Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Dr. Dávid László: A lefolyást befolyásoló hatások átfogó értékelése lefolyásszabályozási tényezővel (II. rész)

416 Hidrológiai Közlöny 1983. 9. sz. Dr. Dávid L.: A lefolyást befolyásoló hatások JELMABYARAZAP 5 éves átlag Mozgó átl agok 10 éves 20 éves 30 éves 40 éves AKt-azéves lefolyás sokéves átlaga csökke­nésének értéke 1920 1930 m 1950 1960 1910 1980 [év] 1. ábra. Az éves lefolyás változása a Zala vízgyűjtőjén Puc. 1. M3MeHBHUe eodoeozo cmoKa e npedemx eodocöopa p. 3aAa Abb. 1. Veränderliokeit des jährlichen Abflüsse im Einzugsgebiet des Zala-Flusses mint a kétszerese, meghaladja a 20 %-ot. Ezek az időszakok szárazabb időszakokat tükrözhetnek, míg a trend az átlagos természeti vízviszonyokat jellemzi. Figyelembe véve, hogy az 1921—1950 közötti 300 millió m 3lév nagyságú sokéves átlagot tekint­hetjük a Zala vízgyűjtő potenciális vízkészletének (KP), látható, hogy a hat évtizedes időszak alatt a potenciális vízkészlet jelentős mértékben csök­kent. A lefolyó vízkészlet csökkenés (/1KL) kereken 30 millió m 3/év. E jelenség — ha igaz — nagyon komoly vízgazdálkodási következményekkel jár, ezért szükséges a fenti megállapítás érvényességé­nek, elfogadhatóságának igazolása, ellenőrzése. E vízkészlet csökkenés (a sokévi átlagos lefolyás­csökkenés) alapvetően három megfontolással ma­gyarázható : 1. a hidrológiai észlelések megbízhatósága szem­pontjából. A hidrológusok véleménye megegyezik abban, hogy a lefolyás meghatározását jelentős hibák terhelhetik. így a bemutatott 10, illetve 20%-os évi lefolyás változás lényegében a mérés, illetve a meghatározás hibahatárán belül van, azaz nem tükröz valójában lefolyás, illetve készlet­csökkenést. Ennek azonban néhány szempont ellene mond. A lefolyási vízhozam és víztömeg adatok megbízható­ságát, a mérés pontosságát, a Q—H görbe alkalmazását általában éven belüli viszonylag rövidebb időszakokra és elsősorban a szélsőséges lefolyási viszonyokra (nagy­vízi vagy kisvízi lefolyás esetén) vizsgálták. Az éves lefolyás, a KÖQ, illetve, a lefolyó víztömeg meghatáro­zásának a megbízhatóságát hidrológiai szempontból kevéssé elemezték. Ez a kérdés — ugyanis — vízkészlet­gazdálkodási szempontból csak újabban kezd előtérbe kerülni. Ezzel összefüggésben lényegesek Winter (1981) kutatásának eredményei, aki tavak vízháztartási mér­legének becslési bizonytalanságait elemezte. Megállapí­totta, hogy a vízháztartás elemeinek mérésében a rövid időegységfí átlagok hibája 15—20 százalékos lehet, de 5 %-ra vagy ez alá csökkenhet az éves átlagok számítása esetén. Esetünkben, mivel az éves lefolyást és annak sokéves átlagát elemezzük, ez utóbbi esetről van alapvetően szó. További szempont, hogy ha a véletlenszerű mérési-számítási hiba jelentős, akkor a bemutatott, időben egymást követően, különböző módon végzett vizsgálatok eredményeinek együttes idő­sora nem egy határozott trendet, hanem legalább némi ingadozást kellene mutasson az eredeti érték környezetében. A szabályos, időrendben mutatkozó csökkenés, bár biztos, hogy mérési hibákkal is terhelt, de nem támasztja alá azt a felfogást, hogy e jelenség a hiba határon belül van és így a jelenség teljesen bizonytalan, figyelmen kívül hagy­ható. Legalább gyanút kell támasszon a csökkenés lehetősége tekintetében. Végül, de nem utolsósorban az észlelések megbízhatósági kérdésével egy eset­leges további csökkenés azonban már semmiképpen sem magyarázható. 2. egy hosszú, 100—200 éves vagy annál hosz­szabb hidrológiai periódus feltételezése alapján. Ha feltételezzük, hogy létezik ilyen hosszabb periódus, akkor elképzelhető, hogy annak 60 éve olyan szakaszában vagyunk, amelyben fokozatosan csökken a természetes lefolyás. Mivel ilyen feltételezést eddig a Zala vízgyűjtőn vagy tágabb környezetében még előzetes vizsgálat részlegesen sem támasztott alá, e feltételezés el fogadásaj lényegében hit kérdése. Ugyancsak az is felvethető, hogy a csapadék­viszonyok változása okozza a csökkenést. Tekin­tettel azonban arra, hogy a lefolyás — természetes körülmények között — nemcsak a csapadék függvénye, hanem a csapadék és a párolgás együt­tesének eredője, mindkét tényező trendszerű vagy hosszú periódus szerinti változása még erősebb feltételezés, mint a lefolyás változása önmagában. 3. a vízgyűjtőfejlesztés folyamata, az emberi tevékenységek, hatása alapján. Végül feltételezhet­jük, hogy a csökkenés a vízgyűjtőfejlesztés során jelentkező emberi tevékenységek, alapvetően a lefolyásszabályozási beavatkozások integrált hatá­sa. E feltételezés — ha igaz — magyarázza az esetleges további csökkenést is, hiszen ha folyta­tódik a lefolyásszabályozás a vízgyűjtőn a jövőben, akkor szükségszerűen tovább csökken a lefolyó vízkészlet a vízgyűjtő kifolyó szelvényében. A csökkenés a vízgyűjtőn hasznosított és szabályo­zási veszteségként távozott vízkészlet összege. Figyelemmel a tanulmány elején tett elvi meg­állapításokra, véleményem szerint a magyarázat alapvetően a 3. megfontolásban keresendő. A továbbiakban a (p (t) lefolyásszabályozási tényező kiszámításával és a ZlKL (t) valamint a <p(t) idő­sorok együttes vizsgálatával ezt kívánjuk bizo­nyítani. A Zala vízgyűjtőjének lefolyásszabályozási té­nyezőjét a 4. fejezetben foglaltak szerint számí­tottuk ki. A számításhoz a Balaton eutrofizációs modellezése keretében végzett 50 éves vízgyűjtő­fejlesztési vizsgálatok adatkészletéből (Dávid— Telegdy, 1982) vettük a <p meghatározásához szükséges adatokat. A <p(t) értéket 1930 és 1980 között számítottuk eleinte tíz, majd 1950-től ötéves időközönként. A tíz- mutató önálló és súlyo­zott értékeit valamint ez utóbbiak összegezésével képzett cp(t) értékeket a 2. táblázat tartalmazza. A mutatók számításához a P = 300 millió m a/év, a T = 2600 km 2 és a HV = 1230 km adatokat vettük alapul. Az m 1 számításához a nevezőben a KP értéket vettük figyelembe. Az m 6 mutató esetén (az engedélyek darabszáma) 100 km 2 dimenzióval számoltunk és a transzformációhoz m 1 6no o =400 db/100 km 2 értéket vettünk figyelembe. A normalizálást az m 7 és m 8 mutatók esetén is elvégeztük, hogy ezek időbeli válto­zását jobban tudjuk érzékeltetni. A lefolyásszabályozási tényezőnek és mutatóelemeinek időbeli változását a 2. ábra szemlélteti.

Next

/
Thumbnails
Contents