Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

1. szám - Dr. Libor Oszkár–Dr. Barkács Katalin–Dr. Gráber Lea–Kuna László–Dr. Moser Judit–Dr. Varga Enikő: Települési szennyvíztisztítótelepek intenzifikálása vegyszeres derítéssel

Hidrológiai Közlöny 1983. 1. .sz. 41 Települési szennyvíztisztító telepek intenzifikálása vegyszeres derítéssel DR. L I B O 11 OS« K Á 11* egyetemi tanár — DR. I! A It K k (' 8 K A T A MN* — ÜK. (S R k BUI L E A* — K U N A L k S Z L Ó* DR. M O S E R .1 U I) I T* — DR. V A R O A ENI K 0* A kommunális szennyvíztisztítás volumenének és hatékonyságának növelése napjaink víztisztítási igényeinek egvik fontos szükséglete [1—3|. A működésben lévő szennyvíztisztító telepek jelentős részében a tisztítás hatékonysága nem felel meg a megkívánt követelményeknek. Ennek egyik oka lehet, hogy a kialakított technológia nem megfelelő, pl. csupán mechanikai tisztítást alkalmaznak. Mind gyakoribb azonban a többfokozatú, korszerű (mechanikai-biológiai) tisztítással rendelkező telepek időszakos vagy tartós túlterhelése. A terhelés megnövekedése származhat azonos szennyezettségű, de nagyobb szennyvízmennyiségtől, vagy azonos mennyiségű, de nagyobb szennyezettségű víztől. A tisztító telepek kapacitásának megnövelése lehetséges a telepek hagyományos bővítésével [4]. Ez nagy ráfordítást, hosszú időt és jelentős helyszükségletet igényel. Növelhető azonban a szennyvíztisztítás hatékonysága a telepek intenzifikálásával is [5]. Szennyvíztisztító telepek intenzifihálámnak névé" zünk minden olyan tevékenységet, amely növeli az időegység alatt, egy köbméter készüléktérben eltávolított szennyezőanyag mennyiséget. Iűtenzifikálás az ús, ha ugyanabban a. kubatúrában változatlan vízáram esetén jobb minőségű (kevesebb szennyezőanyagtartalmú) vizet állítunk elő, valamint az is, hogyha a vízáram növekszik azonos vízminőség fenntartása esetén. A gyakorlatban általában a kettő kombinációja fordul elő. Az intenzifikálásra vezető beavatkozás végezhető a tisztítósor egy vagy több műveleti egységénél és kihathat egy vagy több műveleti egységre vagy az egész tisztítósorra [2, 6]. Ha az intenzifikáló hatás nem jelentkezik valamennyi műveleti egységnél, akkor — az egész tisztítósor tisztítókapacitásának növelése érdekében — egyes műveleti egységek extenzív növelésére lehet szükség. A szennyvíztisztító telepek intenzifikálásának az utóbbi évtizedben kifejlődött egyik útja a vegyszeres beavatkozás. Ez esetben a tisztítósor egy vagy több műveleti egységébe, rendszerint a mechanikai fokozatba (előülepítő) és/vagv a biológiai fokozatba (levegőztető medence) — vegyszereket juttatnak be az ott lejátszódó folyamatok meggyorsítása érdekében [7, 8J. M i az intenzifikálásnak azt a módját válasz; tottuk, hogy a derítővegyszereket a mechanika

j fokozatba, az előülepítő elé juttatjuk be, miáltal a-5 elő ülepítőben nagyobb mértékű szennyezőanyag- eltávolítás jelentkezik. Ez a beavatkozás változa tlan vízáram esetén kihat az egész tisztítóso r működésére, megnövelt vízáram esetén is * JíLTE Kémiai Technológiai Tanszék, Budapest. előnyösen befolyásolja legalább az előülepítő és a levegőztető medence működését. A Retamix (Flygtol) eljárás mint a szennyvíztisztítás intenzilikálási módszere A szennyvizek vegyszeres derítésére a Retamix (Flygtol) eljárást alkalmaztuk [9—11]. Az eljárás kémiai alapja az a hídkötést eredményező kémiai reakció, mely vízben szuszpendált bizonyos agyagásványok és egyes vízben oldódó polimerek között játszódik le, és melynek következtében nagyméretű, gyorsan ülepedő pelvhek, flokulumok jönnek létre. Szilárd szennyező anyagok jelenlétében heteroflokuláció alakul ki, és a képződő pelyhek a szennyezőanyagokat is magukba zárják [12,13]. Az eljárás jelentős mértékben az európai papíriparban terjedt el (Svédország, Svájc, NSZK, Csehszlovákia) [10, 14—19], ugyanis esetenként a papírgépi elfolvóvízben lévő rost-és töltőanyagot és a tisztított vizet egyaránt vissza lehet vinni nyersanyagként a papírgyártásba [20]. A szennyvíztisztító eljárás bevezetése ilyen esetben nem költségnövekedést, hanem önköltségcsökkenést eredményezhet. Az eljárás közüzemi szennyvíztisztításra történő alkalmazását 1973-ban kezdtük el. A kutatás-fejlesztési tevékenységet laboratóriumi vizsgálatokon túlmenően félüzemi és üzemi méretben is elvégeztük [21—23J. Az eredmények alapján üzemi méretű (7500 in

3/nap teljesítményű) berendezés is létesült Keszthelyen a szennyvíztisztítási gondok áthidalására a tisztító tel«]) végleges bővítésének megépüléséigVizsgálatok a vegyszerek minőségi és mennyiségi viszonyainak meghatározására A vizsgálatok első szakaszában az alkalmazott vegyszerek mennyiségi és minőségi viszonyait határoztuk meg az elérhető tisztítóhatás függvényében. A flokuláció kialakításához alkalmazott montmorillonit-tartalmú kőzetnek (aktív bentonit) anionos polimerrel létrejövő hídkötéses reakciója igen kevéssé érzékeny a reakció körülményeire. Amennyiben a víz némi kétértékű kationt tartalmaz (5 nK°-nál keményebb a víz) igen tág pH és hőmérsékleti körülmények között létrejön a flokuláció. A lebegő szennyezőanyagokat is magába záró heteroflokuláció létrejötte, ill. jellege azonban nagymértékben függ a szennyezőanyagok minőségétől, valamint a szennyezőanyag — agyagásvány — tömeghányadté)]. Cellulóz, hemicellulóz rostok, anorganikus szennyezők (szili-