Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

4. szám - Molnár László: Vízgazdálkodási feladatok a debreceni területi szervezet körzetében

174 Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. berendezést épített. A vizes olajat gőz ejektorral stabil lokomobil kazánban égetik el, mellyel évente 500 t olajat hasznosítanak. Vagy például a BIOGAL Gyógyszergyárban a korábban szennyvíz csatornába bocsátott micéliumot dobszűrővel kinyerik és értékesítik. Az ipari iszapok szakszerű elhelyezésére jelentek már meg jogszabályok. Ezek betarthatósága érdekében a debreceni csoport többször is formált véleménye szerint a következőkre lenne szükség: — az ipar legyen felelős az iszap kártétel nélküli elhelyezéséért, — a tanácsok sürgősen jelöljék ki az ürítőhelyeket és azok üzemeltetésének legyenek felelősei, — szabályozni kell az iszap szállítást végző szervek munkáját. Lehetőleg egy településen belül egy szervezet lássa el a feladatot, — célszerű az organikus jellegű iszapokat a szennyvíztisztító telepeken előkezelve a telepen átvezetni. Területünkön 15 településben 17 fürdő üzemel, melyek termál vizét 39 db kút biztosítja. Hévíz beszerzési lehetőségeink kedvezőek, mert területünk bármely pontján 600—1200 m mélységben, a felső pannonban található 35—65 °C hőmérsékletű termálvíz. Ezek magas só és gáztartalmú hidrogénkarbonátos vizek, melyek fürdőzésre és balneológiai célokra egyaránt értékes vizek. A vizek összetétele konstans, ami arra utal, hogy nincs utánpótlás. Egyébként ezt igazolják a műszeres víz kormeghatározások is. A Hidrológiai Társaság már sokszor foglalkozott termálvíz hasznosítási témával, legutóbb 1982. május 20-án. Az ülés egyik konklúziója az volt, hogy ahol a hévíztartó rétegeket koncentráltan terhelik, ott a rétegnyomás és a gázmennyiség jelentősen^ csökken, ezzel arányosan süllyed a vízszint. így pld. Debrecenben, ahol 1933 óta 34 millió m

3 vizet termeltek ki, a telepnyomás olyan mértékben csökkent, hogy ma a nyugalmi vízszintek 50—90 m között változnak. Ilyen mélységből a kompresszoros vízkivétel (mammut szivattyúzás) rendkívül gazdaságtalan. A búvárszivattyús vízkivételt a vízben lévő 350 Nl/m

3 gáz rendkívül megnehezíti. Miután egyre több helyen kell számolni a gázos kutak vízszint csökkenésével, szükséges lenne fejleszteni a gépek gyártásához a háttéripart, ill. megfelelő gépkonstrukciók beszerzéséről gondoskodni. Célszerű továbbá a nem gyógyászati célú vízellátásra a kevésbé terhelt 500—800 m közötti rétegeket igénybe venni. A hévíz komplex hasznosításáról, területünkön alig beszélhetünk. Négy helyen hasznosítják a termálvizet (4. kép) a fürdésen kívül, fűtésre, ipari célra. Az olajár emelkedések miatt mindinkább előtérbe kerül a termálvíz fűtési célokra való felhasználásának szükségszerűsége új kutak telepítésével, vagy meddő szénhidrogén kutató fúrások üzembehelyezésével. A MHT debreceni csoportjának munkabizottsága 1981. évben hat termelőszövetkezet részére készített tanulmánytervet, termálvíz hasznosítására. A gazdaságossági számítások szerint a termálvíz hőenergiatelep Molnár L.: -Vízgazdálkodási feladatok 4. kép. Modern pavilon a hajdúszoboszlói gyógyfürdőben beruházása 1,5—4,5 év alatt térül meg, kizárólag az azonos hőmennyiségnek megfelelő olajár különbözetből. A kedvező számadatok ellenére területünkön még nincs előrelépés, a következő okok miatt: 1) A vízkitermelés kényes külföldi melegvizes búvárszivattyúkkal oldható meg. Javításuk belföldön nem biztosított. 2) A gáz miatt a víztermelés nehézkes. 3) A víz sótartalma, a gáz és hőleadás következtében kiválik és a hőcserélők vízkövesednek. Kaphatók bizonyos vegyszerek, melyek a sókiválást akadályozzák, de ezek külföldi anyagok, drágák és adagolásuk gondos kezelést igényel. 4) A hőcserélők évenkénti tisztítása kényes, gondos feladat. Megoldatlan területünkön a használt hévizek kártétel nélküli elhelyezése. A termálvizekkel évente kereken 9100 t só kerül a befogadókba, amelyeknek a vizét öntözésre is használják. A só a kötött talajok szerkezetét károsítja, szikesedését elősegíti, ugyanakkor a vizek sótalanítása irreálisan magas költség. Megoldást jelent a sósvizek öntözési idényen belüli tarozása, öntözési igényen kívüli lecsapolása. A tanulmánytervek rendelkezésre állnak, pénzügyi okok miatt megvalósításukra csak részben került sor. Az 1962-ben elkészült keretterv 1980 évre területünkön 12 település csatornázását irányozta elő. Jelenleg 18 település rendelkezik közüzemi szennyvízcsatornával. Ezek — Debrecen kivételével — 1961 után valósultak meg. Látszólag az eredmény elfogadható. Kedvezőtlenebb a csatornával kiszolgált lakások aránya, mely 26,4 %. A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége napi 88 000 m

3. Ebből mechanikailag tisztított 76 000 m

3 (Debrecen) biológiailag 12 000 m

3 (17 vidéki település). Szemben a vízellátással, a csatornázás iránt nem jelentkezik a lakossági igény, olyannyira, hogy ahol kiépített szennyvízcsatorna hálózat van a telek előtt, ott is kevesen csatlakoznak rá. Ennek okai: 1) A csatlakozás költséges (15—20 000,— Ft).