Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
9. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognózisa (I. rész)
405 Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognózisa I. rész DE. KARÁCSONYI SÁNDOR* A rétegvizek metángázosságával kapcsolatos korábbi vizsgálatok (6, 10, 11] lehetőséget nyújtottak a gázos rétegvizek területének és a gázosság mértékének a gyakorlat számára alkalmas pontosságú felderítésére. A gázos rétegvizek elhelyezkedését bemutató szelet-térképek ezenfelül jelezték a földtani környezettel fennálló kapcsolatot, azonban ennek minősített összefüggéseit az észlelt jelenség földtani-vízföldtani megközelítésétől, a gázosságra vonatkozó tapasztalatok ilyen orientációjú interpretálásától remélhetjük, amelyet két részben tervezünk összefoglalni. 1. A rétegvizek gázosságának íöldtani-vízíöldtani alapja A kitűzött cél eléréséhez a vizsgált terület földtani-vízföldtani megközelítéséből kell kiindulni. A Duna—Tisza köze és a Tiszántúl földtani felépítése — azonbelül, hogy a fiatal üledékekkel feltöltött pftnnon medence részei — részleteiben eltérő, és mind az üledékek vastagsága, annak kifejlődése, az üledékek származási helye, a lehordás és a lerakódás módja területenként erősen változó. Ezen belül eltér az egyes földtörténeti időszakok üledékeinek vastagsága is [1, 3, 16, 28]. 1.1 A vízföldtani bázis Az Alföld vízellátás céljára igénybevehető üledékösszletének tulajdonságát a pannon-medence fejlődéstörténetével összefüggő kérdések határozzák meg [18, 23, 30]. A terület fejlődéstörténetéből eredően a Szeged—Kiskunfélegyháza—Szentes—• Kisújszállás—Méhkerék által határolt része a negyedkori üledékekkel a legnagyobb vastagságban feltöltődött és mint az üledékek nagy gyűjtőterülete szerepel (Mély—Alföld). Ennek megfelelően a jelzett határokkal körülfogott területrészen — a battonyai-hátság beékelődésétől eltekintve — negyedidőszaki képződmények képezik a vízellátás céljából érintett 500 m mélység teljes üledékanyagát. Ezen belül Szeged—Szentes— Hódmezővásárhely—Makó, valamint Békéscsaba— Gyoma—Vésztő—Sarkadkeresztúr között a felső- és középső-pleisztocén üledékek vastagsága —• Urbancsek J. litosztratigráfiai feldolgozása szerint — az 500 m-t is meghaladja, így e két területrészen a vízellátás mélységszakaszának zárótagját a középsőpleisztocén üledékek képezik. A Szeged—Kiskunfélegyháza—Szentes—Kisújszállás—Méhkerék vo nalhoz csatlakozóan, attól Ny-ra, ill. É-ra a negyedkori üledékösszlet vastagsága már nem éri el az 500 m-t és a vízellátás mélység zónájának zárótagját a pliocén üledékek alkotják, mégpedig olymódon, hogy Kiskunhalas—Kecskemét—Szol* Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. nok—Jászladány—Tiszafüred, innen visszafordulva Berettyóújfalu vonaláig és az É-Tiszántúl egy részén — a felső pliocén (a levantei) üledékek, ettől Ny-ra eső sávban és a Tiszántúl É-i felében — a középső-pliocén (a felső-pannóniai) rétegek jelentik a vízellátás legalsóbb zárótagját, viszonylag keskeny sávban, ill. Karcag—Debrecen vonalától a Tiszántúl É-i felében nagyjából összefüggően. Az Alsó-Duna-völgyben az üledéksor kivékonyodásából eredően 500 m-en belül már az alsó-pannóniai rétegek is megjelennek, mégpedig Solt magasságában, a Duna—Tisza közének mintegy harmad szélességében az országhatárig terjedően (1. ábra). 1.2 'A rétegvizek gázossága A negyedkori üledékösszlet rétegvizeinek metángázosságára általánosságban az jellemző, hogy mind a felső- mind a középső — mindpedig az alsó-pleisztocén rétegek kifejlődésük és a vízellátásra való alkalmasságuknak megfelelően, de lényegében összefüggően és viszonylag egyenletesen gázosak, illetve az egyenletességet helyenként lokális, — az átlagosnál nagyobb mértékű gázosságú részek törik meg. A felső-pleisztocén rétegösszlet vizeinek metángázossága a legteljesebb és egyben a legmagasabb értékű. A felső-pleisztocén rétegek gázossága lényegében a Tiszántúl területére és Szolnok alatt, Kecskemét—Szeged vonaláig terjed. A gázos terület — az üledékösszlet erősen változó vastagságától függetlenül — egységes és összefüggő /' Jellegzetes tájterüS letek hatóra A vízellátás mélységközének (500m) legidősebb képződménye, és közelítő vastagsága (100 m-ben) 1. ábra. A vízellátás bázis-mélységének záróképződményei az Alföldön (Urbancsek J. alapján) Puc. 1. Kpaeebie o6pa3oeaHun na 6a3oeoü enyöune eodocHaö3KCHUH e npedeAax Bemepacoü HU3MeHnocmu (no ypöameKy ) Abb. 1. Abschließende Formationen der Basistiefe der Wasserversorgung in der Alföld (nach Urbancsek J .) JELMAGYARÁZAT•• Hp 3 Felső pleisztocén &P2 Középső pleisztocén äpi Alsó pleisztocén Pl 3 Felső pliocén (levantei) Pl? Felső pannóniai Pit Alsó pannóniai
