Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

2. szám - Dr. Vitális György–Hegyi Istvánné: Adatok a Budapest térségi édesvíz mészkövek genetikájához

82 Hidrológiai Közlöny 1982. 2. sz. Dr. Vitális Gy.—Hegyi l.-né: Adatok a Budapest. (Vértesszőllős, Tata, Dunaszentmiklós) és keleti (Hévízgyörk, Ecser) részén találunk. A nagyobb Si0

2 tartalom részben az egykori források lebegtetett hordalékaként szállított finomszemcséjű homokból is származhat. A dolomitban tárolt karsztvízből származó, nagyobb (1,97—9,76%) MgO tartalmú dolomitos édesvízi mészköveket csak a Gerecse és a Pilis hg. területén találunk. Érdekes a nagyobb (2,40—13,49%) Si0

2 és a nagyobb (1,97—3,14%) MgO tartalom együttes megjelenése, pl. a tatai Tükör forrásból, a dunaszentmiklósi Kőpitén és a mogyorósbányai Kőhegyen kivált, valamint a szentendrei Szelim völgyben talált édesvízi mészkőben. Ez is érzékelteti, hogy a földrajzilag egymáshoz közeleső édesvízi mészkőképződmények különböző tektonikai egységekhez tartozó, és egymástól eltérő kőzettani felépítésű víztároló képződményekből származó forrásokból váltak ki. c) Az édesvízi mészkövekben kimutatott nyomelemek arra utalnak, hogy a hévizekhez érces oldatok keveredtek [6, 52], amelyek főleg a triász időszaki karbonátos kőzetekben feltételezett, a tercier andezitvulkánosság következtében létrejött metaszomatikus, szkarnos és polimetallikus, főleg szulfidos erőtelepek [49] kioldása révén jutottak a felszínre. d) A földtani és anyagvizsgálatok összehasonlító értékelése alapján különböző genetikai típusú és ezáltal különböző vízrezervoárokból származó édesvízi mészkövek különíthetők el. A kémiai öszszetétel szerinti főbb típusokat és azok területi elterjedését a következőkben foglaljuk össze. A típusos édesvízi mészkő uralkodó komponenseinek szélső- és átlagértékei a következők: % legkisebb legnagyobb átlag CaO 51,13 55,91 53,60 MgO 0,03 2,06 0,88 Si0

2 0,01 1,81 0,87 A közölt szélső- és átlagértékek sehol sem azo nos kőzetminták adatai. A típusos édesvízi mészkő legnagyobb területi elterjedése a Gerecse hg.-ben: Tata nyugati, Almásneszmély, Süttő, Mogyorósbánya és Tokod térségében; a Pilis hg-ben: Budakalász és Üröm; a Budai hg. egész területén, valamint a Délnyugati Cserhátban: Mogyoród térségében található. Az agyagos édesvízi mészkő agyagásvány tartalmát a Si0

2 és az A1,0

3 tartalommal jellemezzük. A Si0

2 7,90—17,44%, az A1

20

3 3,76—8,85% között változik. Ez a képződmény a váci Nagyszál triász mészkőösszletének hasadékaiban ismeretes. A gyengén kovás-, a kissé kovás-, a kovás- és az erősen kovás édesvízi mészkő típusokat a Si0

2 tartalom szerint, az anyagvizsgálati fejezetben leírtak szerint különböztetjük meg. A gyengén kovás édesvízi mészkő (SiO

a= 2,00—2,50%) Tata, Drégelypalánk; a kissé kovás (SiO

a=2,51—5,00%) Tokod, Budapest Margitsziget, Galgahévíz; a kovás (SiO

2=5,01—10,00%) Vértesszőllős, Eszter gom, Nagytarcsa, az erősen kovás (SiO

2=10% felett) pedig Vértesszőllős, Dunaszentmiklós, Ecser, Aszód és Hévízgyörk határában található. A dolomitos édesvízi mészkő MgO tartalma 1,97— 9,76% közötti. Ezek zöme 2,40—13,49% Si0

2-t is tartalmaz, ezért ezt a típust dolomitos és kovás édesvízi mészkő nek is nevezhetjük. A típus Tata, Dunaszentmiklós, Mogyorósbánya, Csolnok és Szentendre térségében ismeretes. * * * A „kovás" megjelölésű édesvízi mészkövek jelenléte alapján úgy tűnik, hogy a kovasavas hévforrástevékenység — miként a korábbi szerzők [18, 24, 25, 35, 36, 43, 44] megállapították — a pliocén végéig nem fejeződik be teljes mértékben, mert annak nyomai a pleisztocén és a holocén édesvízi mészkőben is megtalálhatók. IRODALOM [1] Alföldi L.: Budapesti hévizek. VITUKI Közlemények, 20. 1979. 1—102. [2] Balog A.: Néhány magyarországi hévíz szilárd kiválási termékének ásványtani ós geokémiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 62. 1982.(Sajtó alatt) [3] Bognár L.: Budapest környéki édesvízi mészkőképződmények üledékföldtani vizsgálata. Egyetemi szakdolgozat, Kézirat, Bp. 1959. [ 4] Böckh H.: Nagy-Maros környékének földtani viszonyai. A MKFI Évkönyve, XIII. 1899. 1—58[5] Gholnóky J.: A mésztufa vagy travertino képződéséről. Matematikai és Természettudományi Értesítő, LIX. 1940. 1004—1022. [6] Horusitzky F.— Wein Gy.: Érckutatási lehetőségek a Budai-hegységben. Bányászati Lapok, 95. 11. 1962. 749—753. [7] Horusitzky FI.: Tata és Tóváros hévforrásainak hidrogeológiája és közgazdasági jövője. A MKFI Évkönyve, XXV. 3. 1919. 37—83. [8] Horusitzky II.: Budapest Dunajobbparti részének (Budának) hidrogeológiáj a. Hidrológiai Közlöny, XVIII. 1938. 1—404. [9] Jámbor Á. et al.: Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-II. Budapest. Kiadja a MÁFI, Bp. 1966. 1—358. [10] Kormos T.—Schréter Z.: Előzetes jelentés a Budai hegyek ós a Gerecse hegység szélein előforduló édesvízi mészkövek tanulmányozásáról. A MKF

1! Évi Jelentése 1915-ről, Bp. 1916. 542—544. | 1 I ] Kriván P.: Erózióbázis feletti édesvízi mészkőalakulatok földtani vizsgálatának elvi alapjairól. Őslénytani Viták, 1964. március, 2. 13—18. ['12] Krolopp K. et al.: A budai Várhegy negyedkori képződményei. Földtani Közlöny, 106. 3. 1976. 193—228. [13] Lőrenthey I.: Budapest pannóniai- és levantei-korú rétegei és ezek faunája. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, XXIV. 2. 1906. 298—342. [14] Majzon L.: Leányfalu és környéke harmadkori üledékeinek geológiai és paleontológiái leírása. Bölcsészdoktori értekezés, Bp. 1933. 1—66. [ 15] Noszky J.: A levantei forrásmeszek a pesti oldalon. Földtani Közlöny, LV. 1925. 238—239. [16] Noszky J.: A Dunabalparti hegyrögök környezetének geológiai viszonyai. A MKF

1! Evi Jelentései az 1936—1938. évekről, I. Bp. 1941. 473—501. | 17] Noszky J.: A Börzsönyhegység ÉK-i lábának földtani viszonyai. A MKFI Y

vi Jelentései az 1936—1938. évekről, I. Bp. 1941. 503—519. [18] Papp F.: Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiáj a és fürdőtani leírása. In: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. (Schulhol Ö. szerk.) Akadémiai Kiadó, Bp. 1957.15—334.