Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

6. szám - Dr. Présing Mátyás–Véró Mihály: Új módszer a Daphnia-fajok szívritmusának mérésére

286 Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. Dr. Présing M.—Véró M.: Új módszer <±) 6V 220 V~ j 2. ábra. A regisztráláshoz használt áramköri részletes megoldása l. — futotranziaztoros érzékelfí; 2. — projektor ernyfi; .'(. — Dahnia magna Abb. 2. Detaillierte Lösung des zur Registrierung benötigen Strom kreiese Abb. 2. I — . Phototransistor-Fühler; 2. — Projpktcir Spiegel; ,'i. — Daphnia magna percig mértük a szívritmust. (A mérések előtt minden esetben 5 perc fényadaptációt végeztünk.) Ezután a balatonvizet 250, ill. 500 mg/l Dikonirt oldatra cseréltük és ismét 3 órán át félóránként 1 perces mintavétellel, határoztuk meg a T). magna szívritmusát. A 6. óra után a herbicid oldatot több­szöri átöblítéssel balatonvízre cseréltük, és 3 órán át az előzőekben leírtak szerint folytattuk a vizs­gálatot. 2. Az adatok értékelése A mágnesszalagon rögzített jelek értékelését 1024 csatornás analizátoron (NTA—512—B típus, KFKI) off— line üzemmódban végeztük, úgy, hogy a felvett szívritmus mintákból szekvenciális hisztogramot (v. szekvenciális intervallum—idő függvényt) készítettünk. A feldolgozáshoz az ana­lizátor eredeti áramköri szervezését a feladatnak megfelelően módosítottuk és az analóg jelből kom­parátottal kialakított indítójeleket az analizátor logikai szintjéhez illesztettük (Véró, 1973). A to­vábbi feldolgozáshoz a kiértékelésnél kapott inter­^ 3 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 [h] 3. ábra. A Daphnia magna szívritmusának változása az állat rögzítésétől eltelt, idő függvényében Abb. 3. Änderung des Uerzrhytmus der Daphnia magna in Funktion der /zeit ab Befestigung des Tieres vallumok időértékeit az analizátor memóriából lyukszalagra, illetve az analizátor display-ről az analóg függvényt filmre rögzítettük. Számításaink­ban a szívritmus mintákból értékelt intervallumok időértékeit átlagoltuk (X), valamint meghatároz­tuk az átlagok standard hibáját (SEM), végül az intervallumok időértékeit frekvenciában fejeztük ki. 3. A Dikonirt hatásának mérése a módszerrel Az előzőekben ismertetett módszerrel egy herbi­cid (kb. 70% 2,4-D tartalmú Dikonirt) 'hatását vizsgáltuk 250, ill. 500 mg/l koncentrációban a D. magna szívritmusára. A 250 mg/l-es Dikonirt-oldat már fél óra múlva kb. 7 % -kai csökkentett a kontrollnak számító 3. órához képest a 1). magna szívritmusát. Az expo­zíciós idő növekedésével a hatás fokozódott, de 12-13% -nál erősebb csökkenést nem tapasztal­tunk. Az alkalmazott kísérleti körülmények mellett ez volt a legalacsonyabb Dikonirt koncentráció, melynek hatása a rövid expozíció során még mérhe­tő volt. 3 óra után a Dikonirt oldatot balatonvízre cserélve a szívritmus ismét felgyorsult, és az anyag­hatás előtti értékhez vált hasonlóvá (4. ábra) _ Az 500 mg/l Dikonirt oldatot alkalmazva a szívritmus csökkenése 1 óra múlva érte el a 250 mg/l okozta hatást. Ezt követően az expozíciós idő növekedésével a frekvencia végig csökkent, 3 órás anyaghatás után a kontrollértéknek (a rögzítéstől számított 3. óra) már csak kb. 30 % -a volt. Az érté­kek szórása az erős anyaghatásnak tulajdonítható. Az expozíciós idő 2-3. órájától a Dikonirt már oly mértékben csökkentette a szívműködést, hogy az néhány esetben 2-3 másodpercre meg is állt. Az analizátor képernyőjén megjelenített időinter­vallum értékek alapján a szívritmus jellegzetes

Next

/
Thumbnails
Contents