Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvíz évi szélső vízállásainak időpontja

Dr. Rétháti L.: A talajvíz évi szélső Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. 527 összefüggéssel írta le. Bétháti [2] — 18 VITUKIkút 1936/60. évi idősora alapján — a J

M = 0,179 KÖV +77 (2) összefüggést vezette le, amelyre a korrelációs együttható r = 0,646, a függvény szórása (a reziduális szórás) pedig S/=23,9 nap. Mindkét szerző viszonylag kis adathalmazt vont be számításaiba, nem is szólva arról, hogy a kutak jelentős része zwart vízjárású volt. ' A 2. táblázat az 1. fejezetben említett kutakra kapott, t

M=a KÖV +b (3) alakú lineáris kapcsolat állandóit, korrelációs együtthatóit és reziduális szórásait tünteti fel. A táblázatból a következőket állapíthatjuk meg. a) A négy tájegységet összevonva a keresett egyenlet: '^ = 0,149 KÖV +80 (4) a korrelációs együttható r = 0,694, a reziduális szórás pedig Sf— 21,1 nap. A (2) kapcsolathoz viszonyítva a tetőzési időpont mélységi késleltetése 17,9 nap/m-ről 14,9 nap/m-re csökkent. Javult a korreláció szorossága, és 12 %-kal csökkent a reziduális szórás, annak ellenére, hogy a (4) egyenlet nagyobb területet reprezentál, mint a (2) egyenlet. Ennek minden valószínűség szerint az az oka, hogy most csak a zavartalan vízjárású kutakat vontuk be a vizsgálatba. A felszín közelében mozgó talajvíz márc. 21-én tetőzik, a (2) kapcsolat szerint ez az időpont márc. 18 . b) A (3) egyenletnek megfelelő összefüggést tájegységenként vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy — a késleltetés 11,7 és 29,8 nap/m között, — a felszínközeli talajvíz tetőzésének időpontja pedig febr. 16. és márc. 31. között változik. A 2. táblázatból arra kell következtetnünk, hogy a II. és III. tájegységben a talajvíz eredetű belvíz korábban jelentkezik, mint az I. és IV. tájegységben. c) A vizsgált terület tájegységekre való bontása pontosabbá tette a kapcsolatokat. Ezt a reziduális szóráson mérhetjük le: sj átlaga 16,8 nap a 21,1 nap-pal szemben, és minden tájegységre kisebb, mint a tájegységek összevonásával kapott érték. A legnagyobb különbség a III. tájegységnél mutatkozik, itt a reziduális szórás mindössze 12,2 nap. A b) és c) alatti megállapítások helyességének bizonyítása, illetve szignifikancia-szintjük megállapítása csak több kút és hosszabb idősorok esetén lenne lehetséges. Az itt tárgyalt összefüggéseket grafikusan a 2. ábra tünteti fel. 2.2. Az őszi minimum időpontja A korábbi vizsgálatok [2] erre a relációra a t

m= 0,088 ~KÖV +267 (5) 2. ábra. A tavaszi maximum, időpontja a KÖV függvényében-, /.,.. .IV. — tájegységek szerinti bontásban, I—IV. — a tájegységek összevonásával Puc. 2. BpeMfi eecemteao MaKCUMyMa e (ßyuKUiia om ypoetm cpedHUX eod no paiíoiiaM I—IV u coeMecmno dnn paüono I—IV Fig. 2. The time of the highest spring water table vs. the MW (KöV), grouped according regions I.,...IV, and with the regions I

—IV combined összefüggést adták, r = 0,747 korrelációs együtthatóval és S/=10,5 nap reziduális szórással. A jelenlegi vizsgálat eredményeiről (1. a 2. táblázatot) a következőket állapíthatjuk meg. a) A négy tájegységet összevonva a keresett egyenlet: t

m= 0,095 KÖV +271 (6) a korrelációs együttható r — 0,651, a reziduális szórás pedig S/= 15,6 nap. Az (5) kapcsolathoz viszonyítva a késleltetés 0,7 nap/m-rel nőtt, a felszínközeli talajvíz völgyelésének időpontja pedig szept. 27-ről okt. l-re változott. Itt már jelentős mértékben jelentkezik az a hatás, hogy a kutak nagy területet ölelnek fel: a reziduális szórás közel 50 %-kal nőtt a korábbi vizsgálatokhoz képest. b) A kapcsolatot tájegységenként vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy — a késleltetés 2,6 és 13,2 nap/m között, — a felszínközeli víz völgyelésének időpontja pedig szept. 13. és okt. 28. között változik. c) A vizsgált terület tájegységekre váló bontása a kapcsolatokat itt is valamivel pontosabbá, tette: a reziduális szórás átlagosan 16 %-kal csökkent (15,6 nap-ról 13,1-nap-ra). Mindössze egy tájegység van (a III.), amelyre Sf nagyobb, mint az I—IV. tájegységek összességére. Az itt tárgyalt összefüggéseket grafikusan a 3. ábra tünteti fel. 2.3. A KÖV szerepérlek igazolása egy-egy kútra A 2.1. és 2.2. fejezetben azt bizonyítottuk, hogy a kutak összességére szoros összefüggés van az évi szélső értékek időpontja és a talajvízállás