Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: A mezőgazdasági és erdészeti vízgazdálkodás és melioráció forgalmi rendszere

42Í6 Hidrológiai Közlöny 1983. 9. sz. Dr. Szigyártó Z.: A mezőgazdasági és erdészeti Egyesület által erre a célra összehívott vitaülésen a három szakma több, mint nyolcvan képviselője vett részt, s a tervezethez csaknem harmincan hozzá is szóltak. E hozzászólások egybehangzóan hangsúlyozták az egységes fogalmi rendszer sürgős kialakításának szükségességét, s a bemutatott tervezetet az ebben az irányban tett jelentős lépésnek értékelték. Ezzel egyidejűleg a vitaülésen sok észrevétel és javaslat is hangzott el, amelyeket a Munkabizottság, a lehetőségekhez képest mind igyekezett figyelembe venni. így alakult ki tehát ez a végleges szöveg, amelynek összeállítására — a már említett hozzászólások mellett — nagy hatást gyakoroltak azok az írásbeli anyagok is, amelyeket még a tervezet összeállításakor dr. Antal Emánuel, dr. Gáspár Zoltán, dr. Petrasovits Imre, Rumszauer János és dr. Szigyártó Zoltán bocsátott a Bizottság rendelkezésére. A javaslat néhány jellemző vonása A javaslat néhány jellemző vonását kiemelve, mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy ez — a kitűzött célhoz igazodva — természetesen a fogalmi rendszerre foglalkozik. így tehát nerr taglalja például az egyes résztevékenységek elvégzésének feltételeit, illetve azok célszerű sorrendjét, vagy hatásaik népgazdasági jelentőségét. Tehát a javaslat feladatának a fogalmi rendszeren belüli összefüggések kifejtését tekinti; vagyis annak összefoglalását, hogy milyen elnevezések alatt milyen tevékenységeket, illetve a tevékenységek milyen rendszerét célszerű érinteni. Igen lényeges továbbá az is, hogy — a Bizottság tudtával — az anyag a szakma hazai történetében először törekszik egy olyan fogalmi rendszer kialakítására, amely (a kellően általános értelmezés eredményeként) tekintettel van mind a mezőgazdaság, mind az erdészet mind pedig a vízgazdálkodás idevágó tevékenységi körére. így például a „mezőgazdasági vízgazdálkodás" továbbfejlesztéseként már használja a „mezőgazdasági- erdészeti vízgazdálkodás" fogalmát. A melioráció, mint tevékenységi rendszer értelmezésénél pedig olyan általános megfogalmazást ad, amely elfogadhatónak tűnik mind a mezőgazdaság, mind pedig az erdészet idevágó tevékenységének a jellemzésére. A javaslat lényeges vonása kell legyen a megfogalmazás logikai tisztasága (ehhez kapcsolódva annak egyértelműsége) és a tömörsége. E két követelmény — különösen az egyértelműség és tömörség — a megfogalmazás során bizonyos értelemben ellentmondó igényeket támasztott. Ezt az ellentmondást igyekezett feloldani azután az a megoldás, hogy maga a javaslat az értelmezések tömör megfogalmazásához kapcsolódva — az egyes kérdések jobb megvilágítása érdekében :— megjegyzéseket is tartalmaz. Az anyag egyértelműségére törekedve különös gondot okozott a különböző szakkörökben levő, s egymással esetenként csaknem ellentétesen értelmezett elnevezésfogalom; vagyis az, ami tulajdonképpen e munka indítékát is adta. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy sok esetben ezek mögött jelentős szakmai súlyt képviselő személyiségek, szervezetek is álltak, s hogy — önmagában tekintve — csaknem mindegyik értelmezés elfogahatónak is tűnhetett. Ennek ellenére a Bizottság mégis reméli, hogy ez a pártatlan jó szándéktól áthatott munkája az egységes fogalmi rendszer kialakítását mégis előbbre viszi. Mind többen lesznek, akik a közös ügy érdekében a saját megszokásaiktól eltekintenek, saját kisebb-nagyobb fenntartásaikat félreteszik, s a javaslathoz csatlakozva maglik is elősegítik ennek az egységes fogalmi erndszernek az elterjedését, s így az érintett szakterületek egységes gondolkodásának ilyen irányú megalapozását. Budapest, 1983. április 15. Dr. Szigyártó Zoltán a Munkabizottság vezetője A MEZŐGAZDASÁGI-ERDÉSZETI VÍZGAZDÁLKODÁS FOGALMI RENDSZERE Általános fogalmak a) Mezőgazdasági-erdészeti vízgazdálkodás (mint gyakorlati tevékenység) A mezőgazdasági termelés és az erdőgazdálkodás vízzel kapcsolatos igényeinek a kielégítését célzó tevékenység. b) Mezőgazdasági-erdészeti vízgazdálkodás (mint tudományterület) Az a tudományterület, amelynek feladata a kizárólag a mezőgazdasági-erdészeti vízgazdálkodás munkaterületére jellemző gyakorlati tevékenységek elméleti megalapozása. c) A mezőgazdasági termelés és az erdőgazdálkodás vízzel kapcsolatos igényei 1) Altalános igények. 11) A mezőgazdasági és erdőterületek védelme az árvízi elöntéssek káros hatásai ellen. 12) A mezőgazdasági- és erdőterületek védelme a csapadékvízből származó elöntések káros hatásai ellen. 13) A mezőgazdasági- és erdőterükletekről lefolyó víz hasznosítása. 14) A mezőgazdasági és erdészeti utak vízmentesítése. 2) A növénytermesztés (fatermesztés) sajátos igényei. 21) Talajvízháztartás szabályozás. 211) Talajvízszint szabályozás. 212) A területre hulló csapadék helybeni hasznosítása. 213) Az időszakosan jelentkező csapadékvíz felesleg elvezetése 214) Mesterséges vízpótlás. 22) A víz okozta erózió megakadályozása. 23) A víz felhasználása a talaj káros sótartalmának kimosására. 24) A hígtrágyák és szennyvizek hasznosítása. 2b) A víz felhasználása fagyvédelemre és a termés minőségének javítására. 3) Az állattenyésztés sajátos igén yei. 31) Halastavak vízellátása és lecsapolása. 32) Állattenyésztő telepek, vadgazdaságok vízellátása. 33) Állattenyésztő telepek hígtrágyájának és szennyvizeinek hatástalanítása, illetve ártalommentes elhelyezése. Megjegyzések: Ad cll) A magyar gyakorlat az árvizek elöntése elleni védekezést (az ármentesítést és az árvízvédelmet) ma már a folyószabályozáshoz kapcsolva tárgyalja. Ad cl4) A mezőgazdasági és erdészeti utak vízmentesítése nem külön feladatként, hanem az utak kialakításával kapcsolatos igényként jelentkezik. Ad c32) Az állattenyésztő telepekkel, vadgazdaságokkal kapcsolatos vízellátási feladatok elméleti megalapozása — ab) alatti deffinició értelmében — nem tartozik a mezőgazdasági- és erdészeti vízgazdálkodás tudományterületéhez. Résztevékenységekkel kapcsolatos fogalmak d) Vízrendezési, mezőgazdasági és erdészeti vízrendezés) Az a tevékenység, amelynek célja a területre hulló csapadékvíz helyben tartása, a talajban és a talaj felületén időszakosan vagy állandóan jelentkező fölös vizek rendezett, vagyis minél kevesebb kárral járó elvezetése, s a csapadékvíz tárolás (vagyis a 12), 211), 212), 213) és 22) alatti igények kielégítése, s a 13) alatti igény kielégítésének előkészítése). A vízrendezés a domborzati adottságoktól függően lehet: 1. Hegy- és dombvidéki vízrendezés. 2. Síkvidéki vízrendezés. e) Lecsatolás Az a tevékenység, amelynek célja a talajban levő, s a talajvízből származó fölös vizek kártétel nélküli levezetése (vagyis a 211) alatti igény kielégítése). 1) Mezőgazdasági vízhasznosítás Az a tevékenység, amelynek célja a természetes vízfolyásokban, csatornákban, tavakban, tározókban, továbbá a felszín alatti vizekből rendelkezésre álló vízkészleteknek, és az egyszer (vagy többször) már használt vizeknek a mezőgazdasági termelésben való hasznosítása (vagyis a 13), 214), 31), és 32) alatti igények kielégítése). g) Öntözés Az a tevékenység, amelynek célja a növények vízhiányának mesterséges pótlása, a hígtrágyák és szennyvizek hasznosítása érdekében azoknak a talajba juttatása, a talaj felszínhez közeli rétegeiből a káros sók kimosása, illetve mesterséges eső formájában a víz fagyvédelemre, vagy a gyümölcsök színezésére történő felhasználása(vagyis a 214), 23), 24), és 25)alatti igények kielégítése). h) Elavult fogalmak „Passzív mezőgazdasági vízgazdálkodás,,, „aktív mezőgazdasági vízgazdálkodás", „belvízgazdálkodás". Ezek használata nem ajánlott. Megjegyzés; A fogalmak kialakításával kapcsolatos korábbi gyakorlat az erdészet vízgazdálkodási tevékenységére nem volt tekintettel. Ez az összeállítás ezt a hiányosságot megszünteti. A MELIORÁCIÓ FOGALMI RENDSZERE Alapfogalmak a) Melioráció A mezőgazdaság és az erdészet szempontjából a föld termelési adottságainak a tartós (több évre, évtizedre kiható) javítását célzó tevékenység. b) A melioráció tevékenységi köre (meliorációs tevékenységek) 1) Klíma javítás. 11) Fény-és hőviszonyok javítása.