Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

2. szám - Dr. Kollár György–Dr. Öllős Géza: Nagytisztaságú ipari vízellátás. Ioncserélő eljárás

64 Hidrológiai Közlöny 1982. 2. sz. Dr. Kollár Gy.—Dr. öllős G.: Nagy tisztaságú ipari b) Minél nagyobb mértékű a szűrési sebesség inga­dozása (elsősorban növekedése), a minőség ká­rosodása annál nagyobb mértékű (1. a—b ábra). c) Minél hirtelenebb a szűrési sebesség változása, a szűrlet minősége annál rosszabb. d) A szűrő érzékenysége a különböző eredetű vi­zekre ill. szuszpenziókra eltérő. e) A szennyeződések pelyhes volta az érzékenység mértékét rendszerint csökkentik, kedvezőbbé teszik. f) A szűrési sebesség időbeli változása (szűrősza­bályozáskor), a szűrés megszakítása, a beindítás módja és mértéke a szűrlet minőségét egyaránt alapvetően befolyásolják. Ugyanezek a megállapítások a teljes tisztító­rendszerre is érvényesek. Az ivóvíz, noha a köze­gészségügyi kritériumoknak megfelel, a víztisz­tító rendszer kisebb-nagyobb mértékben szelektív hatékonysága miatt, számos gyártástechnológia (híradástechnikai-, mikroelektronikai ipar, gyógy­szeripar, egyes élelmiszeripari ágak, fotótechnika) vízminőségi igénye szempontjából azonban még tartalmaz „szennyezőanyagokat", élő és élettelen anyagokat. A nagy tisztaságú vízminőségi igény szempontjából a tisztított ivóvíz tulajdonképpen ,,nyersvíznek" tekintendő. Erre a legkézenfekvőbb bizonyítékot az ivóvíz megengedhető fizikai, kémiai és bakteriológiai határértékei szolgáltatják. Ez az a kiindulási szemléleti alap, amit el kell fogadnunk, amihez hozzá kell szoknunk. A nagytisztaságú víz­tisztítás rendszerét ebből a szemléleti alapból tcindul­va kell felépíteni/ 2. ábra). Érdemes példaként szem előtt tartani, hogy a ve­zetékes ivóvízben a Fe + + = 0,2 mg/l a megenged­hető határérték. Ha azonban a 0,2 mg/l-nek meg­felelő Ee + +-ionok a vízelosztó hálózatban Fe ++ +­ionokká oxidálódnak, a keletkezett kolloid csapa­dék önmagában is jelentős szennyezőanyag. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy ezen keletkezett kolloid­rendszer jelenlétéből számos egyéb vízminőség romlást előidéző folyamat is leszármaztatható (vasiszap lerakódása, vasbaktériumok elszaporo­dása, elhalt vasbaktériumok vázának lerakódása), továbbá arra is gondolunk, hogy a Fe + + =0,2 mg/l nagyságrend valamely vízelosztó hálózatban pél­dául évente mekkora tömegű iszapot képvisel, ak­kor egyes ipari gyártástechnológiák szempontjá­ból az ivóvízben a „szennyezőanyagok" eleveadottak. A tisztított ivóvíz az elosztó hálózatban a kémiai és mikrobiológiai folyamatok miatt változik ked­vezőtlenebbé válik. A mikrobiológiai folyamatok miatt íz- szaganyagok képződnek, a víz zavaros­sága nő, a tisztítótelepen átjutott, kisebb nagyobb mértékben sérült mikroszervezetek az elosztóhá­lózatban újra élednek, tápanyagok jelenlétében elszaporodnak. Erre utal a 3. ábra, amikoris a nit­rogéntartalmú vegyületek jelenléte mögött a nit­rifikáló baktériumok szaporodnak el. A 4. ábrán — további példaként — a hálózatban lévő fertőtle­nítő anyag (klórvegyületek) és az összes csíraszám kapcsolata érzékelhető. Az ivóvízhálózatban a vízminőség romlását első­sorban a Pseudomonas, Flavobaktérium, Achromo­bakter, Proteus, Klebsiella, Bacillus, Serratio, <4. uuru. az ku — IU. nagynszuisagu ipari viziiszmas Kap­csolata Budapest esetében Puc. 2. Ce.i3b Mewcdy maCvcemieM uumbeeoü u ?ny60K0 O'luiqeHHOii eodoü e cnyiae EyOaneuima Abb. 2. Zusammenhang zwischen dem Trinkwasser und dem hochgereinigten Industriewasser im Falle von Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents