Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

12. szám - Dr. Baráth István–Mészáros Ferenc–Szegedi Szilvia: Vízkutató fúrások felvett karotázs szelvényeinek értelmezése

Dr. Baráth 1

.—Mészáros F.—Szegedi Sz.: Vízkutató fúrások Hidrológiai Közlöny 1982. 12. sz. 559 Meghatározását a PSBAZIS azonosítója program végzi el, két külső, a területre jellemző paraméter segítségével. Az agyag és homokalapvonal előbbiekben leírt meghatározási módjának nagy előnye, hogy az egves rétegekre számított SSP értékek egyúttal a rétegvastagsági korrekciót is tartalmazzák. Ezt az a ténv teszi lehetővé, hogy az említett két alapvonalat a harántolt metszet legvastagabb agyag és homok rétegei feszítik ki. SSP és a redukciós tényező meghatározása Az SSP ALFA-SZ a homok és agyagalapvonal közötti különbségek pontról-pontra történő képzésével meghatározza az SSP szelvényt. Az SSP-ből és a relatív agyag (agyagalapvonal és PS görbe közötti különbség) értékekből kiszámítja az a PS csökkenési vagy redukciós tényezőt. Az utóbbit ALFA eredménvszelvény néven tárolja az adattárban. Az SSPALFA-R az SSP és ALFA szelvényekből meghatározza az SSP és — a PS előjelétől függően — 1-a vagy a értékeket vizes rétegekre. Az algoritmus hasonló az RTLAT-hoz. Agyagosság vizsgálata Az agyagosság meghatározását a programrendszer kétféleképpen végzi el. Az a redukciós tényező kiszámítása után végleges tárolásra negatív PS görbék esetén az 1-a, pozit ív PS görbe esetén az a szelvényszerű értékhalmaz kerül ALFA néven, mint agyag szelvény. Az ALFA szelvény maximum helyei felelnek meg a harántolt metszet legagyagosabb pontjainak. A harántolt metszet agyagossági viszonyainak, illetve a vizes rétegek agyagosságának jellemzésére a programrendszer az ALFA-tól független agyagindikátort is számol a természetes-gamma szelvény alapján. Az RGAMMA-SZ mélységpontonként, az RGAMMA-R rétegenként határozza meg az i

Y relatív gamma értékeket. Az i

y számítása az irodalomból jól ismert következő összefüggés alapján történik. . /mért /min 1 max —í min ahol /mért — az aktuális mélységponthoz tartozó mért impulzusszámérték, /min — a harántolt metszet legkisebb impulzusszáma, /max — a harántolt metszet legnagyobb impulzusszáma. Az i" szoros korrelációban van az agyagossággal. i = 1 megfelel a legagvagosabb képződménynek, míg i

v = 0 az agyagmentes (tiszta homok vagy homokkő) formációnak. Rétegvíz fajlagos ellenállásának meghatározása A vizes rétegek egyik alapvető réteggeofizikai paramétere az R

w rétegvíz fajlagos ellenállás. Meghatározását a programrendszer RW azonosítójú programja végzi. A számítások legfontosabb fázisai a következők: a) Réteghőmérséklet meghatározása: A T, talphőmérséklet és T

f felszínen mért hőmérséklet függvényében a réteghez tartozó T

r réteghőmérséklet értéke: Wt-TÁh**- ] T

r = T, + i— g ahol /?

aisú — a vizes réteg alsó mélységhatára, /ifeiső — a vizes réteg felső mélységhatára, B — a fúrás talpmélysége. T

t talphőmérséklet hiánya esetén: , Äaisö — ÄfelBÖ «alsó 2 T

r=T,+ £ , ahol O — a geotermikus gradiens reciprok értéke (az a méterekben mért távolság, amelyen a hőmérséklet emelkedés 1 °C). Ha nem áll rendelkezésre T

t és T

f érték, akkor ^alsó —

Äfelsö /'-alsó ' T

r=T

k + G ahol T/c — a felszíni középhőmérséklet értéke. b) Az R

m iszapellenellenállás korrigálása réteghőmérsékletre : az algoritmus alapja a Schlumberger A-6 jelű görbesereg, amelynek analitikus alakja a következő : ,, cor R

m = exp 29aIn (R

m —0,01) + 30 In (18T/+32) -284 In (182V + 32) -95 292 f 30 cosh{l,311n exp[

1'

3)2

5. 126 000 -108 In (18T/+32) -104 In (7^-0,01)] 4 ahol R

m — a mért iszap fajlagos ellenállása, R

Cm — a korrigált iszap fajlagos ellenállás. Megjegyzés: ha Ti nem áll rendelkezésre, akkor Tk-t használ a program. c) Az R

mf iszapfiltrátum számítása az Rm és g

m iszapfajsúly figyelembevételével a következő összefüggés alapján történik : £

m/=iC(l,619-0,618-g.

m)d) Az R

w számítását a program a Schlumberger A-10 jelű görbesereg alapján végzi. A görbesereg analitikus alakja: SSP — —K lg ^L, tíw ahol K — egy hőmérséklettől függő tényező. A K=K(t) függvénykapcsolat pontos alakjának megállapításához az irodalomból vett táblázatos adatokat használtuk fel.