Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
2. szám - Dr. Vitális György–Hegyi Istvánné: Adatok a Budapest térségi édesvíz mészkövek genetikájához
80 Hidrológiai Közlöny 1982. 2. sz. Dr. Vitális Gy.—Hegyi l.-né: Adatok a Budapest. 2. táblázat A jellegzetes nyomelemek l'ühllani korok szerinti szélső- és átlagértékei (ppm-ben) Taö/i. 2. SKcmpeMaAbHbie u cpedmie maternia codepatcdnua xapaicmepHux mpaccupyHtiijitx 3/ieMenmoe no ze0A0?.imecKilM 3pUM. (ppM) Tabelle 2. Grenz- und Durchschnittswerte der charakteristischen Spurelemente leut den geologischen den geologischen Zeitaltern (in ppm ) Holocén (11 db) min. max. átlag Pleisztocén (24 db) min. max. átlag Levantei-felsőpannoniai (13 db) min. max. átlag Cu Sn Pb As Ni Cr 5 180 78 30 160 73 6 160 48 10 84 42 5 83 22 8 140 28 10 38 18 10 92 20 10 28 14 23 72 48 50 120 63 10 92 50 10 33 18 10 92 22 10 55 20 3 50 14 3 65 14 3 55 18 Megjegyzés: A táblázatban szereplő szélső- és értékek nem azonos kőzetminták adatai. Ba 44 300 160 5 300 96 28 300 148 átlag3. táblázat A jellegzetes nyomelemek területek szerinti szélső- és átlagértékei (ppm-ben) TaŐA. 3. SKcmpcMüAbHbie u cpedmie 3na<ienua codep.iica-t HUH xapaKtnepHbix mpaccupywiiiux 3AeMenmoe no meppumopttu (pMp) AeMtimoe no Tabelle 3. Grenz- und Durschsclmittswerte der charakteristischen Spurelemente den Gebieten entsprechend (in ppm ) A színképelemzések során, minden egyes mintában, az 1. táblázatban közölt összes nyomelem meghatározásra került. Ezek számadatait egyrészt azok terjedelmes-, másrészt az egyes elemek minden mintában azonos volta miatt (pl. B, Co kisebb mint 10 ppm; Th, Sr, Nd kb. 100 ppm) nem közöljük. A vizsgált nyomelemek közül kizárólag a (kalkofil) Cu, Sn, Pb, As, a (sziderofil) Ni, Cr és az (alkáli földfém) Ba mennyisége mutat változatosságot. Ezek földtani korok és területrészek szerinti szélső- és átlagértékeit a 2., illetve a 3. táblázatban közöljük. A táblázatok adatai szerint, a legnagyobb ingadozást a Ba és a Cu, a legkisebbet a Pb mutatja. A kiemelt hót nyomelem mennyiségét földtani korok és területrészek szerint Összehasonlítva kitűnik, hogy a holocén és a pleisztocén kori édesvízi mészkőben ezek összmennyisége csaknem azonos (378, 370 ppm), míg a levantei — felsőpannoniaiban kisebb (326, ppm). A területi megoszlás szerint a Gerecse, a Pilis hg. és a Vác környéki szigetrögök, valamint a Budai hg. édesvízi mészköveiben a hét nyomelem összege közel azonos (100, 106, 123 ppm), míg a Délnyugati Cserhát területéről származó édesvízi mészkövekben ezeknek csaknem a kétszerese (232 ppm). Megjegyezzük, hogy az eddig végzett nyornelemvizsgáiatok önmagukban nem alkalmasak az édesvízi mészkövek földtani korok és területek szerinti elkülönítésére. A földtani viszonyok és az anyagvizsgálati eredmények összehasonlító értékelése A Budapest térségi édesvízi mészkövek szerteágazó problematikájú genetikájának tanulmányozása során, a földtani megfigyelések és az Gerecse hg. (26 db) min. max. átlag Pilis hg. és a Vác környéki szigetrögök (6 db) min. max. átl ag Budai hg. (7 db) min. max. átlag DNy-i Cserhát (8 db) min. max. átlag Cu Sn Pb As Ni Cr Ba 23 130 58 150 80 98 40 180 115 b 160 36 5 10 83 92 22 20 15 13 84 34 38 18 10 60 10 92 23 5 12 55 300 15 100 50 10 64 46 52 23 3 65 22 5 300 106 12 46 27 12 50 10 38 120 30 18 73 15 17 10 140 28 60 13 23 92 42 10 50 18 3 15 11 300 5 123 4 110 40 300 19 232 Megjegyzés: A táblázatban szereplő szélső- ós átlagértékek nem azonos kőzetminták adatai. A 38. sz. minta ebben a táblázatban nem szerepel! anyagvizsgálatok adatai, valamint a hivatkozott irodalom kritikai értékelése alapján, a következő megállapításokra jutottunk. a) Az édesvízi mészköveket lerakó' forrásokat — a holocén édesvízi mészkövet lerakó hidegvizű források kivételével — alárendelten juvenilis, uralkodóan vadózus (karsztvíz) eredetiteknek tartjuk. Külön megemlítjük, hogy a Délnyugati Cserhát levantei — felsőpannoniai édesvízi mészköveit — mivel ezek nem képeznek nagyobb kiterjedésű összefüggő rétegeket, és a nagyobb törések közelében települnek, továbbá a leggazdagabb nyomelemtartalmúak — nem tekintjük beltavi lerakódásoknak, hanem (legfeljebb a beltó lagunáiba ömlött) egykori hévforrások erősen letarolt maradványainak. Ezt a 2800 m mély turai hévízkútból kivált édesvízi mészkő, és a térség édesvízi mészköveink csaknem azonos nyomelemei (1. táblázat) is megerősítik. Az édesvízi mészköveket lerakó források leszármazottjai lehettek azok a Hóvízgyörk és Galgahévíz határában — még a múlt század közepén feltörő, de — ma már elapadt hévforrások, amelyek egykori jelenlétére a két község neve is utal (lásd Kiss L.: Földrajzi novek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980). b) Az édesvízi mészkövek kémiai összetétele az egykori forrásvíz, illetve a mélyben települő kőzetek összetételére is utal. E tekintetben érdekes, hogy a (részben juvenilis származásra utaló) nagyobb Si0 2 tartalmú (kovás és erősen kovás) édesvízi mészköveket elsősorban a térség nyugati