Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
12. szám - Dr. Mike Károly: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában
552 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Dr. Mike K.: Alkalmazott 1 morfogenetika homok rakódik le, s ezáltal az elhagyott, vagy mesterségesen lemetszett mederág üledéke már lényegesen más rétegsorra] rendelkezik, mint a környék általános, ill. jellemző rétegződése. A hirtelen bekövetkezett alapvető és nagyarányú mederváltozásokat meder vándorlásnak mondjuk. Ennek oka lehet az erőteljes feltöltődés, a kéregmozgások által létrejött szintváltozások és törések menti elmozdulások, valamint a kapturák keletkezése. A mederváltozások új módszerekkel való megközelítése után a töltések altalajának földtani felépítését a hagyományosnak tekinthető fúrásos feltárással határoztuk meg. Ismertettük az egyes töltésszakaszokra jellemző, vagyis általános rétegződést és — ahol erre lehetőség volt — az ettől lényegesen eltérő specifikus rétegződéseket is. A 2. ábra az altalaj rétegtani jellemzéséhez használt típus-szelvények jelmagyarázatát mutatja be. 2. A Duna és a Tisza elemzése mederváltozások szempontjából A mederváltozások ismeretének fontosságát már a folyóink szabályozásának kezdeti időszakában felismerték. Ennek érdekében vetették meg a medernyilvántartások alapjait. A folyószabályozások során ezt a legutóbbi évekig elsősorban a kanyarok optimális méretezéséhez és a műtárgyak megfelelő elhelyezéséhez hasznosították. A meder változások ismeretének árvédekezéssel kapcsolatos hasznosítása egészen új gondolat [31, 49]. Az egyes folyószakaszok mederfejlődésének, ill. — alakulásának árvédelmi vonatkozású jellemzésekor nem mindegy, hogy csak a szabályozások utáni vagy a szabályozások előtti állapotokat is vizsgáljuk-e. Az sem mindegy, hogy a folyó múltját csak néhányszáz évvel visszamenőleg vesszük-e számba, vagy többezer éves történetének tükrében vizsgáljuk-e. A töltések alatt lappangó veszélyes rétegződések nem a fiatal vagy idős koruk miatt veszélyesek vagy veszélytelenek, hanem speciális helyzetük miatt [49]; a felszíni közelségük és a töltésekkel, valamint a töltések alatti egyéb rétegekkel való kapcsolataik miatt, melyek elsősorban a fejlődéstörténeti múltjukkal magyarázhatók. A folyók fejlődési jellege azonban a földtörténet folyamán változott. Az egyes mederszakaszok fejlődéstörténetének jellemzése során tehát többezer éves fejlődési tendenciákat is fontos tudni, más szakaszokon viszont elég a — folyószabályozásokkal összefüggő — 100 éven belüli változások ismerete. A fejlődéstörténeti jellemzésnek azt kell tartalmaznia, hogy a töltések alatti veszélyes rétegződések mely szakaszokon fordulnak elő, és miért vannak azok ott. 2.1 A Duna évezredes mederváltozásainak jellemzése A Duna magyarországi szakaszán az elmondottak szempontjából különböző nagyobb egységek határolhatók el. A 3. ábra a többezer éven belüli mederváltozások szempontjából mutatja be a folyóink mederváltozási jellegét. Ez azonban még nagyon durva és vázlatos megközelítése H-f] 120I 6 •a -I p 115-'S HB105-1 A, Parapet-fal töltés-korona magassága -J. A töltés anyaga (feltöltés) 4 Átlagos terepszint [ Ü5. Humusz —6. Agyag -7. Iszap, „ S. Tőzeg es tözegsar 9. Iszapos, homokos agyag -40. Homokos agyag 11. Kavicsos aggag 12.Agyagos homok 13. Agyagos, Iszapos homok 14. Iszapos homok 15. Finom homok IS.Homok -1T Durva homok, murva -41 Kavicsos homok '• -19. Homokos kavics TD. Kavics o\--> ° 0 -21. Görgeteges kavics B, mvr, Od o- • • . . . o o. . . o o o O o o o o o o o o o o o o O O o o Általános rétegződés (az adott szakaszra jellemző) Specifikus rétegződés (a jellemzőtől eltérő) 2. ábra. Földtani típus-szelvények a töltések altalajának szakaszonkénti jellemzéséhez Puc. 2. Tunoebie eeoAoeuuecKue cenenim ÖAÍI yuacmicoeoä xapaKmepucmuKU nodnoneu ÖUMŐ 1 — napaneTHa« cTeHa, 2 — BbicoTa rpeßH« flaMÖbi, 3 — MarepHa/i flaMÖbi (Hacbinb), 4 — cpe/iHíiH BbicoTa pejibeíjia, 5 — pacTHTejibHbiíi CJIOÍÍ (ryMyc), G — rjiHHa, 7 — HJI, 8 — Top4> H TopHHaji rp«3b, 9 — MjiHCTa« rjiHHa, necManajq r/iHna, 10 — necMaHan rjiHHa, 11 — rpaBejiHCTan rjiHHa, 12 — necMana« rjiHHa, 13 — rjiHHHCTbiíí, HJTHCTbiß neCOK, 14 — HJiHCTbifi necoK, 15 — Me/iKHÍÍ necoK, 1(5 — necoK, 17 — rpyÖMH necoK, xprnn, 18 — rpaBejiHCTbiíi necon, 19 — necMaHbifí rpaBHÍÍ, 20 — rpaBHíí, 21 — BajiyHHbift rpaBHft A. Oőman cjiOHCTOCTb (noTopa« xapaKTepHa fl/ifl 3a/iaHHoro yqacTKa) B. CneuHa/TbHafl CjiOHCTOCTb (3HaHHTtíJibH0 crrjinMaioma^cfl OT xapanTepHofí) Fig. 2. Typical geological profiles for characterizing the sjbsoil under levees by river reaches 1. floodwall, 2. levee crest elevation, 3. material of levee (embankment), 4. average terrain level, 5. topsoil, 6. clay, 7. silt, 8. peat and organic soil, 9. silty, sandy clay, 10. sandy clay, 11. gravelly clay, 12. clayey sand, 13. clayesy, silty sand, 14. silty asnd, 15. fine sand, 16. sand, 17. coarse sand, 18. sandy gravel, 19. coarse sandy gravel, 20. gravel, 21. gravel with boulders. A. General stratification (typical over particular reach li. Specific stratification (radically differrinj^ from the typical) folyóink fejlődéstörténeti jellemzésének, melyet valamivel részletesebben az évszázados változások vizsgálatakor tárgyalunk [49]. A Duna esetében hat nagyobb egység különül el, de nem mindenütt elég élesen. Első a Rajka és Gönyü közötti süllyedő, és egyben alsószakasz jelleggel ágakra bomló, valamint a főágát folyton váltogató egység. A Gönyü és Esztergom közötti szerkezeti mozgások révén lassú emelkedésben levő, szigeteket alkotó, de beágyazott medrű egység a második. Ez átmenetet alkot a középszakasz-jellegű medertípusok felé, de hordalékbősége miatt nem volt soha típusos kanyargó folyószakasz. Komárom és Dunaalmás, valamint Nyergesújfalu és Esztergom között évezredes
