Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
9. szám - Dr. Dávid László: A lefolyást befolyásoló hatások átfogó értékelése lefolyásszabályozási tényezővel (II. rész)
416 Hidrológiai Közlöny 1983. 9. sz. Dr. Dávid L.: A lefolyást befolyásoló hatások JELMABYARAZAP 5 éves átlag Mozgó átl agok 10 éves 20 éves 30 éves 40 éves AKt-azéves lefolyás sokéves átlaga csökkenésének értéke 1920 1930 m 1950 1960 1910 1980 [év] 1. ábra. Az éves lefolyás változása a Zala vízgyűjtőjén Puc. 1. M3MeHBHUe eodoeozo cmoKa e npedemx eodocöopa p. 3aAa Abb. 1. Veränderliokeit des jährlichen Abflüsse im Einzugsgebiet des Zala-Flusses mint a kétszerese, meghaladja a 20 %-ot. Ezek az időszakok szárazabb időszakokat tükrözhetnek, míg a trend az átlagos természeti vízviszonyokat jellemzi. Figyelembe véve, hogy az 1921—1950 közötti 300 millió m 3lév nagyságú sokéves átlagot tekinthetjük a Zala vízgyűjtő potenciális vízkészletének (KP), látható, hogy a hat évtizedes időszak alatt a potenciális vízkészlet jelentős mértékben csökkent. A lefolyó vízkészlet csökkenés (/1KL) kereken 30 millió m 3/év. E jelenség — ha igaz — nagyon komoly vízgazdálkodási következményekkel jár, ezért szükséges a fenti megállapítás érvényességének, elfogadhatóságának igazolása, ellenőrzése. E vízkészlet csökkenés (a sokévi átlagos lefolyáscsökkenés) alapvetően három megfontolással magyarázható : 1. a hidrológiai észlelések megbízhatósága szempontjából. A hidrológusok véleménye megegyezik abban, hogy a lefolyás meghatározását jelentős hibák terhelhetik. így a bemutatott 10, illetve 20%-os évi lefolyás változás lényegében a mérés, illetve a meghatározás hibahatárán belül van, azaz nem tükröz valójában lefolyás, illetve készletcsökkenést. Ennek azonban néhány szempont ellene mond. A lefolyási vízhozam és víztömeg adatok megbízhatóságát, a mérés pontosságát, a Q—H görbe alkalmazását általában éven belüli viszonylag rövidebb időszakokra és elsősorban a szélsőséges lefolyási viszonyokra (nagyvízi vagy kisvízi lefolyás esetén) vizsgálták. Az éves lefolyás, a KÖQ, illetve, a lefolyó víztömeg meghatározásának a megbízhatóságát hidrológiai szempontból kevéssé elemezték. Ez a kérdés — ugyanis — vízkészletgazdálkodási szempontból csak újabban kezd előtérbe kerülni. Ezzel összefüggésben lényegesek Winter (1981) kutatásának eredményei, aki tavak vízháztartási mérlegének becslési bizonytalanságait elemezte. Megállapította, hogy a vízháztartás elemeinek mérésében a rövid időegységfí átlagok hibája 15—20 százalékos lehet, de 5 %-ra vagy ez alá csökkenhet az éves átlagok számítása esetén. Esetünkben, mivel az éves lefolyást és annak sokéves átlagát elemezzük, ez utóbbi esetről van alapvetően szó. További szempont, hogy ha a véletlenszerű mérési-számítási hiba jelentős, akkor a bemutatott, időben egymást követően, különböző módon végzett vizsgálatok eredményeinek együttes idősora nem egy határozott trendet, hanem legalább némi ingadozást kellene mutasson az eredeti érték környezetében. A szabályos, időrendben mutatkozó csökkenés, bár biztos, hogy mérési hibákkal is terhelt, de nem támasztja alá azt a felfogást, hogy e jelenség a hiba határon belül van és így a jelenség teljesen bizonytalan, figyelmen kívül hagyható. Legalább gyanút kell támasszon a csökkenés lehetősége tekintetében. Végül, de nem utolsósorban az észlelések megbízhatósági kérdésével egy esetleges további csökkenés azonban már semmiképpen sem magyarázható. 2. egy hosszú, 100—200 éves vagy annál hoszszabb hidrológiai periódus feltételezése alapján. Ha feltételezzük, hogy létezik ilyen hosszabb periódus, akkor elképzelhető, hogy annak 60 éve olyan szakaszában vagyunk, amelyben fokozatosan csökken a természetes lefolyás. Mivel ilyen feltételezést eddig a Zala vízgyűjtőn vagy tágabb környezetében még előzetes vizsgálat részlegesen sem támasztott alá, e feltételezés el fogadásaj lényegében hit kérdése. Ugyancsak az is felvethető, hogy a csapadékviszonyok változása okozza a csökkenést. Tekintettel azonban arra, hogy a lefolyás — természetes körülmények között — nemcsak a csapadék függvénye, hanem a csapadék és a párolgás együttesének eredője, mindkét tényező trendszerű vagy hosszú periódus szerinti változása még erősebb feltételezés, mint a lefolyás változása önmagában. 3. a vízgyűjtőfejlesztés folyamata, az emberi tevékenységek, hatása alapján. Végül feltételezhetjük, hogy a csökkenés a vízgyűjtőfejlesztés során jelentkező emberi tevékenységek, alapvetően a lefolyásszabályozási beavatkozások integrált hatása. E feltételezés — ha igaz — magyarázza az esetleges további csökkenést is, hiszen ha folytatódik a lefolyásszabályozás a vízgyűjtőn a jövőben, akkor szükségszerűen tovább csökken a lefolyó vízkészlet a vízgyűjtő kifolyó szelvényében. A csökkenés a vízgyűjtőn hasznosított és szabályozási veszteségként távozott vízkészlet összege. Figyelemmel a tanulmány elején tett elvi megállapításokra, véleményem szerint a magyarázat alapvetően a 3. megfontolásban keresendő. A továbbiakban a (p (t) lefolyásszabályozási tényező kiszámításával és a ZlKL (t) valamint a <p(t) idősorok együttes vizsgálatával ezt kívánjuk bizonyítani. A Zala vízgyűjtőjének lefolyásszabályozási tényezőjét a 4. fejezetben foglaltak szerint számítottuk ki. A számításhoz a Balaton eutrofizációs modellezése keretében végzett 50 éves vízgyűjtőfejlesztési vizsgálatok adatkészletéből (Dávid— Telegdy, 1982) vettük a <p meghatározásához szükséges adatokat. A <p(t) értéket 1930 és 1980 között számítottuk eleinte tíz, majd 1950-től ötéves időközönként. A tíz- mutató önálló és súlyozott értékeit valamint ez utóbbiak összegezésével képzett cp(t) értékeket a 2. táblázat tartalmazza. A mutatók számításához a P = 300 millió m a/év, a T = 2600 km 2 és a HV = 1230 km adatokat vettük alapul. Az m 1 számításához a nevezőben a KP értéket vettük figyelembe. Az m 6 mutató esetén (az engedélyek darabszáma) 100 km 2 dimenzióval számoltunk és a transzformációhoz m 1 6no o =400 db/100 km 2 értéket vettünk figyelembe. A normalizálást az m 7 és m 8 mutatók esetén is elvégeztük, hogy ezek időbeli változását jobban tudjuk érzékeltetni. A lefolyásszabályozási tényezőnek és mutatóelemeinek időbeli változását a 2. ábra szemlélteti.