Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - Dr. Öllős Géza–Dr. Kollár György: A klórozás szerepe, folyamatai, korlátai az ivóvíztisztításban

366 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Domokos M.: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi — A modellen vázolt reakciók mellett a klór más szer­ves anyagokkal (prekurzorokkal) is reakcióba lép, anélkül, hogy THM képződnék. Ezek a származékok részben az EOC1 (extrabálható szerves klór-)koncentrációban adottak. Továbbá meg­lehetősen hidrofil tulajdonságú, halogén vegyületek is képződnek. 10. A trihalonietán koncentráció változása, növekedése a vízelosztó rendszerben Egyes vízművekben a csapvíz klórozásakor a THM-koncentráció növekszik. Ez arra utal, hogy a hálózati vízben még szerves prekurzorok vannak jelen. Ezek a szabad klórral reakcióba lépnek, így a THM-koncentráció érthetően tovább nő. Ez a tény arra vall, hogy a THM koncentráció mérése ill. ellenőrzése a víztisztítást követően a következő helyeken szükséges: — a tisztítótelep végén (a tisztavíz medence után), — a vízelosztó rendszer célszerűen megválasztott pontjain, végül, — a célszerűen megválasztott fogyasztói csapok vizét is ellenőrizni kell. Ilyenirányú vizsgálatokból (Brett, Calverley 1979) például a következő megállapítások adódnak ( 29 a—d. ábra) : 1. A tisztított felszíni víz és a hálózati víz egy­aránt triklórmetánt (kloroform, CHC1 3), diklór­brómmetánt (CHBrCl 2), és dibrómklórmetánt (CHBr 2Cl) tartalmazott. 2. A triklórmetán (kloroform) koncentráció a diklórbrommetán és a dibrómklórmetán kon­a, NYERSVÍZBEN a 60 EL0SZT0HAL0ZATBAN (%-0S NÖVEKEDÉS) «5 > 30 r-^—r­xn. i. n. in. iv. v. vi vi! mix. x. XI. 19V. ms C, E L OSZ TO HA LOZA TB AN (NYÁR! IDŐSZAK) 1 I Ci S 8° Q si 60 | M 1, 20 V Deerleap Exbury Rt út torony I Mintavétel helye d, EL0SZT0HAL0ZATBAN (TÉL! IDŐSZAK) o _ +-­— CHBr,CI — CHCl 2Br , — CHClj ^ : > Deerleap Exbury út torony Mintavétel helye Rownhams tározó S 1® si 60 •­| «•­S 0­o- CHBr,Ct -+ CHCliBr­_x—r- CHCl 3^_ ~2 +Z Deerleap Exbury Ót torony Mintavétel helye Rownhams tározó 29. a—d. ábra. A THM-vegyületek koncentrációinak idő­beli alakulása Nyersvízben (a. ábra); az elosztó hálózatban (b-d. ábra); THM-vegyü­letek átlagos százalékos növekedése (b. ábra); nyári százalékos válto­zás (e. ábra); a téli százalékos változás (d. ábra). A vízelosztó rendszer­beli Deerleap, Exbury. Rownhams mintavételi pontok közötti távolság arányai 1:2:4 Fig. 29. a—d. Variation in the concentration of THM compounds with time In raw water (a), in the distribution network (b to d). Average percen­tage increase oi THM compounds (b), percentage change in summer (c), percentage change in winter (d). The ratio of the distances to the amp­ling points Deerleap, Exbury and Rownhams in the distribution network is 1 : 2 : 4 centrációnál általában nagyobb volt (kivéve a hosszú reakcióidő esetét, tehát a vízelosztó rendszer távoli részében). 3. Űgy tűnik, a THM koncentrációk télen változ­tak nágyobb mértékben (a prekurzorok koncent­rációja az árvízi időszakban jelentősen nőtt). 4. Amint a víztranszportálás távolsága nő, minden. THM koncentráció nő, ami azt jelenti, hogy a hálózati víz THM-képző prekurzorokat és ugyanakkor szabad aktív klórt is tartalmaz. 5. Amint a tisztított víz a szállítás során a hálózatba kerül, a THM képződés sebessége némileg csökken (pl. a hőmérséklet hatására). 11. A trihalonietán szabályozás elve A trihalonietán problémakörben tehát a meg­oldásra való törekvés kétféle vonalon jelentkez­het: a. lehetőség szerint meg kell akadályozni, hogy a THM prekurzorokból THM vegyületek kelet­kezzenek, 1). ha a tisztítás során keletkeznek (és általában ez a helyzet), akkor ezen vegyületek kívánt mérté­kű eltávolításáról kell gondoskodni. Minden olyan esetben, amikor a csapvíz TTHM koncentrációja 100 pg/l alatt van, a mai felfogás szerint, a trihalonietán vegyületek jelenléte nem okoz egészségügyi problémát. A 30. ábrán a trihalometán szabályozás közelítő elve adott (Vogt, Regli, 1981). Ennek alapja az, hogy a nyersvíz THMFP prekurz0 I. mértékétől függő­en a kémiai oxidálás (pl. az előklórozás helyének megválasztása vagy elhagyása, derítés előtti ózonozás) ill. a derítés prekurzort eltávolító hatá­sát kell növelni. Ha ez nem vezet megoldásra, akkor a további műveletek ésszerű beiktatásává ill. megválasztásával kaphatjuk meg a kívánt eredményt (pl. klórdioxid, ózon, GAC, BAC [biológiailag aktív szén]). A tisztítótelepi vízminő­ségszabályozás, ezen belül a THM szabályozás szükségességét elismerve, azt szem előtt tartva, mégis azt kell hangsúlyoznnunk, hogy a tulajdon­képpeni megnyugatató megoldás a vízgazdálkodási, stb. tevékenységen belüli átfogó, optimalizált víz­minőségszabályozástól várható. Ennek a szabályozás­nak azonban, amint arra korábban a Hidrológiai Közlönyben rámutattunk, ivóvízcentrikus szabályo­zásnak kell lenni. 12. Összefoglalás, javaslatok 1. A tribalometán-vegyületek klórozás hatására történő képződése egyes felszíni vizek ill. na­gyobb szervesanyag-koncentrációjú felszín alatti vizek esetében ma már gondos ellenőrző, a kép­ződést megakadályozó (vagy legalábbis mérsé­kelő), vagy a már képződött vegyületek eltávolí­tását célzó .tevékenység tudatos beiktatását igényli. 2. A THM problémát felismerve (legyen az jelen­téktelen avagy jelentős,) azt mindenkor súlyá­nak megfelelően kell kezelni. 3. Minthogy a THM képződés a tisztító, majd utána a vízelosztó rendszerben egyaránt jellem­ző, így az egészségügyi szempontból mértékadó

Next

/
Thumbnails
Contents