Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

10. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

436 Hidrológiai Közlöny' 1983. 10. ss. Dr. Erdélyi M.: A Balaton vízforgalma hydrógeologic data of the lake area and those of the municipal waterwork of Békéscsaba (Table 4: 2—8). Among others the average vertical filtration coefficient obtained by protracted pumping test in Békéscsaba made possible the assessment of groundwater resources of the different parts of the lake ( Fig. 1—8). Southward decreasing heads of the southwestern area show that recharge is coming through the karstic basement from karstic hills adjacent to the northern shore (Figs. 3. and 5). Hydrochemical data indicate deep ground-water movement (Table 1: Keszthely 19 and Balatonbereny 1). Smaller amount of karstic recharge of the transition area (Fig. 1: C) is also verified by pressure head and water chemistry of the Miocene conglomerate aquifer (Fig. 2 and Table 1). Thermal water tapped by adjacent boreholes is more concentrated than that of the well Balaton fenyves 18. This is also an indirect proof of the karstic recharge (Fig. 2 and Table 2). Four fifth of the lake basin area is underlain gy crystalline rock covered by Neogene sedimentary rocks. The northward decreasing heads indicate a southern recharge coming from the hills of the southern shore as well as the impermeability of the upthrusts and cross-faults of the northern shore. Hydrochemical and geothermal data show moderate seepage rate of the karstic area and very low rate within the Crystalline rocks and cover formation thereof (Figs. I, 2 and Table 1 a, d 3). Area of the karstic basement (10,8 percent of the total area) overlain by more permeable deposits supplies 39,5 percent of the total underwater recharge of the lake (Fig. 1 and Table 1). Medium values (15,7 percent of area, and 13,4 percent of disharge) characterize the transient area (Fig. 1 :C). The 73,5 percent of the lake area which is underlain by crystalline rocks covered by less permeable deposits supplies only 47,1 percent of the total discharge of the flow-system (Fig. I and Table 4: D and E). Az 1983. évi „VITÁLIS SÁNDOR SZAKIRODALMI NlVÓDÍJ" Bíráló Bizottságának jelentése A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal 1983-ban ötödször hirdetett pályázatot „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj"-ra. Ezzel kívánta azt a célt szolgálni, hogy ösztönözzön az újszerű munka eredményeit bemutató, igényes szakcikkek írására: s így ezúton is elősegítse az új, hatékony módszerek és eljárások elterjedését, továbbá a magyaros szakmai nyelv ápolását. A nívódíj adományozására az előírásoknak megfelelően -— az elmúlt három év szakirodalmát, illetve a benyújtott pályázatokat figyelembe véve — a Társaság szakosztályai tettek javaslatot. Ez alkalommal a Magyar Hidrológiái Társaság tagjaitól beérkezett pályázatok és a szakosztályoktól a Bíráló Bizottsághoz benyújtott javaslatok száma szakosztályonként a következőképpen alakult: Szakosztály Egyéni Szakosztápályázat 1 vi javaslat Ql'>) ' (db) Árvízvédelmi és Belvízvédelmi 3 (2) 2 Balneoteclinikai — — — Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai (i (5) 1 Hidrogeológiai 3 — 2 Közgazdasági 3 (3) — Limnológiai 2 — 2 Mezőgazdasági Vízgazdálkodási 15 (13) 2 Szennyvíz 3 (2) 2 Vízellátási 1 — 1 Vízépítőipari — — 2 Vízgazdálkodási 8 (7) 2 Vízkémiai és Víztechnológiai 2 — 2 Összesen: 46 (32) 18 Úgy tűnik, hogy a szakosztályoktól beérkezett javas latok száma most már állandósult, hiszen ez a/, érték már három éve 17 -19 között ingadozik. Sajnálatos viszont, hogv még mindig van olyan szakosztály, amelyik nívódíjra érdemes szakcikket az utolsó három évben nem talált. Ebben az évben is hangsúlyozni kell tehát az 1982. évi Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj Bíráló bizottságának azt a megállapítását, hogy a szakosztályoknak feltétlenül ösztönöznie kell a nívódíj adományozás követelményeinek megfelelő, magas színvonalú szakcikkek írására. A bemutatott táblázathoz kapcsolódva felhívja még a figyelmet arra, hogy a beérkezett 46 pályázat közül a zárójelben feltüntetett értékek ugyanazon szerző, esetenként több szakosztályhoz is párhuzamosan benyújtott, ismeretterjesztő cikkeire vonatkoznak. Ezek a nívódíj szabályzata és ügyrendje szerint -— értéküktől függetlenül — a nívódíjjal nem jutalmazhatók. A pályázatoknak a korábbi évek adataival összevethető száma tehát ebben az évben nem 46, hanem 14 volt; ami az előző évi 9 pályázathoz viszonyítva emelkedő irányzatot mutat. Talán ez is utal arra, hogy a nívódíj megpályázásának lehetősége a szakemberek mind szélesebb köre előtt válik ismertté, s ez — a nívódíj céljával összhangban - buzdít az igényes szakcikkek írására. Ezt támasztja alá a Bíráló Bizottságnak az a megállapítása is, hogy az utóbbi években a szakirodalom színvonala nyilvánvalóan emelkedett. (Folytatás a 476. oldalon)