Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: A rétegvizek gázosságának vízföldtani kérdései
Dr. K is s P . — dr. Tó th I. — d r . Fodré Zs.: Bakteriológiai és kémiai Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. 209 A leginkább gázveszélyes megyékhez kapcsolódó területek rétegvizeinek gázossága eltérő sajátosságot mutat. így a vizek gázossága alacsonyabb értékű. de egyenletesebb elterjedés a jellemző. Különösen vonatkozik ez fíács Csongrád és Szabolcs megyékre, ezen belül is leginkább Csongrád megyére. A rétegvizek gázosságának egyenletességét több körülmény is indokolja, így a terület kialakulásának egyenletesebb folyamata, ebből eredően a vízadó-rétegek nagyobb homogenitása stb. (2. ábra). Az egyenletesebb gázeloszlás területén is találhatók egyes mélységközökben, főleg Szolnok. Hajdú és Békés megyékhez kapcsolódóan és néhány folyó törmelékkúpjában nagyobb gáztartalmú rétegvizek. Az egyes mélységközökben a rétegvizek területi átlagai között (alacsonyabb, de nagyobb területi elterjedésű, valamint magas, de kisebb területre korlátozódó) a rétegvizek gázosságának különbsége elmosódik, ill. egyenletes lefutású a peremi területek felé. 2. A rétegvizek gázosságának összehasonlító mélységi értékelése A rétegvizek gázosságának mélység szerinti alakulásában korábban törvényszerűséget véltek felismerni, a mélység felé a vizek gáztartalmának növekedését tételezték fel (Schmiedt E. Ii.). A gáz veszélyesség felismerésekor kezdet i kiindulás a rétegvizek közel azonos értékének feltételezésére épült. Már 1975-ben végzett értékelés arra a felismerésre jutott, hogy az egyes rétegek, vagy rétegösszletek vizének gázossága jelentős eltérést mutat. így egy adott helyen a rétegvizek várható, vagy megállapított gázossága egyetlen jellemző értékkel rendszerint nemfejezhető ki. Ezért készültek —bizonyos kompromisszumot képezően — a mélységközökre vonatkozó szelettérképek, amely kéből is többirányú tapasztalatok vonhatók le. Az egymás alatti rétegek, vagy rétegösszletek vizének gázossága rendszerint eltérő, és a gyakorlatban az a rendhagyó, ha az egyenletes, vagy változása egyenletes tendenciát mutat. így rendszerint mindenütt található gázmentes, vagy alacsonyabb gáztartalmú rétegvíz, amely szükségessé teszi, hogy vízszerzésnél ezt a kérdést külön és tudatosan vizsgáljuk és egyenlő egyéb feltételek esetén a gázmentes, vagy alacsonyabb gáztartalmú rétegvíz igénybevételére koncentráljunk (3. ábra). A víz rétegviszonyok közötti elméleti gázoldó képességét figyelembe véve megállapítható, hogy a vizek vizsgált, tényleges gáztartahna — a még kiemelkedően magas egyedi gázosság esetén is attól lényegesen elmarad, a rétegvizek relativ gáztelítettsége viszonylag alacsony fokú. A relatív gáztelítettség viszonylagosan a felszínközeli 30— 130 m-ek közötti rétegekben a legmagasabb, mivel a mélységgel arányos nyomásemelkedés hatására az elméleti gázoldó képesség jelentősen nő, még a tényleges gáztartalom kismérvű növekedése sem jellemző. A relatív gáztelítettség alacsony értéke mellett különösen feltűnő, hogy az oldott gáztartidom értékei — a légköri feltételek között — meghaladják a víz egyensúlyi gázoldó képességét. Ez a körülmény azért is sajátos, mivel a vizsgálati módszer inkább a gázkiválást segítő feltételeket teremt. Az elméleti gázoldóképességet meghaladó oldott-gáztartalom az időtényező jelentőségét emeli ki, amely a vizsgálati körülmények között nem elégséges az egyensúlyi feltételek beállásához, amely rendszerint csak a vizsgáló helyet követően, főleg a vízmű szállító vagy tároló műtárgyaiban következik be (4. ábra). A rétegvizek gázosságának a mélység szerinti szeszélyes változása mellett is kiemelhetők olyan jellegzetes területek, amelyeken a változás tendenciája sajátos típust formál. így fellelhetők olyan területek, amelyek a rétegvizek gázossága tekintetében bizonyos arányosságot vagy egyenletességet képviselnek, alaptípusokat reprezentálnak. A típus0, 30-10m 175 - 230 m 2. ábra. .4 rétegvizek gázossága Csongrád-megyében a) 30—70 »»; b) 175—230 in között Puc. 2. ra30cfíöepMcaiuie nmicmoebix eoö oÖAacmu one pad. a) 30 70 M, b) 175—230 M Abb. 2. Der Oasgehalt der Schichtenwässer im Komitat Csongrád a) 30—70 m; b) zwischen 17') 230 m
