Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvíz évi szélső vízállásainak időpontja

Dr. Rétháti L.: A talajvíz évi szélső Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. 533 végeznünk, mert a tetőzés időpontjának korlátot szab az egyre fokozódó evapotranspiráció. Az őszi minimum időpontja a IX. + X. havi csapadékösszegre érzékenyen reagál. Ha ez egy kritikus értéknél nagyobb, (M ~

const, ha kisebb, a völgyelés időpontja fokozatosan kitolódik, és a következő naptári évre is áthúzódhat, ha novemberben kevés csapadék hull. A magas talajvízállású éveket vizsgálva a NVek %-os értékének területi eloszlásából kell kiindulnunk. A tu időpont viszonylag szoros kapcsolatban van az október (és az ezt követő hónapok) KÖV-ével. A mélység szerinti késleltetés átlaga a három vizsgált időszakra elég jelentős volt, amit arra használhatunk fel, hogy a mélyebben mozgó talajvizek kritikus vízállásait nagy időelőnnyel előrejelezzük. IRODALOM [ 1] Kontur I.: A Balaton vízháztartási elemeinek idősor-vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1973. [2] Rétháti L.: A talajvíz évi menetgörbéjének sajátosságai. Hidrológiai Közlöny, 1965. 6. [3] Rétháti L.: A talajvízszint előrejelzése, különös tekintettel az építőiparra. Hidrológiai Közlöny, 1966. 10. [4] Rétháti h.: Talajvíz-idősorok homogenitásvizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1974. 1. [5] Rétháti L.: Talajvíz a mélyépítésben. Akadémiai Kiadó. Budapest., 1974. [6] Rétháti L.: A talajvíz-idősorok autokorrelációs vizsgálata. Műszaki Tudomány, 1977. 3—4. [7] Tokámé Rudas .7.: Vízhozamsorozatok autokorrelációs függvényei. Hidrológiai Közlöny, 1973. [8] Ubell K.: A talaj vízállás előrejelzése. Beszámoló a VITUKI 1955. évi munkájátról. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1956. BpeMa noflBJieHH« KpaüHHx r0pii30HT0B rpyHTOBbix BOÄ d-p Pemxamu, Jl. ,11--b Tex. nayK HccjieflOBaHHíi fibijin npoBeaenbi c noiyioinbio t3khx CKB3MCHH, KOTOpbie HMeiOT CeCnepCŐOHHblH BOÄHblii pe>KHM H C TOMKH 3peHHfl THApOMeTeOpOJIOrHH MOryT ŐblTb OTHeCeHbl B OAHH paÜOH (puc. 1 HX pflfl flaHHHX 0ÄH0poflHbiH h oxBaTbiBaeT O^hh rH^pojiorHMecKHii nepnofl, hto b BeHrpHH 03HaHaeT 25—26 Jie-r. Bpeiwa BeceHHero MaKCHMyMa (ÍM) MeHíieTca no OTÄejibHUM paüoHaM no puc. 2, nie He3aBHCHMbiM nepeMeHH

bi

M «BjiaeTca cpeflHiiií r0pn30HT CKBa>KiiH 3a 26 jieT (MW) IIpHnoBepxHOCTHbie rpyHTOBbie BOAU HMeiOT CBOH nuK B nepnone 16 (f)ebpa.ra 31 MapTa, Ka>Kflbiii MeTp flonojiHHTenbHO 03HaMaeT 1,7—29,8 flueü 3aiwe;yienHH. Ha OCeHHHH MHHIIMyM (pUC. 3) 3TH 3HaieHIIfl cJieflBnmHe: nepnofl ÓT 13 ceHTjiRpji AO 28 OKTFLCPA; H cooTBGTyioeHHO 2,6 H 13,2 flHeü/Ha M. Hccae

^oBaHna nonaabiBacTB MTO pa3Mep 3aMAC^eHH5i b rjimie na 60% 6ojibuie, ieMB,necKe b nepnofle miKa. rpynnapoBKa b paiioHbi yMeHbiuHJia pe3H«yaJibHoe paccenBaHHe Ha 16—20%. t

M, othooiiuhíích k mw =0 Aaer cpefluee bpeivw (J)opMnpoBanHH fíeccTOHHbix boa, rpyHTOBoro nponcxo>K,neHiiíi. H3-sa paamiubi HaripaBjiHioiuHx TanreiiTOB perpecCHOHHbix npjiMbix, nojiyqeuHbix AJIH T

M n i

m acciiMeTpiiíi rOAOBOÜ KpHBOii pC>KHMa pacrer C I'JiyíÍHHOÜ M\y (puc. 5), b OojibuiHx >kc rjiyíiimax paaimua T

M-'t.

m mojkct yMenbinaTbCíi na 3—4,5 Mecjina. J\jIH HH;uiBn;;yaJibHbix CKBa>KHH nporno3 t

M uejiecoofipa3no ocymecTBJwrb c noMombio BepTHKaaeii, pacnojioratomnxcii accwvuiTOTaMH. BpeMíl OCeHHCI O MHHMMyMa B 3HaHIITeJIbH0ÍÍ Mepe 3aBH/cht ót cyMMbi ocaaKüB MecjiueB IX h X (puc. 6). BbicoKiie BO,nbi ró« c BHCOKHM CTOAHHCM pacnpejieJI51K>TCÍ1 KaripH3H0 B TCppHTOpHaJIbHOM OTHOIIieHHH, MaCTHMHO H3-3a MCTeOpOJlOrHMeCKHX, a waCTHMHO H3-3a pasubix rjiyfíiin ropiisoHTOB (puc. 7 ). HecMOTpa Ha STO — KaK noKaabiBaior cooTBecTByiomne íiccjieflOBaHHjj — C IIOMOUlblO CKBa>KHH, HMdOIUHX paHHHÜ nMK MO>KHO «aTb flocTOBepiihiií np0rH03 c (iojibiuiiM bpoMeHCM onepeweniiíi h ajm rjiyőoKo ABiiwyiunxcji rpynTOBbix boa. Time of highest and lowest groundwater levels Dr. Rétháti, L. Dr. Techn. Sei. The analyses were based on wells, which have an uninfluenced regime, can be grouped into hydrometeorological regions (Fig. 1), have continuous records and cover a hydrologieal period extending to 25

—

26 years in Hungary. The time of the highest spring groundwater table tM varies from region to region as shown in Fig. 2, where the independent variable is the mean water level mw in the wells over 26 years. The unconfined groundwater level is highest between the 16th February and the 31st March, each further metre of depth causes a delay of 11,7 to 29,8 days. The corresponding figures for the lowest water table in autumn t

m (Fig. 3) are between the 13th September and the 28th October, further 2,6 to 13,2 days/m. The delay in the time of the peak values was found to be longer by round 60 % in clays than in sand soils. Grouping into regions has reduced the residual standard deviation by 16 to 20 %. The pertaining to MW =0 is the average time of the inundations due to groundwater rising above the terrain. Owing to the differences in the slopes of the regression lines obtained for tju and J

m, the asymmetry of the annual' hydrograph increases with the depth of M\V (Fig. 5), at greater depths the difference — 7

m may decrease to as little as 3 to. 4,5 months. Forecasts on tM in particular wells can be issued with the help of functions having an asymptote. The times of the lowest autumn level depend also considerably on the total precipitation in September and October (Fig. 6). The NV values in the years with high groundwater levels scatter irregularly over the area (Fig. 7)-, due in part to the meteorological and soil copditions, in part to the differences in the depth of the water table. Regardless thereof, as demonstrated by the analyses performed, fairly accurate forecasts can be complied with a considerable lead time on the groundwater moving at greater depths, starting from the waterlevel in the wells, which show early peaks.