Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
6. szám - Bartha Péter: A tavaszi árvízi lefolyás előrejelzése a Duna-medence egyes folyóin
B artha P.: A tavaszi árvízi lefolyás Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. 255 az esetben már a felső határ. A Tisza vízgyűjtőjén ugyanis május végére a hóolvadás az összes magassági zónában lényegében befejeződik, így a lefolyás kizárólag eső alakjában hulló csapadék hatására alakul ki. A cél ez esetben csupán annyi lehet, hogy a kapcsolatokat kiegészítve újabb adatokkal numerikus formában határozzuk meg az eddig használatos grafikus korrelációs segédletek helyett. A hókészlet meghatározásának kidolgozott módszere lehetővé teszi a készletek hetenkénti megállapítását, így elvileg lehetőség van a hókészlet dinamizmusának feltárására is. Mivel a hókészletszámítás a mellékfolyók vízgyűjtőjére is elvégezhető kidolgozható lesz a mellékfolyók hosszúidejű előrejelzésének módszere is. Az előrejelzési kapcsolatok meghatározásához azonban szükség van legalább 10—15 éves adatoksorra, amelyen a szükséges feldolgozást el kell végezni. Ez a feldolgozás lehet későbbiekben alapja az előrejelzés kiterjesztésének a részvízgyűjtők területére is. A mellékfolyók lefolyásának és maximális vízállásának előrejelzésekor azonban az elérhető időelőny jelentősen csökken és csak néhány folyó esetében érhető el az egy-két hónapos határ. Az előrejelzési módszer várható pontosságának megítélésekor két tényezőt kell figyelembe venni. A Dunán a tavaszi lefolyás (március-május) 40—50 %-os, a Tiszán a tavaszi lefolyás hozzávetőleg 30—40%-a származik a vízgyűjtőn február végén felgyülemlett hókészletből. Természetesen a hókészlet bemutatott számítási módszere nem ad teljesen pontos becslést a tényleges hókészlet nagyságára vonatkozóan, azonban eredményeit összehasonlítva más módszerekkel (pl. műholdképek kiértékelésén alapuló módszerek) a hiba nagysága nem haladja meg a 10—-15 % -ot. A lefolyás csapadékból származó részének becslése a hosszútávú csapadék előrejelzés pontosságától függ, amely jelenleg még nem túl magas. Az előrejelzett időszak hossza miatt (három hónap) azonban a csapadék anomáliák nem olyan nagyok, csak kevés esetben haladják meg a 20—30%-ot. Ez a tény kedvező, mert így a csapadékelőrejelzés pontatlansága végül is a lefolyáselőrejelzésben már csak hozzávetőleg 10—15 % hibát okoz. A/, előrejelzési összefüggések értékelésénél természetesen kiszámíthatók voltak az előrejelzések objektív statisztikai mérőszámai [7] is. Az 1905—1980 időszakban végzett, előrejelzések négyzetes középhibája a pozsonyi lefolyés előrejelzése esetében meket is tartalmazott így érdemes megemlíteni, hogy a szabályos hiba értéke jelentéktelen |fw-Ly • n— 1 2,38 km 3 (13) volt. A lefolyás változékonyságát az átlagértékek körüli szórással jellemezhetjük, amelv ebben az időszakban S L = P^U, n —1 27 km 3 (14) re adódik. Mivel az adatsor egy része független — tehát az összefüggések megállapításához nem felhasznált — ele— Z(L-L') AL = — =0,16 km 3 (15) volt. Az előrejelzési összefüggések „jóságát" a hatékonysági mutatóval értékelhetjük ami hosszútávú előrejelzések esetében megegyezik a korrelációs mutatóval n(Iß) a pozsonyi lefolyás előrejelzésekor. A budapesti lefolyás előrejelzési összefüggései hasonló értékelést kaptak. A tavaszi maximális vízállás előrejelzésének pontossága természetesen elmarad a lefolyáselőrejelzés pontosságától, mert az árhullámcsúcs kialakulásában jelentős szerepe van a hőmérséklet és csapadék napi eloszlásának, amelyeket a hosszútávú meteorológiai folyamatok előrejelezhetőségének fizikai korlátai nem teszik lehetővé. Ezért a tavaszi legmagasabb vízállás előrejelzésének hibája méteres nagyságrendű, de az előrejelzés információtartalma mégis nagy. Tgen jól előrejelezhető ugyanis a magas árvíz kialakulásának lehetősége, így a felkészülés idejében megkezdhető. Előfordulhat ugyan, hogy a későbbiekben a meterológiai feltételek kedvezően alakulnak és a várt magas vízállás nem következik be, de kicsiny a valószínűsége annak, hogy akkor alakul ki nagy árvíz, amikor ez az előrejelzések alapján nem várható [8~|. IRODALOM Hl Bogdánfy Ö.: A téli csapadék és a Tisza tavaszi árvizei Matematikai és Természettudományi Értesítő, Budapest, 1898. 489—505. oldal [2] Hirling Oy.: Hosszúidejű tájékoztatások a tavaszi árvízi viszonyokról VITUKI Témabeszámoló, Budapest, 1975. [3] Péczely Gy.: A felszíni vízbevétel rendszere a Duna felső és középső vízgyűjtőjén Az Országos Meteorológiai Szolgálat kisebb kiadványai 37. szám, Budapest, 1971. [4] Szeszta.y K.: A Duna vízjárásának előrejelzése. VTTT TKT Találmányok és kutatási eredmények, 6. szám, Budapest, 1959. 5] Jahns P.. Tänczer T.: Ar. olvadásból származó vízhozam meghatározása a Duna bései szelvényére műholdképek felhasználásával. Tdőjárás, 1975. november-december. ] WMO Ouide to Hvdrometeorológical Practices WMO N°168, Geneva, 1975. ] Hartha P.: Árvízi előrejelzési segédletek kidolgozása a Tisza mellékfolyóira. Beszámoló a VI TV KT 1972. évi munkájáról, Budapest. rSl Hartha P.: Hosszúidejű tájékoztatások fejlesztése a tavaszi árvízi viszonyokról. VITTJKI Témabeszámoló 1980. Budapest. [9] Bartha P., Bálint ff.: Ocenka snegozapasov krupnik vodo/borov v celjak prot;noza vesennogo stoka — Nagykiterjedésű vízgyűjtők hókészletének meghatá rozása a tavaszi lofolvás előrejelzéséhez. Smolenice, 1981. rip0rii03 Becemiero naBoaomioro cTOKa ajih HeKOTOpbix pen ßacceÄHa AyHan Bapma, 17. HHTepeCH BOflHOrO X03HÍÍCTBa H B OCOŰeHHOCTH npoTiiBonaBOAOMHOH 3amiiTbi tpcGyioT cocTaBJieiiHfl aojiro-
