Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
11. szám - Somló Lajos: A szervesanyag-tartalom alakulása a Balaton partmenti sávjában 1980–1981-ben
Hidrológiai Közlöny 1983. 10. 52. 540 A szervesanyag-tartalom alakulása a Balaton partmenti sávjában 1980-8l-ben SOMLÓ LAJOS* BevezetésKözép-Európa legnagyobb tavának vízminősége már évek óta foglalkoztatja az ország közvéleményét. A Balatont fenyegető veszélyek — elsősorban az eutrofizáció — a kutatók előtt természetesen már jóval régebben ismeretesek voltak. Az első vészjelzések, amelyek a szakmai körökön kívülre is eljutottak, a hetvenes évek elején hangzottak el. A Balaton vízminőségét számos intézmény és hatóság kíséri folyamatosan figyelemmel. A vizsgálatok többsége azonban a tó teljes víztömegének jellemzését célozza. Erre leginkább a Balaton középvonalában vett minták vizsgálata alkalmas. Vitathatatlan azonban az a tény, hogy az üdülők. vízisportolók leginkább a parti sáv vizével kerülnek érintkezésbe. Számukra a strandok, illetve a parthoz legközelebb eső sekélyebb zóna vízminősége a döntő jelentőségű. így lehetséges az, hogy bár az utóbbi években a balatoni fürdőhelyek némelyikén már riasztó jelenségeket tapasztaltak, a nyílt vízre vonatkozó vizsgálatok szerint a tó vízminősége kifogástalannak bizonyult [1], A partmenti sávban fürdőzők között előforduló — nagy valószínűséggel a Balatonvíz által okozott — bőrbetegségek, illetve a helyi jellegű vízvirágzások által okozott problémák [2] egyre sürgetőbbé tették a parti sáv vízminőségének minden eddiginél alaposabb felmérését. Ennek a munkának volt egyik fontos eleme á szervesanyag-tartalom meghatározása. Mintavétel és vizsgálati módszerek A mintavételekre és az azokat követő laboratóriumi vizsgálatokra 1980-ban és 1981-ben került sor. A part mentén 42 mintavételi pontot jelöltünk ki. Jellemző a part beépítettségére, bogy a vizsgálandó helyek kiválasztásának egyik meghatározója volt a víz megközelíthetősége, mivel a nádasba vágott kisebb „strandok" vízminőségét semmiképpen sem tekinthettük jellemzőnek. A mintavételi helyeket az 1. ábrán tüntettük fel. Az ábrán megnevezett helységekben általában a strandokat mintáztuk, illetve esetenként a móló külső ívéről vettünk mintát. A minták a parttól 1—3 méteres sávból, közvetlenül a vízfelszín alól származnak. A vizsgálatok időpontjainak zöme az üdülési íoidényre (VI. 15.—VIII. 31.) esett. Néhány alkalommal az elő- és utószezonban is vettünk mintákat. A két esztendő alatt összesen (>65 szervesanyagtartalom meghatározását végeztünk el. Ezek részint a káliumpermanganátos savas kémiai oxigénigény (KOI részint az összes szerves sténtartalom (TQC) mérésén alapultak. A KOI p í értékét az MSZ 12750 vízvizsgálati szabvány | 3] előírásai szerint mértük. A TOC meghatározását Beekman 915 A típusú készüléken, direkt eljárással végeztük. Az egyes mintavételek között — a nagy távolságokból adódóan — gyakran jelentős időeltolódás volt. Az északi és a déli parton vett minták begyűjtése némely esetben 3—5 napos eltéréssel történt. A vizsgálatok száma azonban véleményünk szerint elég nagy ahhoz, hogy az ebből eredő esetleges különbségeket * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. T. ábra. Mintavételi helyek a Balaton partján 1 Siófok, 2 Balatonszahadi, 3 Balatonvilágos, 4 Balatonaliga, 5 Balatonakarattya, li Balatonkenese, 7 Balatonfüzfő, K Balatonalmádi, 9 Káptalanfüred, 10 Alsóörs, 1 I Csopak, 12 Balatonfüred, 13 Diós, 14 Tihany, 15 Sajkod, Ki Balatonudvari, 17 Kiliántelep, 18 Balatonakaii. 19 Zánka, 20 Balatonszepezd, 21 Révfülöp, 22 Ábrahámhegy, 23 Badacsonytomaj, 24 Badacsony, 25 Badacsonylábdi, 2<i Szigliget. 27 Balatongyörök, 23 Vonyarcvashegy, 29 Alsógyenes 30 Keszthely, 31 Fenékpuszta, 32 BaJatonberény, 33 Balatonmáriafürdő, 34 Balatonfenyves, 35 Fonyód, 3(S Boglárlelle. 37 Baiatongzemes, 38 Balatonszárszó, 39 Balatonföldvár. 40 Szántód, 41 Zamárdi, 42 Balatonszéplak Puc. /. Mecma 3pőopa npoő HU őepeew o.iepa BaAamon Fig. 1. Sampling sites on the shore of Lake Balaton kiegyenlítse. A mintavételt lehetőség szerint mindig ugyanazok a személyek végezték, gondosan ügyelve a mintavételi helyek azonosságára. Az értékelés alapadataként az egyes? pontokon inért értékek átlaga szolgált. Ezeket az átlagértékeket nemcsak az egyes mintavételi helyekre nézve határoztuk meg, hanem az értékelés megkönnyítése érdekében más meggondolás alapján is. A tavat — önkényesen — hat régióra osztottuk az alább felsorolt választóvonalak mentén: 1. Káptalánfürcd—Siófok 2. Tihany—Szántód 3. Ábrahámhegy—Boglárlelle 4. Had ácsony—Ft>ny ód 5. Balatongyörök- -Balatonmáriafürdő Mérési eredményeink átlagát régiónként is meghatároztuk. Az eredmények egyértelmű értékelését nagymértékben nehezítette, hogy a felszíni vizek minősítésére nincs hatályos magyar szabvány. A vizek minősítését a különböző laboratóriumok más-más elvek alapján végzik [4, 5, (>]. Vizsgálati eredmények A part közvetlen közeléből származó mintákban mért KOI,;, értékek tendenciája az előzetes várakozásnak megfelelően alakult: délnyugat felé haladva az átlagértékek egyértelműen növekedtek. A vizsgálatok során a legkisebb értéket (3,2 mg/l) 1981. augusztusában Balatonszemesnél mértük. A maximumot (40 mg/l) 1980. áprilisában Balatonberénynél észleltük. A KOI,,„-ben mért szervesanyag-tartalom átlagértékeket a 2. ábra szemlélteti. A diagramról világosan leolvasható, hogy a délnyugati mintavételi pontokon végzett vizsgálatok eredményei a többinél lényegesen nagyobbnak adódtak. Az adatok értelmezését megkönnyítheti az 1. táblázat, amely az utóbbi években használatos normatívák határértékeit foglalja össze.
