Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
1. szám - Dr. Szepessy József: Szemcsés és kötött talajok járatos eróziója, illetve megfolyósodása árvízvédelmi gátakban. A veszély mértéke, csökkentése
18 Hidrológiai Közlöny 1983. 1. sz. Dr. Szepessy J.: Szemcsés és kötött talajok nis a fedőréteg alsó szintjén légpárna nélkül h vy nyomást mérnénk, akkor ehhez most hiy többlet járul. Az agyagot terhelő felhajtóerő tehát az árhullám meredeksége miatt nagyobb lehet minden korábbinál. Részletezés nélkül megemlítjük azt is, hogy a vízben elnyelt levegőnek is szerepe lehet a homok megfolyásában, mikor a nyomás alól kiszabadulva hirtelen megindul a buborékok kiválása. Sokan tették fel a kérdést: miért éppen most szakadtéi a Kettős-Körös gátja?—Nem tudjuk. Utólagos számítások szerint a fedőréteg állékonysági mutatója 0,98-ra adódott, ez gyakorlatilag az állékonyság határát jelentő egységnyi érték. Ilyen labilis esetben pedig semmiféle tartószerkezetről sem tudjuk megmondani, hogy melyik igénybevételnél fog az egyensúly felborulni. A lehetséges okokról sok feltevés született, ezek egyikét ismertettük fentebb. Még kettőt írunk le, megjegyezve, hogy az okok halmazódhattak is. — A medernek az adott helyen szakadó partja van. A szivárgási úthossz lassankint egyre rövidül, így a veszélyes helyen a felhajtóerő növekszik. Lehetséges, hogv éppen 1980-ra érte el a kritikus értékét. — A másik: a kopolva kitisztításakor, kb. ö m terep alatti mélységből a kotrógép egy régi rőzsefonás maradványait és cölöpdarabokat szedett ki a gát talpa alól. Mikor kerülhetett az oda? Volt a múlt században ennek a körzetnek egy pontosan meg nem határozott helyén egy gátszakadás. Lehetséges, hogy itt volt, és a helyreállításnál használtak rőzsét? —Ha igen, akkor a rőzse romlása is részes lehetett az újabb szakadásban. A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagkutató Intézete azóta elvégzett egy rádiókarbon kormeghatározást. Bebizonyosodott, hogy a kérdéses fatörzset kereken 4000 esztendővel ezelőtt vágták ki. A hegyét olyanra faragták, mint a mai cölöpökét, de ezt a cölöphegyet még rézbaltával faraghatták. Az egész rőzsemű talán az a fajta halcsapda lehetett, amit Hermann Ottó írt le az ősi halászati módszerekkel kapcsolatban. Egy biztos, a rőzse fölött nem mesterséges visszatöltést, hanem a folyó által több ezer évvel ezelőtt behordott természetes üledéket szakított át most a folyó. A rőzsének pedig a szerző véleménye szerint a szakadás keletkezésében sok szerepe nem lehetett. 3.3 A harmadik példa szerencsére nem kapcsolódik bekövetkezett katasztrófához. Az 1972-es Dráva árvíznél agátak több helyen veszélyes mértékben 1. napon 13. ábra. Dráva-töltések szivárgása 1972-ben Puc. 13. &iiAbmpaiiusi uepe3 daMöbi p. Jlpaeci 61972-M eoúy Abb. 13. Sickerungen unter den DrávaDeichen in 1972 14. ábra. Dunakiliti homokliszt szivárgási idősora kismintában Puc. 14. JJanaMUKu ifiuAumpaquu e necomioü Mytce U3 JJyHaicuAumu. SucnepiiMenm na Aaßopamopmü ModeAti Abb. 14. Sickern ngs Ganglinie des Mo im Modell von Dunakiliti szivárogni kezdtek (13.ábra). A bordás megtámasztáson túlmenően a szivárgás csökkentésére fóliát is terítettek a vízoldali rézsűre. Ez utóbbi mindenütt lazán libegett, tehát a szivárgást nem befolyásolta (Szepesy, 1975), a szivárgás néhány nap alatt mégis jelentősen lecsökkent. A feltárások szerint a nagyrészt gyengén kötött finom homok anyagú töltésekben szabad felszínű szivárgási vonal alakulhatott ki. Ez önmagában is ritka eset, mert fővédvonalaink zömét olyan töltések alkotják, melyek tömegükben vízzáróak, melyekben a víz legfeljebb néhány vékony felület (kontúr) mentén szivároghat (Galli—SzilvássyZsuffa, 1971). A finom homok hasonló anyagi összetételt mutatott, mint a 14. ábrán bemutatott Dunakiliti-i homokliszt (Szepessy, 1972). Az ábrán bemutatott példában a talaj vízáteresztő képessége 4 nagyságrendet csökkent a víz bevezetése után. Hasonlóan viselkedő kötött talajokról Galli (1970) is beszámol. Az ilyen jellegű talaj, ha vizet kap, akkor azt először jól vezeti, majd ,,eldagad, mint a fateknő". Veszélyes helyzet az árhullám elején alakulhat ki és a veszély nyilvánvalóan annál nagyobb lehet, minél gyorsabban emelkedik az árvízszint. 4. További terveink több irányúak. Közreműködünk a gátak gyenge pontjainak erősítésére adott javaslatok megvalósításában, összegyűjtve és felhasználva közben a gyakorlati tapasztalatokat. A buzgáros talajtörésről vannak helyszíni adataink és laboratóriumi rész-eredményeink. A munkát folytatva szeretnénk eljutni a bizonyított folyamat egyenleteinek a felírásához, és így tisztán látni azt a buzgárfolyamatot, mely gátjaink állékonyságára talán a legnagyobb veszélyt jelenti. Korszerűsítve felújítjuk a Jolánkai Gyula által szerkesztett „Irányelvek az árvédelmi létesítmények védőképességének fokozására, VITUKI 1974" című kiadványt, különálló füzetek formájában. Ennek során irányelv készül a duzzadásra, folyásra hajlamos talajok vízépítési felhasználásáról is.
