Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
8. szám - Aujeszky Géza–Bakonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: Javaslat az egri karsztos hévizek hidrogeológiai védőterületének kialakítására
Aujeszky G.—Bakonyi S.—dr. Scheuer Gy.: Javaslat Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. 349 vetettek le a vízvezető kőzeteket. Az előzőekben említett vízműkutak lényegében a nagyobb mélységre elvetett karsztos kőzetekből nyerik vizüket. A Nagymedencei források vizsgálatán túlmenően kutatásokra került sor a versenyuszodai forrásoknál is. A sportuszoda medencéjében telepített fúrások a medence fenék alatt 25—27 m vastagságban tártak fel vízvezető homokos durvakavicsot és csak ezután érték el a világosszürke kalciteres, repedésekkel átjárt vizádé) triász mészkövet (3. kép). E forrásoknál a sasbérc közvetlenül kavicsos rétegekkel érintkező részét 20x20 m nagyságban adhatjuk meg. Ebből az értékből is látható, hogy a sasbérc szabad felszíne rendkívül kis területre korlátozódik. Pontos helyét és nagyságát a vízkilépések jól rögzítik. A József forrásnál nem történtek ugyan fúrásos vizsgálatok, de a többi forrásnál kapott adatok alapján nagy biztonsággal valószínűsíthető, hogy ez alatt is egy kis kiemelt helyzetű sasbérc van. Az eddigi vizsgálatok egyik igen érdekes eredménye volt a természetes forráskilépések alatt kimutatott érdekes helyi sajátosságok feltárása. A fúrások során azt tapasztaltuk, hogy az Egerpatak hordalékanyaga, amelynek vastagsága rendszerint nem haladja meg a 6—8 m-es értéket, a források alatt a megszokottól eltérően jelentősen ki vastagszik. így pl. a Versenyuszodai forrásoknál a 26—27 m-t is elérte. Ez a kivastagodás csak a források alatt volt észlelhető, szűk területre korlátozódva. Kisebb kifejlődésben ez a jelenség a Nagymedencei forrásoknál is kimutatható volt. Keletkezésük a rossz víz vezető rétegek anyagának a forrásvizek által történt elhordásával áll összefüggésben. Ilyen jellegű, forrástölcsérnek minősíthető alakulatok hazai vonatkozásban eddig nem voltak ismertek. Az egri források a felszálló források csoportjába tartoznak, azon belül a szemcsés üledékeken áttörök típusába. A karsztos tároló kőzetből kavicsos rétegen keresztül törve termális karsztvíz jut a felszínre, míg a szemcsés üledékben a város szennyező hatásából eredően erősen szennyezett talajvíz van. Miután a karsztvíz nyomás viszonyai kedvezőek, Ki " ' jIP * """ is*Mi* WM HHf 71 j :;.. . * 1 - • I • 3. kép. Feltörő hévíz a Sportuszodái járásban Photo 3. Thermal water emerging from the borehole at the competition pool 4—5 m-rel a felszín felett alakul ki a nyugalmi vízszint a forrásvizek egy részeoldaliránybaniseláramlik a vízvezető kavicsban. Az oldalirányú karsztvíz mozgás hatására a kétféle víztípus között keveredés jön létre. Ez a kevert vizek övezete, amelynek belső részén tiszta karsztvíz van, külső szakaszát pedig típusos talajvíz veszi körül. így a talajvíznél bekövetkezett változások, pl. vízszintemelkedés vagy csökkenés kihat a felszínre lépő karsztvizek mennyiségére. Alacsony talaj vízálláskor több, magasnál pedig kevesebb az eláramló hévíz mennyisége. Ezért nem közömbös, hogy a források környezetében a talajvízben milyen változások következnek be, kerülni kell minden olyan tevékenységet, pl. talajvízszin-süllyesztést, amelyek károsan hatnak a források működésére. A fürdő környékén telepített kismélységű (6—8 m) figyelőkutakkal sikerült lehatárolni azt az övezetet, ahol a források hatása még kimutatható). A vízhőmérsékleti és vízkémiai adatok szerint a forrásoktól délre kb. 400 m távolságban van olyan talajvíz a víztartó kavicsrétegben, amelynél már nem mutatható ki termális karsztvízhatás. A forrásoktól északra a hatás már csak kisebb távolságra terjed ki, ez 50—80 m-re tehető. A források hozamára vonatkozóan a korábbi évekről nem rendelkezünk megbízható számszerű értékekkel. Schréter Z. [17] a források egyik legjobb ismerője, az 1920. években akkor, amikor még az emberi beavatkozás nem befolyásolta a források hozamát, az eredeti, természetes körülmények még megvoltak, 20 000 m 3/d-re becsülte hozamukat. Vízhozam adatokat közölt még Papp F. [12] és Zétényi E. [25] is, de már ezek a korábbi adatoknál kisebbek voltak. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1963. óta 1967-ig esetenként, majd 1968. óta folyamatosan és rendszeresen havonta méri, korábban az összes, majd később 1974-től csak a Tükör-Török-Nagymedencei források hozamát a fenékszinten. A mérési eredményekből megállapítható, hogy 1963—1978. között a kisebb eltérésektől, hozamingadozásoktól eltekintve — ennek szélső értékei ± 10 % — jelentős eltérések, főleg hozam csökkenés, nem tapasztalható, ami a kialakult új egyensúlyi helyzet beállását jelzi. A források vízhozamára vonatkozó különböző időben történő mérési eredményeket az 1. táblázatban közöljük. A forrásokat tápláló víztároló kőzetre telepítették a vízfeltörések környezetében a városi vízmű kútjainak egy részét is. E kutak vizeit a város ivóvízellátásának céljára hasznosítják. A vízmű által kitermelt víz teljesen megegyező eredetű, hőmérsékletű és minőségű a gyógyforrások természetes úton felszínre törő vizeivel (2. és 3. táblázat). A források vízhozamára vonatkozó méréseken túlmenően több alkalommal történtek összefüggésvizsgálatok is. Schréter Z. [18] megfigyelései szerint az 1932-ben mélyített I. sz. vízműkút üzembe állításával a Nagymedencei források hozama csökkent. A hozam csökkenést a medence feltöltődési idejének jelentős megnövekedése jelezte.
