Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Vágás István: Az árhullámok levonulásának különleges törvényei a Tiszán
Dr. Kis s P . — dr. Tó th I. — d r . Fodré Zs.: Bakteriológiai és kémiai Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. 205 !). ábra. Az okozó •szelvényben bekövetkező (y u) vízállásváltozás hatása a vonatkoztatási szelvény (yk) vízállására n( állandó vízhozamnál; b) egyirányú (kongruens) vízállás- és vízhozam változásnál; c) ellentétes (inkongruens) vízállás- és vízhozam változásnál Puc. 9. Bnunnue tipupau)enuH ypoeusi eodbi e eocnodcmeynufeM cmeope (y 0), na ypoeeitb aoöu e nodiuneHuoM cmeope (yk) a) npH nocToHHHuM pacxoae Bozibi, 6) npn nenapyujeHHOü (KOHrpyeHTHOft) CB33H Q—H, c) npn napyuieHHOH (HHKOHrpyeiiTHOíí) CBH3H Q—H Abb. 9. Einfluss des im verursachenden Profil eintretenden (tio) Wasserstandsänderung auf den Wasserstand des Beziehungsprofils (ys) a) hei beständigen Afhluss; b) bei in einer llichtung verlaufendem (kongruenter) Wasserstands- und Abfhissmengenänderung; Nc) bei in entgegengesetzter Risehtung verlaufendem (inkongruenten) Wasserstand- und Abflussniengenänderung folyamatosan csökkenő (növekvő). A vízjárástörténeti vonalat alkotó pontok ezúttal a vízhozam változása szerint átváltanak a megfelelő vízhozamokra szerkesztett különböző görbékre (9c ábra). A vízállás, illetőleg a vízhozam időbeli változásának megfelelő viszonyai közt lehetséges, hogy az okozó szelvényben, valamint a vonatkoztatási szelvények nagy részében a vízállások annak ellenére növekednek, hogy közben a vízhozam csökken, vagy, hogy a vízállások annak ellenére csökkennek, hogy közben a vízhozam növekszik! Az inkongruens viselkedés folyószakaszai az árvíz levonulása során természetesen nem maradnak állandók, hanem folyamatosan változnak. Az okozó szelvény meghatározó viszonyai, vagy a felülről érkező vízhozamok időbeli mennyisége napról-napra módosul. Emiatt az inkongruens vízhozam és vízállás viszonyok is hosszabb vagy rövidebb folyószakaszokra terjedhetnek ki. Minél kisebb az okozó és valamely vonatkoztatási szelvény közös 0-víz vonalának magasságkülönbsége (minél közelebb van a két szelvény egymáshoz), annál inkább érvényesülhetnek az inkongruens hatások — ha éppen vannak ilyenek, és ha máiéi nem múltak. Ha ezek a hatások léteznek, akkor viszont mindig lesz olyan folyószelvény, amely már „elég közel" lesz az „okozó" szelvényhez, hogy benne és az alatta fekvő folyószakaszon az inkongruens helyzet érvényesülhessen is. Ebből az következik, hogy ha az okozó szelvény folyamatos duzzasztás alá: tud helyezni bármilyen kis folyószakaszt is: ezen a folyószakaszon a felülről érkező tetőzés mindaddig nem tud keresztül hatolni (legfeljebb lassan benne lefelé haladni), amíg az okozó szelvényben a duzzasztást folyamatosan fenntartó vagy növelő hatás fennáll. Ha pedig ez a hatás az okozó szelvényben végetér, az ezzel járó vízszintsüllyesztés hosszú szakaszon, újabb inkongurencia létrehozásával annak ellenére is érvényesülhet, hogy esetleg közben ujabb árhullám érkezett oda. Ennek az újabb árhullámnak ismét csak várakoznia, „tespednie" kell, amíg vagy szabad utat kap vagy el nem enyészik. Az 1979. februári árvíz szintén az alpári nyárigát védőképességének kimerülését követően mutatott példát arra, hogy a tiszaugi szelvényben csökkenő vízhozamok ellenére is lehetett vízállás-emelkedés, majd ez után növekvő vízhozamok mellett is apadhatott a vízállás. Az erre a jelenségre megszerkesztett árvízi hurokgörbe lényegesen különbözik a megszokott alakzattól, holott ez is egy megtörtént árhullám vízjárástörténeti viszonyait mutatja. Nagy kár, hogy az 1805-ben lefolytatott tiszapüspöki mérések során nem sikerült hasonló jelenséget észlelni és leírni, akkor talán az árvízi hurokgörbének nemcsak az egyik fajta tulajdonságát, hanem természetének teljességét is megismerhettük volna, és talán akkor a hidrológiai tudomány is nagyobb teljességgel irányíthatta volna igen lényeges dolgokra a szakemberek figyelmét. A 10. ábrán bemutatott — akár mércekapcsolati vonalként, akár vízhozam-vízállás kapcsolatként ábrázolt — vízjárástörténeti vonal arra is rávilágít, hogy a természetes vízszintduzzasztások, vagy -süllyesztések ténye alapvető feltétele az árvízi hurokgörbe kialakulásának. A vízhozamoknak és a vízállásoknak ugyanabban a folyószelvényben bekövetkező ellentétes irányzatú változása — inkongruenciája —, amelynek előidézője a befogadó vagy mellékfolyó árhulláma által okozott természetes vízszintduzzasztás, vagy -süllyesztés, az, ami a Tisza árhullámát azzá teszi, ami. és ez a tulajdonság teszi a Tiszát Tiszává', megkülönböztetve viselkedését minden más folyó viselkedésétől. Az 15)81. évi tavaszi árhulláin és más jellegzetes tiszai árhullámok értékelése az inkongruenciák jegyében Az esettanulmányban közölt rendkívüliségek magyarázatára a víz járástörténet jellegzetes lehetőségeinek c) esete a következők kifejtése mellett alkalmas:
