Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Varga Miklós: A vízellátás és csatornázás távlati kérdései

386 Hidrológiai Közlöny 1983. 9. sz. Varga M

S: A vízellátás és csatornázás [millió m

3/ét$ 1000 Tényleges Tervezett 1970 1975 1980 [év] 1990 2000 5. ábra. Közcsatomán elvezetett szennyvíz mennyisége kezelési módok szerint ható, de értelemszerűen, a befogadótól a település adottságaitól, az ipar elhelyezkedésétől, más esetben pedig az ipari üzem gazdasági érdekétől függően az egyedi megoldás bizonyíthatóan kedvezőbb lehet. Hogy mikor, melyik módszer alkalmazása indokolt, azt körültekintő vizsgálattal kell kiválasztani, s a területi döntéseket ennek ismeretében meghozni. Mindezeket a vizsgálatokat a 2/1979. OVH rendelkezés kötelezően előírja. Az ipar vízgazdálkodásának egyik legfontosabb mérőszáma a frissvízfogyasztás. Az ipar vízgazdálkodásban elfoglalt szerepét a frissvízfogyasztásának a más vízhasználathoz viszonyított aránya is bizonyítja, miszerint 1980-ban a mintegy 4,8 milliárd m

3/év népgazdasági összvízigény közel 80%-a az ipar részéről merül fel, s a technológiai frissvízigénye is kétszerese a lakossági és intézményi igényeknek. Éppen a technológiai frissvízigény alakulásában tapasztalható változás, amenynyiben a frissvízigény növekedése lelassult, átlagosan évi 1%-nyi a növekedés mértéke, szemben az 5—10 évvel ezelőtti 5—8%-kal. Ennek kettős oka van, egyrészt bizonyos mértékű termelés visszaesés tapasztalható, másrészt — és számunkra ez a fontos — a belépő új beruházások, rekonstrukciók víztakarókos, hulladékszegény technológiákkal valósulhat meg. A változásnak egyszerre két területen jelentkezik hatása; csökken a frissvízigény (ez a vízellátás fejlesztésének elmaradásával vagy későbbre halasztásával járhat), és csökken a keletkező szennyvíz mennyisége (ezáltal kevesebb gondja van az üzemnek, a szennyvíz többnyire könnyebben tisztítható, a környezetszenynyezés is csökken). A beruházási összeggel való takarékos gazdálkodás és a takarékos üzemszervezés, valamint az ipari víz ár és a különböző vízminőségvédelmi intézkedések együttesen eredményezték az ipar belső vízgazdálkodásában beállt kedvező változást. A közműves vízellátás-csatornázás üzemének és fejlesztésének tudományos alapjai jók, megbízhatóak, a tervezés, az oktatás színvonala ugyancsak megfelelő. Az elmúlt néhány év során mind a kutatás, mind az oktatás szem előtt tartotta, hogy a gyakorlattal szorosabb kapcsolatot építsen, és eredményesen vizsgázott az üzemelő vállalatok kutatásba való nagyobb mértékű bekapcsolódása is. A színvonalas felsőszintű oktatás mellett a középfokú képzés is szép eredményeket tud felmutatni. Előrelépett a szakmunkásoktatás, valamint a továbbképzés is. Legújabban a felső és középszintűn indított ipari hidrotechnológus képzés eredményeiről is be lehet számolni. A közműves ellátás műszaki-technológiai bázisa általában kielégíti az ellátást és a fejlesztést is lehetővé teszi. Kialakultak azok a technológiai eljárások, amelyek alkalmasak mind az építés, mind a vízkezelés-szennyvíztisztítás korszerű kivitelezéséhez, s csak kisebbmérvű, zömmel kapacitáshiánnyal összefüggő hiányosság merült fel az elmúlt években ezen a területen. Rendelkezésre állnak a szükséges tervezési műszaki irányelvek, műszaki előírások, szabványok. Az utóbbi öt év eredménye a vízkezelés és szennyvíztisztítási eljárások egységesítése, s ezzel összefüggésben a gépészeti berendezések egységesítése is fellendült. Ezen a téren az igényekhez képest még lemaradás tapasztalható, de meg kell említeni, hogy sem az új technológiai berendezések kifejlesztését, sem az alkatrész-utánpótlás zavartalanságának biztosítását nem segíti a viszonylag kis darabszámú igények fellépésének ténye. Összefoglalva a vízgazdálkodás eddigi fejlődésének tapasztalatait és tendenciáit, a következőket állapíthatjuk meg: — A víz az elmúlt néhány évtized során megszűnt mindenkinek korlátlanul rendelkezésre álló természetes erőforrás lenni. Felhasználását mind a tőkés, mind a szocialista országokban korlátozott erőforrásnak tekintik, amelynek felhasználását egyre nagyobb mértékben szabályozzák. — A vízkészletek olyan mértékben szennyeződnek, hogy annak további növekedése a társadalmi-gazdasági fejlődés akadályozójává válik.