Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

10. szám - Dr Erdélyi Mihály: A Balaton mélységi vízforgalma

BALA romerne SIOFOK TAPOLCA BFÖLDVL FÜBOBLÁR V \ f \.

N V \ \! \ i \ KESZTHELY FONYÓD, B.FENYVES j "Hagybetek 430 Hidrológiai Közlöny' 1983. 10. ss. Dr. Erdélyi M.: A Balaton vízforgalma 1. ábra. A Balaton tó áttekintő hidrogeológiai térképvázlata 1. A Balaton partvonala; 2. A pozitív rétegnyomású területi határa; 3. Feltolódási vonal; 4. Számítási egység határa; 5. Földtani szelvény helye Puc. I. Oőíopnaa euőpoeeoAoewiecicasi CXCMII 03epa BaAamon 1 =6eperonaíi JIHHHÍI KaaaTnaa, 2 = rpaHnuhi oöaaCTM c Iii >ao>KarejibHbiMH nanopa.MM nnacTOB, 3 = JIHHHJI naaiana, 4 = rpaimua pacMemoro yqacTKa, 5 = amiMíi reojiortmecKoro paapeaa Fig. 1. Hydrogeological sketch-map of the Lake Balaton 1

. shore-line of the lake; 2. boundary of the discharge area; 3. upthrust; I. boundary of the discharge calculation units; 5. trace of cross-section 20 [km] _J LEPSENY JELMA6YARAZAT

:• 2 3 4 5 4. A békéscsabai vízművekre jellemző felszivárgási tényező [14 : 310 old. 1. táblázat] alkalmazható, nemcsak a balatoni tómedencére, hanem az egész pozitív rétegnyomású területre is ( Lábra). E tanulmány célja a természetes, azaz termeléssel még nem zavart állapotban felszivárgó mélységi víz mennyiségének számítása. Ehhez szükséges a kutak természetes vízszintjének ismerete, vagyis mindenütt az először fiirott kutaké. Ezeknek a kutaknak előnye, az, hogv csak egyetlen vízadót szfirőztek. Az 1950-es évek kezdetétől fúrott kutak nagy részének nyugalmi-szint adata megbízhatatlan: 1. A termeléssel megzavart állapotot mutatja igen sok esetben. 2. Igen gyakori az, hogy több réteget szűrőztek össze, vagyis ekkor a nyugalmi szint a különböző nyomású és hozamú vízadó rétegek eredő nyomása. Ezek az adatok tehát csak erős kritikával használhatók. A szerző a megbízható nyomásadatokból számította az egyes vizsgálati egységekre jellemző átlagos nyomáskülönbséget (1. ábra A : 13 m; B : 6 m; C : 2 m; D és E : 1,6 m). A balatoni tómedence nem egységes. Szükséges ezért az alábbi vizsgálati területek elkülönítése ( 7. ábra). A. Keszthelyi öböl Alaphegysége felső triász mészkő és dolomit (2. és 3. ábra). A mélységi víz a nagy nyomású mélykarsztból jut a tó medencéjébe a felső-pannóniai rétegeken át. Forrásai hideg és gyengén langyos karsztforrások a parton, talán a tómederben is. A hegység eredeti karsztvíz szintjét 115- 116 [4J, illetőleg 118—120 tengerszint feletti m-re [25] becsülték. Ez utóbbi kb. a keszthelyi régi kutak felső-pannóniai vízszintje. A karsztvíz eredeti szintjének ennél mélyebbnek kellett lennie, mert ez erős negatív rétegnyomású terület (3. ábra). A Keszthelyi hegység előtti felső-pannóniai kőzetű lejtőségen Cserszegtomajon 1953-ban a karsztvíz szintje már csak 104,9 m volt tengerszint felett [8], ahogy a 3. ábra is jelzi. Ez a nyomáscsökkenés láthatólag még nem ért el az 1965-ben fúrott fenékpusztai kútig (3. ábrán Keszthely 19), hiszen ebben a mély karsztvíz nyugalmi szintje 114,5 m a tengerszint felett. A balatonherényi kút (2. ábra) mélykarszt vizének nagyobb, 116,8 m-es nyugalmi szintje (1959-ben) azzal magyarázható, hogy ott a mélykarszt egy sávja már a Marcali-hát nagy negatív rétegnvomású területén van. Itt a tóparttól D-re 5 km-re jó áteresztő felszínű és laza kőzetű 200 m tszf magasságú dombság biztosítja a nagyobb nyomáskülönbséget. A homokszázalék adatok szerint az áteresztő képesség D felé csökken (Balatonberény 1 : 256 m-ig 39%, Marcali 18 : 254 m-ig 25%, Mesztegnyő 2 : 270 m-ig 17%). A B terület határa a Keszthelyi-hegység DK-i lejtője, a tópart Szigligetig és a tóban ábrázolt mély karszt határvonala (5. és 1. ábra). Az alaphegység alsó-triász dolomit meg felső-triász dolomitos mészkő ( í. ábra), fedőjükben miocén és felsőpannóniai üledéksor van. A tómedence rétegvizéről nincs adatunk. A karsztos alaphegység és neogén fedője egységes rétegvíztartónak látszik.