Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

6. szám - Spányi Endre–dr. Toókos Ildikó: Szervesanyag tartalmú ipari szennyvizek tisztításának műszaki-gazdasági vizsgálata

Spányi E.—

dr. Toókos Ildikó: Szervesanyag-tartalmú Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. 281 tás beruházási költsége önmagában is meghaladná az önálló telep beruházási költségét. A bemutatott költségadatok komplex vizsgálata és irodalmi adatokkal való kiegészítése Az 7. táblázatból és a belőle készített 7. ábrából látható, hogy a vegyszeres fizikai-kémiai előtisztítás beruházási költsége magas és kis kapacitású üzemeknél — 200—300 m

3/d szennyvízmennyiség alatt a fajlagos beruházási költség rohamosan emelkedik. Az 7. és 2. ábra összehasonlításából ugyanakkor azt a következtetést lehet levonni, hogy egészen kis kapacitású üzemeknél a fizikai-kémiai előtisztítás beruházási költsége nagyobb mint az egyedi (biológiai) szennyvíztisztító berendezésé. A kapacitás növekedésével a különbség csökken. 300—500 m

3/d szennyvíznél van kb. egyenlőség, és csak ezen nagyságrend felett kezd olcsóbbá válni a csak előtisztítást nyújtó fizikai-kémiai előtisztítás. Nem szabad azonban elfelejteni hogy a vegyszeres kezelés nem nyújt teljes tisztítást, míg az egyedi tisztítótelep a szükséges előkezelés költségeit is magába foglalva kielégíti az élővízbefogadóba engedhető szennyvízre vonatkozó minőségi követelményeket. Nagyon lényeges a tárgyalt három ipari szennyvíz tisztításának beruházási költségeit a házi szennyvizek biológiai telepeinek beruházási költségeivel összehasonlítani, melyet az 4. táblázatban mutatunk be. Az adatok egymásmellé állításával egyértelműen következik az a javaslat, hogy a tanulmányban szereplő ipari szakágazat szennyvizét — a szükséges előtisztítás után — központi szennyvíztisztító telepre kell vezetni. Ezt alátámasztja még az is, hogy az önálló (akár csak fizikai-kémiai előtisztító) telepek üzemeltetése sok esetben túl nagy gondot és többletfeladatot jelent az üzemek számára. /. táblázat Szennyvíztisztító telepek beruházási költségei* TaöA. 4. PujMepbi Kan. e.ioMcciiuü na cmpoumeAbcmeo cmantfuü otucmKU cmonnbix aod* Tabelle 4. Investitionskosten der Abwasserkläranlagen* fm '/szenny víz/d] [ezer Ft/m

3 -d • | millió forint] fm '/szenny víz/d] •szennyvíz] | millió forint] 500 20 10 600 19 11,4 1 000 16,5 17 2 000 15 30 3 000 14 42 4 000 13,5 54 7 000 12,5 v 87 10 000 11 1 10 15 000 10,5 158 20 000 10 200 30 000 9,5 285 50 000 9 450 * A táblázat adatai kommunális biológiai szenny víztisztító telepek C KOI = 400 — 700 mg/l) költségeit tartalmazza, élővízbefogadóba vezetés esetére (1980. évi gyakorlati értékek). * naHMbte TaSjiHUbi Kacaioxc« eraimnií OTOCTKH KOMMyitajtbiibix CTOMHbix Bon önojiorHMecKoro THna, npw ycjioBHH cöpoca OHHiueHHbix croKOB HenocpencTBeHHO B BOAOTOK

. (XI"IK = 400—700 Mr/ji, naHHbie 1980 róna) •Die Daten der Tabelle enthalten die Kosten der biologischen Abwasserkläranlagen (CSB=400 —

700 mg/1 für den Fall der Einleitung in den ßezipienten der lebenden Gewässer (praktischeWerte im Jahre 1980). A harmadik fokozatú szennyvíztisztítás költségeinek vizsgálata azt mutatja, hogy a költségek kb. azonosak, egy körülbelül azonos szennyvízmennyiségű kommunális biológiai tisztítótelep költségeivel. Az üzemeltetés költsége valamivel nagyobb. Bár a költségadatok elemzéséből látszik, hogy,a vegyszeres, fizikai-kémiai tisztítás nagyon drága, mégis meg kell vele barátkozni akkor, ha célul tűzzük ki a 2/1970 (XII. 13.) OVH sz. rendelet követelményeinek kielégítését, vagy ha a városi telep terhelésének csökkentése ezt megköveteli. A mechanikai előtisztító berendezések, beleértve a zsírfogókat is, nem tudják biztosítani az emulzióban lévő zsír visszafogását, és ezért még jó üzemelésük esetén is legtöbbször jóval magasabb a kifolyó szennyvíz zsírtartalma 60 mg/l-nél.Ezt a feladatot csak a vegyszeres, fizikai-kémiai előtisztítás oldja meg, mely szerencsés esetben nyomás alatti flotálássá egyszerűsíthető. (Meg kell jegyezni, hogy ez sem olcsó, és korántsem ad olyan üzembiztos teljesítményt, mintha vegyszer adagolással lenne kombinálva, és természetesen — a fehérjekicsapás elmaradása miatt — a közüzemi telepek tehermentesítésére nem alkalmas.) Jelenleg a legtöbb üzemnél csak régi típusú, egyszerű mechanikai előtisztítás van, és ezt sem" üzemeltetik kielégítően. Ez a magyarázata, hogy gyakori hazánkban, hogy elsősorban egy-egy vágóhíd, de egy tejüzem vagy baromfifeldolgozó üzem is, a városi központi szenny víztisztító tele]) hatásfokát lerontja, üzemeltethetőségét csaknem lehetetlenné teszi. Ivszita helyett legfeljebb rács van, de ezt is gyakran úgy kezelik, bogy kiemelik, és mindent beengednek a közcsatornába. A nehezen kezelhető és sokszor nem is kezelt zsírfogók még a felúsztatható zsiradékot sem fogják vissza. Alaposan meg kellene vizsgálni, hogy a szennyvíztisztítótelepeken az élelmiszeripari üzemekből kilépő 60 mg/l feletti emulzióban lévő zsír okozza-e a nagy bajokat, vagy pedig nem emulgeált zsír és egyéb darabos szennyezés. (Szinte biztos, hogy ez utóbbi!) Ilyen szellemben nem ártana a 2/1970 (XII. 13.) OVH sz. rendeletet felülvizsgálni, bizonyos mértékben módosítani, úgy hogy külön legyen választva az (adott hőmérsékleten) emulzióban lévő zsír, melyre magasabb határérték lenne megengedhető, mint 60 mg/1, és külön kezelni a nem emulgeált zsírt, melyre viszont igen alacsony értéket kellene adni. Az élelmiszeripari üzemek szennyvíz- és csatornabírsága a legutóbbi adatok szerint mintegy 240 millió forint volt. (Az összes szennyvíznek kb. 57%-a esik bírság alá). Ennek nagyrészét (58,6%ot) a húsipar fizeti, utána következik a tejipar (16,9% részesedéssel), majd a baromfiipar jön (5,2%). A bírságolt komponensek elsősorban a zsír, majd a lebegőanyag és a KOI. A tárgyalt ipari szakágazatok szennyvízminőségét a mértékadó komponensek tekintetében, az 5. táblázatban mutatjuk be. Itt az átlagos szennyezettségi adatok jelenlegi értékei mellett bemutatjuk azokat az értékeket is (az alsó sor), amelyeket számításunk szerint korszerű mechanikai tisztítás-