Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
8. szám - Dr. Öllős Géza–Dr. Kollár György: A klórozás szerepe, folyamatai, korlátai az ivóvíztisztításban
366 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Domokos M.: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi — A modellen vázolt reakciók mellett a klór más szerves anyagokkal (prekurzorokkal) is reakcióba lép, anélkül, hogy THM képződnék. Ezek a származékok részben az EOC1 (extrabálható szerves klór-)koncentrációban adottak. Továbbá meglehetősen hidrofil tulajdonságú, halogén vegyületek is képződnek. 10. A trihalonietán koncentráció változása, növekedése a vízelosztó rendszerben Egyes vízművekben a csapvíz klórozásakor a THM-koncentráció növekszik. Ez arra utal, hogy a hálózati vízben még szerves prekurzorok vannak jelen. Ezek a szabad klórral reakcióba lépnek, így a THM-koncentráció érthetően tovább nő. Ez a tény arra vall, hogy a THM koncentráció mérése ill. ellenőrzése a víztisztítást követően a következő helyeken szükséges: — a tisztítótelep végén (a tisztavíz medence után), — a vízelosztó rendszer célszerűen megválasztott pontjain, végül, — a célszerűen megválasztott fogyasztói csapok vizét is ellenőrizni kell. Ilyenirányú vizsgálatokból (Brett, Calverley 1979) például a következő megállapítások adódnak ( 29 a—d. ábra) : 1. A tisztított felszíni víz és a hálózati víz egyaránt triklórmetánt (kloroform, CHC1 3), diklórbrómmetánt (CHBrCl 2), és dibrómklórmetánt (CHBr 2Cl) tartalmazott. 2. A triklórmetán (kloroform) koncentráció a diklórbrommetán és a dibrómklórmetán kona, NYERSVÍZBEN a 60 EL0SZT0HAL0ZATBAN (%-0S NÖVEKEDÉS) «5 > 30 r-^—rxn. i. n. in. iv. v. vi vi! mix. x. XI. 19V. ms C, E L OSZ TO HA LOZA TB AN (NYÁR! IDŐSZAK) 1 I Ci S 8° Q si 60 | M 1, 20 V Deerleap Exbury Rt út torony I Mintavétel helye d, EL0SZT0HAL0ZATBAN (TÉL! IDŐSZAK) o _ +-— CHBr,CI — CHCl 2Br , — CHClj ^ : > Deerleap Exbury út torony Mintavétel helye Rownhams tározó S 1® si 60 •| «•S 0o- CHBr,Ct -+ CHCliBr_x—r- CHCl 3^_ ~2 +Z Deerleap Exbury Ót torony Mintavétel helye Rownhams tározó 29. a—d. ábra. A THM-vegyületek koncentrációinak időbeli alakulása Nyersvízben (a. ábra); az elosztó hálózatban (b-d. ábra); THM-vegyületek átlagos százalékos növekedése (b. ábra); nyári százalékos változás (e. ábra); a téli százalékos változás (d. ábra). A vízelosztó rendszerbeli Deerleap, Exbury. Rownhams mintavételi pontok közötti távolság arányai 1:2:4 Fig. 29. a—d. Variation in the concentration of THM compounds with time In raw water (a), in the distribution network (b to d). Average percentage increase oi THM compounds (b), percentage change in summer (c), percentage change in winter (d). The ratio of the distances to the ampling points Deerleap, Exbury and Rownhams in the distribution network is 1 : 2 : 4 centrációnál általában nagyobb volt (kivéve a hosszú reakcióidő esetét, tehát a vízelosztó rendszer távoli részében). 3. Űgy tűnik, a THM koncentrációk télen változtak nágyobb mértékben (a prekurzorok koncentrációja az árvízi időszakban jelentősen nőtt). 4. Amint a víztranszportálás távolsága nő, minden. THM koncentráció nő, ami azt jelenti, hogy a hálózati víz THM-képző prekurzorokat és ugyanakkor szabad aktív klórt is tartalmaz. 5. Amint a tisztított víz a szállítás során a hálózatba kerül, a THM képződés sebessége némileg csökken (pl. a hőmérséklet hatására). 11. A trihalonietán szabályozás elve A trihalonietán problémakörben tehát a megoldásra való törekvés kétféle vonalon jelentkezhet: a. lehetőség szerint meg kell akadályozni, hogy a THM prekurzorokból THM vegyületek keletkezzenek, 1). ha a tisztítás során keletkeznek (és általában ez a helyzet), akkor ezen vegyületek kívánt mértékű eltávolításáról kell gondoskodni. Minden olyan esetben, amikor a csapvíz TTHM koncentrációja 100 pg/l alatt van, a mai felfogás szerint, a trihalonietán vegyületek jelenléte nem okoz egészségügyi problémát. A 30. ábrán a trihalometán szabályozás közelítő elve adott (Vogt, Regli, 1981). Ennek alapja az, hogy a nyersvíz THMFP prekurz0 I. mértékétől függően a kémiai oxidálás (pl. az előklórozás helyének megválasztása vagy elhagyása, derítés előtti ózonozás) ill. a derítés prekurzort eltávolító hatását kell növelni. Ha ez nem vezet megoldásra, akkor a további műveletek ésszerű beiktatásává ill. megválasztásával kaphatjuk meg a kívánt eredményt (pl. klórdioxid, ózon, GAC, BAC [biológiailag aktív szén]). A tisztítótelepi vízminőségszabályozás, ezen belül a THM szabályozás szükségességét elismerve, azt szem előtt tartva, mégis azt kell hangsúlyoznnunk, hogy a tulajdonképpeni megnyugatató megoldás a vízgazdálkodási, stb. tevékenységen belüli átfogó, optimalizált vízminőségszabályozástól várható. Ennek a szabályozásnak azonban, amint arra korábban a Hidrológiai Közlönyben rámutattunk, ivóvízcentrikus szabályozásnak kell lenni. 12. Összefoglalás, javaslatok 1. A tribalometán-vegyületek klórozás hatására történő képződése egyes felszíni vizek ill. nagyobb szervesanyag-koncentrációjú felszín alatti vizek esetében ma már gondos ellenőrző, a képződést megakadályozó (vagy legalábbis mérsékelő), vagy a már képződött vegyületek eltávolítását célzó .tevékenység tudatos beiktatását igényli. 2. A THM problémát felismerve (legyen az jelentéktelen avagy jelentős,) azt mindenkor súlyának megfelelően kell kezelni. 3. Minthogy a THM képződés a tisztító, majd utána a vízelosztó rendszerben egyaránt jellemző, így az egészségügyi szempontból mértékadó
