Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

6. szám - Bartha Péter: A tavaszi árvízi lefolyás előrejelzése a Duna-medence egyes folyóin

Bartha P.: A tavaszi árvízi lefolyás Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. 253 delkezésre, de a hó kész let változását követni akarjuk. A Duna vízgyűjtőjében elegendő hómérőállomás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a Duna pozsonyi, nagymarosi, budapesti és a Tisza polgári és szegedi szelvényére vonatkozó hókészletet oly módon határozzuk meg, hogy az egyes magassági övezetek hókészletét az ott található hómérőállomások adatainak átlagértékével jellemezzük, vagyis pl. » ^.500 — 10(10 — / , hi, (8) n H, t= 1 ahol fi,— az 500—1000 méter közötti magassági övezetben mért hóvastagság, illetve hóvíztartalom mértékek, cm, ill. mm. Ha a vizsgálatokat ki akarjuk terjeszteni a mellékfolyók vízgyűjtőjére is adatok hiányában a számítások a legtöbb esetben nem végezhetők el, különösen az 1000 méter feletti övezetekben, ahol rendkívül kevés adat áll rendelkezésre. A kisebb vízgyűjtők hókészletének meghatározásához tehát szükség van valamely interpolációs—extrapolációs eljárásra, amelyek segítségével a hiányzó adatok pótolhatók. A feladat megoldható, ha figyelembe vesszük a hókészlet alakulásának előbbiekben ismertetett sajátosságait, vagyis azt, hogy a Duna-medence egyes részterületein más és más ütemben halmozódik ugyan fel a hó, de a hóvastagság magassági eloszlása közel lineáris. Ebben az esetben a több részterületet átfogó vízgyűjtőknél az egyes magassági övezetekben a hóvastagságok átlagolhatok, illetve a vízgyűjtőterületek arányában súlyozva összegezhetők. Az ily módon kiszámított hóban tárolt vízkészlet ha nem is egyezik meg a tényleges vízkészlettel — a feltételezett, de nem mindig teljesen igaz lineáris hóvastagságeloszlás miatt — de mindenképpen arányos azzal, így az előrejelzési összefüggésekben mint prediktor felhasználható [9]. Az 7. táblázatban közölt vízgyűjtőkre ós magassági övezetekre az alábbi részterületek adatai alapján készíthető hókészlet számítás: Bajorország Ausztria Szlovákia Ukrajna, Kárpáton túli terület Erdély Magyarország A részterületek kiválasztásakor az éghajlati, morfológiai sajátosságok mellett még az adatbeszerzési lehetőségeket is figyelembe kellett venni, ezért volt szükség pl. a bajor és osztrák Alpok területének különválasztására. A hókészletszámítás fenti módszerével a hófelhalmozódás időszakában hetente meghatározható a vízgyűjtő hókészlete a magassági övezetátlagok alapján a Duna — Pozsony Tisza — Polgár Tisza — Szeged-i szelvényére lineáris (kiegyenlített) magassági eloszlás feltételezésével a Duna — Pozsony Duna — Nagymaros Tisza — Tiszabecs Tisza — Polgár Tisza — Szeged Bodrog — Felsőbereeki H. Körös — Gyoma Maros — Makó-i szelvényére. A hófelhalmozódás számítására készült a VITUKT R—10 gépére FORTRAN nyelven a SNOW program, amely a készletszámításon kívül a hóadatok archiválásához szükséges adattáblázatokat is előállítja. 4. A tavaszi lefolyás és a hókészlet kapcsolata. A tavaszi lefolyás előrejelzése A hosszútávú lefolyáselőrejelzések módszertanilag négy főcsoportba oszthatók: 1. A kozmikus tényezők és a lefolyás kapcsolatán alapuló összefüggések. 2. A lefolyásidősorok belső statisztikai törvényszerűségein alapuló módszerek. 3. Analóg helyzetek keresése. 4. Vízmérleg módszerek. A lefolyás hosszútávú előrejelzésére kozmikus tényezőkkel való kapcsolat, (pl. napfolttevékenység) és idősoranalízis alapján igen sok próbálkozás ismeretes a szakirodalomból, de gyakorlatban is alkalmazható eredményeket ezek nem hoztak. Az analóg helyzetek keresése a hosszútávú meteorológiai előrejelzések területén széles körben elterjedt,, de a viszonylag rövid hidrológiai adatsorok általában nem teszik lehetővé sikeres alkalmazását % A legjobb eredményt a vízmérleg módszer alkalmazása ígéri, annál is inkább, mert ez a fizikailag jól megalapozott el járás figyelembe veszi a lefolyási folyamatok törvényszerűségeit, de alkalmazásának feltétele, hogy az aktuális vagyis az előrejelzés kiadásakor ismert helyzet nagymértékben határozza meg a jövőt, vagyis a tavaszi lefolyás előrejelzésénél a lefolyás jelentős hányadát képviselje az előrejelzés kiadásakor ismert mennyiségű hókészlet és csak kisebb részét az előrejelzés időelőnye alatt hulló csapadék. A bizonytalanságok csökkentésére szükséges, hogy az időelőny tartamára megfelelő pontosságú csapadékelőrejelzés álljon rendelkezésünkre, amelvre a lefolyás előrejelzésekor támaszkodhatunk. Nyilvánvaló, hogy a lefolyás előrejelzés pontossága függ az előrejelzés időelőnyétől és a felhasznált meteorológiai előrejelzés pontosságától annál is inkább, mivel a csapadékelőrejelzésen kívül szükség van a hőmérséklet előrejelzésére is az olvadás számításához. A vízgyűjtőterület nagy magassági tagoltsága ugyanakkor a lefolyás hosszútávú előrejelzése szempontjából kedvező, mert tavasszal a felmelegedésnek megfelelően az olvadás fokozatosan éri el az egyes magassági zónákat, lehetőséget adva a lefolyás tömegén kívül annak időbeni eloszlása meghatározására is. A jelentős magassági különbségek miatt erősen tagolt vízgyűjtőkön az olvadás elhúzódik, így az előrejelzés időelőnye is növelhető.