Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
10. szám - Dr. Molnár György–Dr. Winter János: A talajvíz alakulása a Nagykunságban és a Jászságban
Dr. Molnár Gy.— Dr. Winter J.: A talajvíz alakulása Hidrológiai Közlöny 1983: 10. sz. 453 Abádszblák 'Kunmadaras, 'JÓszladány Tőrokszentmiklc Szolnok íuncsori .FIS?etür HKÖROS \ 'Kunszentmárton £rdótelelc 'Kunmadaras* lisujszol/as Szolnoi 'Törökszentmiki 'Turkeve Iszafölúvói «/rows 'Kunszentmarion JELMAGYARAZAT.86' Vasút -——' Vízfolyás Közút & Település Talajvíz-szintvonal [mA.f] 7. ábra. Az 1979. okt. 2-i talajvíz helyzet Puc. 7. PIoAUíicenue ppynmoebix sod 2. own. 1979 e. Abb. 7. Grundwasser stände am 2. Oktober 1979 A 10. ábra az 1955 és 1972 közötti őszi vízállás helyzetek ljiilönbségét mutatja. A térképen látható, hogy Pély, Kömlő és Besenyőtelek, valamint Tiszaigar környékén és Karcag—Kunmadaras között süllyedt, míg mindenhol máshol emelkedett a talajvízszintje. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy a tiszafüredi öntözőfürt keleti és dél-keleti oldalán 50— 100 cm-t süllyedt a talajvíz szintje. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tiszafüredi öntözőfürt egyes területein már beállt a talajvíz az új, magasat)!) vízállású egyensúlyi helyzetbe. A csökkenés, ill. az eddigieknél kisebb emelkedés oka az is, hogy 1955 után némileg csökkent az öntözött terület nagysága, különösen a sok vizet igénylő rizsterületé. Egyes területeken még erős emelkedést állapíthattunk meg (pl. Kisújszállás környékén 3—4 m-t). A talajvízszint változás térképeit és a menetgörbéket elemezve megállapíthatjuk, hogy a Nagyiván, Egyek, Kétpó és Kengyel környékét, és a Tisza—Körös zugot, valamint a Sarud—Pély—Jásztelek vonalától északra eső területet kivéve mindenhol megemelkedett a talajvízszintje a vizsgált időszakban. Az emelkedések területeit összehasonlítva a meglevő vízhasznosítási művek elhelyezkedésével, jó egyezés tapasztalható. Tehát levonható az a következtetés, hogy a vizsgált térségben a talajvízszint emelkedéséhez nagymértékben hozzájárultak az öntözés közvetlen és közvetett hatásai. A vizsgálatok alapján számszerű következtetést nem vontunk le. J ELMAGYARAZAT0-1-100 Vasút -y Közút —-—' Vízfolyás Q Település +3Ü0< +200- +300 0- -100 8. ábra. Az 1938. és 1951. okt. 2-i talaj vízállások különbségei Puc. 8. Pa3HUi\bi ypoeuefí epynmoebix «od 2. OKtn. 1938 u 1951 ez. Abb. 8. Unterschiede der G rumi Wasserstände am 2. Oktober 1938 und 1951 Az öntözés, a települések vízellátása, vagy más beavatkozások hatására a talajvíz többlet-vízbevételliez jut, szintje megemelkedik. Ennek következménye, hogy a talajvíz — oldalirányba szivárog, vagy — a korábbinál többet párologtat. Véleményünk szerint a talajvízszint megemelkedése csak akkor káros, ha olyan mértékű, hogy az a mezőgazdasági termelést vagy a vízgazdálkodási tevékenységet már károsan befolyásolja. Ebből következik, hogy nem a talajvízszint emelkedés a káros, hanem ha az egy bizonyos, valamilyen feltételek szerint meghatározott hatást, vagy szintet elért. A függőleges vízforgalom fizikai folyamatát végiggondolva belátható, hogy egy adott helyen a talaj sótartalmának vándorlása szempontjából az a legfontosabb, hogy ott milyen irányú a fedőréteg vízháztartásában döntő jelentőségű függőleges vízforgalom eredője. Tehát, ha a függőleges vízforgalom eredőjét valamilyen műszaki beavatkozással lefelé irányulóvá tudjuk változtatni, akkor az adott helyen a sóforgalom még a kritikusnál magasabb talajvízállásnál is kilúgozódás stádiumában, vagy egyensúlyban tartható. Ilyen műszaki beavatkozás lehet pl. a talaj minőségétől függően drénezés, vagy nyílt árkos lecsapolás.
