder váltással jutott a mai vonalára. Csehszlovák oldalon a meder a szakasz egész hossza mentén így jellemezhető. Az Esztergom és Visegrád közötti egység típusos felsőszakasz-jellegű rész, bevágódó, stabil, ázaz oldalirányban alig változó mederfejlődéssel jellemezhető. Visegrádtól Budapestig megint átmeneti, de nem típusos középszakasz-jellegű mederfejlődéssel jellemezhető szakasz következik, mely Budapest és Kalocsa között fokozatosan megy át az alsószakasz-jellegű mederváltozásokba. A Budapestig jövő szakaszt mederváltásos középszakasz-jellegű mederfejlődésnek, a Budapest alatti szakaszt inkább középszakasz-jellegű medervándorlásnak minősíthetjük. Volt azonban néhány mederváltás (kisebb vándorlás) is, mely a Szentendrei-szigeten épült töltéseket bizonyos mértékig érinti. Tahitótfalu és Pócsmegyer között, kb. a G,8 tkm tájától a Göddel szembeni 5-ös tkm tájáig párezer évvel ezelőtt Duna-ág húzódott, melynek medre finom üledékkel iszapolódott fel. E pontokon a töltéseket tanácsosnak látszik megvizsgálni. Hasonló a helyzet a Budapesttől délre levő szakaszon, a Csepel-szigeten, ahol Halásztelektől északra két ősi (néhány ezer éves) folyóág hagyta el a mai főág vonalát, s onnan a mai sziget területén tartott dél felé. Nagyjából a 69-es és 71-es tkm körül van a jelzett két pont. A következő folyóág Szigetújfalutól délre hagyta el a mai főmeder vonalát, a 47-es tkm körül, majd Lórév közelében a 39—41-es tkm táján veszélyes alakzatban harántolta a töltések vonalát (megközelítve ismét a mai főmedret), majd Telekmajorral szemben ívesen csatlakozott a mai Soroksári Dunaág vonalához. A következő évezredes meder áttöltése Dunavecsénél a 10-es, majd Apostagnál a 4-es, 2,5-es és 0-ás tkm körül van, mely árvédekezés vonatkozásában figyelmet érdemel, valamint Soltnál a 129—131 tkm közötti szakasz. A délebbi szakaszon a vándorlással elhagyott mederágak a töltéseken kívül haladnak, ezért nem rejtenek veszélyt. Kalocsa és a déli országhatár közötti egységet ( az évezredes és a szabályozások előtti mederváltozások alapján) megint inkább alsószakasz-jellegűnek kell minősítenünk. Itt ugyanis ágakra bomlott a Duna, és főágát szabálytalan időközökben váltogatva a feltöltődéstől és a kéregmozgásoktól függő irányba vándorolt. Az iszappal feltöltött holtmeder a kavicsos környezetben olyan rétegtani helyzetben van, mely töltésszakadást okozhat, annak ellenére, hogy az elhagyott meder talán többezer évvel ezelőtt már feltöltődött. A többezer éves mederváltozások azonban (a dunai árvíz szempontjából) csak a kisalföldi és a Kalocsa alatti szakaszán méltók különösebb figyelemre. A jobb parton ilyen (a Sió balparti töltésénél) a 3-as és 7,5-es tkm-es töltésszakasz. A balparton elsősorban az Uszod környéki 97 tkm-t lehet megemlíteni. Ez utóbbi esetében azonban nem mutatkozik