Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Dr. Kőrösmezey László: Szempontok nagyobb városaink szennyvíztisztító berendezéseinek tervezéséhez

Dr, Körösmezey L.: Szempontok nagyobb városaink Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 511 ben nagy segítséget jelent a szükséges költségkeret előteremtésénél; —- Milyen megfontolás alapján válasszuk ki az adott esetben legkedvezőbb levegőztetési rendszert? — Mi legyen a légbevitel eszköze, milyen legyen — ha sűrített levegőről van szó — a sűrített levegő előállításának módja? — Szóba jöhet-e közvetlenül 0

2-bevitel alkalmazása? A légbevitel kérdéseiről a gazdaságossági kérdések tárgyalása kapcsán még szólunk. 5.7.2 Utóülepítők E műtárgyakról szólva lényegében megismételhetnénk az előülepítőkről mondottakat. Tudjuk, utóülepítőként még nagyobb, vagy még nagyobb darabszámban kell e műtárgyakat alkalmazni és az előülepítőknél felmerült nehézségek itt fokozottak. Egy lehetőség felvetésével kell az ott elmondottakat kiegészíteni: utóülepítő céljára hidraulikai és a benne kialakuló ún. lebegő iszapfelhő szűrő hatása miatt szennyvíztechnológiai szempontból nagyon kedvező lenne a hosszanti és függőleges átfolyású Uniflow medence alkalmazása. Az ezekben a vízfelszínt több helyen megszakító bukóvályuk miatt csak nagyrészt a vízalatt mozgó végtelenláncos kotrók alkalmazhatók. Ezek beszerzését viszont a temperöntésű láncok hazai gyártásának megszüntetése és a meghajtó szerkezet eddig tapasztalt gyermekbetegségei nehezítik. E műtárgynak technológiai előnyei oly számottevők, hogy a kotrók kifejlesztése még gazdasági hátrányok árán is érdemes lenne. A kotrólapátok folyamatos, lassú mozgása révén a laza szerkezetű eleveniszap szinte egyenletes mozgással jut az iszapzsompba. Egyébként a hosszanti átfolyású ülepítők előnyeit és hátrányait viseli magán, az egybeépítés, a tömbösítés lehetősége, fennáll [3]. 5.8 Fertőtlenítés Kevés a gyakorlati tapasztalat nagy szennyvíztisztító telepeink fertőtlenítő medencéivel is, mivel vagy meg se épültek, illetve nincsenek üzemben még, vagy pedig — szerencsére — egyszerűen nem volt üzemszerűen szükség rájuk. Mégis szóljunk olyan gyakorlati tapasztalatról, amelyeket kis fertőtlenítők működésénél figyeltek meg. Ez pedig az, hogy a fertőtlenítőkben a klórozás hatására kicsapódik olyan, a biológiai folyamatokból a tisztított szennyvízben maradt szervesanyag, amely a lassú átfolyás során a medence fenekén kiülepszik. Ezért jogosan merült fel a kérdés: nem helyesebb-e a tisztított víz és a klé>ros víz elkeverésére szolgáló labirint-medence helyett intezív keverést és ülepítő formájú medencét alkalmazni, hogy a kiülepedő szerves maradék egyszerűen öszszegyűjthető és eltávolítható legyen. Az intenzív vegyszerbekeverésen propeller keverő alkalmazását értjük. E gondolat kipróbálására eddig nem volt mód, így egyértelműen ajánlani se lehet. Biztos, hogy az ülepítőfertőtlenítőben az iszap eltávolítását nem érdemes az ülepítőkben szokásos gépi kotrókkal végezni — se a klór miatt várható korrózió, se a gép csekély kihasználhatósága miatt. A fertőtlenítés során kiváló iszap mennyisége oly csekély, hogy huzamos használat után se kell üzemszerűen eltávolítani. Elég ezért — ha néhány hetes üzem végeztével a fertőtlenítést leállítjuk — az iszapot időszakosan vízsugárral a medence zsompjába bemosni és onnan szivattyúval az iszapkezelés folyamatába juttatni. De a szükséges össztérfogat miatt lehet több párhuzamosan ^kapcsolt medencét is alkalmazni és akkor az iszap-eltávolítás egy-egy medence időszakos kiiktatásával is elvégezhető. A klóros víz előállítása a tárgyalt méretek esetében csakis klórgáz alkalmazásával képzelhető el. A klorátor berendezést és a klórhordókat tároló színt külön épületben kell elhelyezni. Régebben szokás volt a klorátpr épületet a fertőtlenítő medence fölé telepíteni. Ez csak fenntartással javasolható: a csekély hely megtakarítással szemben a fertőtlenítőből eredő pára — különösen télen — a felépítmény falazatában, de legalább is homlokzat-kiképzésében esztétikai és az állagot is veszélyeztető elváltozást okoz, amit aligha érdemes kockáztatni. Ha mégis e mellett döntenénk, a homlokzatot speciális védelemmel kell ellátni. 5.0 Vízmennyiségrnérés Hazánkban nagyobb berendezéseknél a vízmennyiségmérésére szinte kizárólagosan a Parshall csatorna terjedt el. Amióta a műszerezés hazai gyártása is folyik (Telmes ktsz.) — alkalmazása teljes mértékben indokolt is. Alkalmazásának feltételeit műszaki irányelvek részletezik, így elméleti fenntartások se lehetnek vele szemben. Néhány megjegyzést csupán az alkalmazóik számára: — ne feledkezzenek meg a mérőcsatorna előtt ós mögött az előírt iránytörés és szelvényváltoztatás nélküli szakaszról; — ha pontos mérést kívánunk, a Parshall alatti alvíz magassága csak 70 %-a lehet a mérési adatként szolgáló vízmagasságnak; — tudni kell, hogy a homokfogé) vezérlésére használt Parshall csatorna az e célra szokásos elrendezésben nem szolgáltat egyidejűleg pontos vízmennyiségi adatokat is. A fentiekben csak a legfontosabb követelményekre hívtuk fel a figyelmet — természetesen a teljesség igénye nélkül. Lehet-e nagy szennyvíztisztító telep vízmennyiségét más módon is mérni? A Parshall csatornának ugyanis nagy méretek esetén meglehetősen nagy a helyigénye — értve ezen a beépítési hosszat — és minden látszat ellenére az esésveszteséget is. Ilven nehézségek miatt alkalmazta a tervező a debreceni szennyvíztisztító telepen mennyiségmérésre és vízelosztásra a/, alulról befolyásolt nyomás alatti kifolyás hidraulikai esetét. A felvíz közös tér négy kifolyó nyílás számára. A négy nyílást négy zsilip zárja el, amelyeket olajhidraulikusan működtetnek. A szándék az, hogy a négy nyíláson azonos vízmennyiség folyjon át és az, hogy az átfolyt mennyiséget mérni lehessen. Ezt úgy lehet elérni, hogy a zsilipek folyamatos mozgatásuk mellett állandó visszaduzzasztást okoznak. A szabályozás feladata, hogv a visszaduzzasztást, tehát a felvíz és alvíz közötti Ah magasságkülönbséget állandó értéken, pl. 40 cm-en tartsa. Ilyen feltétel mellett a mindenkor átfolyó vízmennyiség az átfolyási keresztmetszettel, de mivel a szélesség mind a négy zsilipnél állandó, a zsilip alatt maradó szabad nyílás magasságával lineárisan arányos. Ezzel a módszerrel viszonylag kis esésveszteséggel, a Parshall csatornáénál lényegesen egyszerűbb elektromos jelfogással és érzékeléssel nemcsak vízmennyiség-mérés, hanem vízelosztás is végezhető. Ugyanezek a zsilipek kézi beavatkozással egv-egy ág kiiktatására is alkalmasak. Az elmondottak meglehetősen kedvező színben tüntetik fel ezt az eljárást. Elméleti ellenérv a nagyméretű, nehéz zsilipek folyamatos mozgásban tartása (olaj-