Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

7. szám - Dr. Pálfai Imre: Az esőszerű öntözéssel szerzett tapasztalatok Magyarországon

328 Hidrológiai Közlöny 1983. 7. sz. Dr. Pálfai I.: Az esőszerű öntözés 3. ábra. A Szentes—Donáti esöztctő fürt helyszínrajza 7; tápcsatorna, 2\ központi szivattyútelep, •'!; felszínalatti fővezeték, 4; felszínalatti mellékvezeték, 5; mobil szárnyvezeték, fl; egyidejűleg öntözésbe vont terület Puc. 3. riAan-cxeMa opocuineAbuoü cucuieMu CenmeiuJJonam 1; rorraioiuHft Kanaji, 2; ueHTpajTbuaíi nacocnan CTUHUHH, 3; m>A3eMHbiH MarncTpajibHbit! TpyßonpoBon, 4; nojweMHbie öoKosbie Tpyöbi, 5; nepeMemaeiwbie pacnpeflejiHTejTbHbie TpySonpoBOflbi, 6; ruiomanb ojiHOBpeMeHHoro opoweHHH Fig. 3. Layout of the sprinkler section Szentes— Dónát /; Supply canal, 2; Pumping station, 3; Buried pipeline, 4; Buried lateral, 5; Portable lateral, 6; Areas irrigated simultaneously dött az ilyen berendezések liazai gyártása. Ma már a nagyüzemi esőztető berendezések szárnyvezetékeinek 00%-a gépi áttelepítésű [7, 28]. A legjobban bevált és leginkább elterjedt típusok: a gördülő, a vontatható, a csévélhető és a körforgó konzolos típusok. Ezek főbb jellemzőit és az üzemeltetésük során szervezett tapasztalatokat az Öntözési Kutató Intézet vizsgálatai [17], az öntözésfejlesztési irodák felmérései [5, 7] és az üzemi tapasztalatok [25] alapján ismertetjük. A gördülő esőztető szárnyvezetékeknek két fajtája van használatban. Az egyszerűbb kivitelű berendezéseket a tábla beöntözése után szét kell szedni, s a következő öntözési helyre való átszállítás után újra össze kell rakni. Tehát ez elég sok kézimunkát és szállítást igényel. Kedvezőbb az a berendezésfajta, mely kerekeken gördül, s amely csőtengely irányában — a kerekek elfordítása után — vontatható. A gördülő esőztető szárnyvezetékeket alacsony növénykultúráknál lehet alkalmazni, olyan esetekben, amikor a táblán belül nincsenek akadályok (árok, villanyoszlop stb.). Próbálkozások történtek a magas építésű gördülő szárny vezetékek előállítására és alkalmazására, ezek azonban bonyolult .szerkezetük és nagy beruházási költségük miatt nem terjedtek el. A vontatható esőztető szárnyvezetékek a legolcsóbbak, azért ezt alkalmazzák legtöbb helyen. Két változata van forgalomban: a 87 mm és a 130 mm átmérőjű szárny vezeték. A csövek gyorskapcsoló elemekkel kapcsolhatók össze, kis kerekekre vannak szerelve, s a csőtengely irányában vontathatók. Alacsony és magas növénykultúrákban egyaránt alkalmazhatók, de magas kultúráknál 24—32 méterenként műveleti út kihagyása szükséges. A vontatható szárnyvezetékek hátránya, hogy a gyakori szétszedés és összerakás jelentős élőmunkát igényel, ezért — a lehetőségeken belül — igyekeznek az öntözést úgy szervezni, hogy a vontatás adta előnyök kihasználhatók legyenek, vagyis a szárnyvezetéket mindig egy másik mellékvezetékre lehessen átvontatni anélkül, hogy megváltozzon a szárnyvezeték iránya. A csévélhető esőztető szárny vezetékeknek két fajtája használatos. Az egyiknél a polietilén tömlőn több szórófej van elhelyezve (18—24 méterenként), a másikon — a szárny vezeték végén — csak egy, de nagyobb teljesítményű szórófej működik. A csévélhető szárny vezetékek alacsony és magas kultúránál egyaránt alkalmazhatók, bár utóbbiaknál nehézkesebben. Leginkább az évelő szálastakarmányokat öntözik, mert a fedetlen talajon az öntözés után nehéz felcsévélni a tömlőt (meg kell várni, amíg a talaj megszikkad). A tömlők viszonylag kisebb (63—70 mm) átmérője miatt 200 méternél hosszabb tömlőt nem lehet alkalmazni, mert túl nagy volna a nyomásveszteség. A körforgó konzolos öntözőberendezéseket általában kukorica öntözésére használják. Vontatott kivitelű változatuk nem vált be, önjáró változatuk pedig meglehetősen költséges. Nyomásigényük nagyobb (4,5—5,0 kp/cm

2), mint az előzőekben ismertetett szárnyvezetékeké. A munkaerő szempontjából legtakarékosabb megoldást ezek a szárny vezeték-típusok képviselik, az üzemeltetést egy gépkezelő és egy öntözőmunkás végzi. A berendezés vízellátása a felszín alatti csőhálózatra kapcsolt, felcsévélhető tömlővel történik. A berendezéseket rendszerint 80 m X 80 m-es kötésben telepítik. A felsorolt négy típuson kívül alkalmaznak még körbenjáró esőztető szárnyvezetéket és járva üzemelő (hidromotorral hajtott) berendezéseket is. Utóbbiakkal általában kedvezők a tapasztalatok [28], de hátrányos a túl nagy nyomásigény (5—6 kp/cm

2). A gépi áttelepítésű szárny vezetékek lehetővé tették a felszínalatti mellékvezetékek egymástól való távolságának növelését, a korábbi 430—480 méterről 600—700 méterre [4]. Az élőmunka-igény szempontjából legkedvezőbbek a teljesen beépített (fix) csőhálózatú esőztető berendezések [24], azonban a túlzottan nagy beruházási költség miatt csak az igen magas termelési értéket képviselő kertészeti kultúrákban, a szőlő- és gyümölcsültetvényeknél jöhet szóba alkalmazásuk. Az ültetvényeknél nem okoz gondot a művelés során a sűrű hidráns-hálózat. A magyarországi teljes beépítésű esőztető berendezéseknél a szórófejek csoportosan üzemeltethetők, tehát az összes szórófej egyszerre nem működtethető (ez tovább növelné a beruházási költségeket). A csoportos szórófej-üzem miatt a berendezések más célra, pl. színező öntözésre, fagyvédelemre stb., nem alkalmazhatók. A berendezések üzemel-