Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

12. szám - Dr. Kincsi István: Sátorral fedett fürdőkkel kapcsolatos kivitelezési és üzemeltetési tapasztalatok

548 Hidrológiai Közlömj 1982. 12. sz. Dr. Kincsi I.: Sátorral fedett fürdők 2. Üzemeltetési tapasztalatok A különböző rendeltetésű létesítmények építésével szemben támasztott fokozott társadalmi igények az elmúlt évtizedekben a fürdőépítésben is éreztették hatásukat. A feladat a fürdőépítésben mindig és mindenütt oly formában jelentkezett, hogy minél rövidebb idő alatt, a lehető legtöbb, úszásra is alkalmas és egész évben használható fürdő álljon a lakosság rendelkezésére. Az első sátorral fedett fürdő 1974-ben épült az országban. Ennek következtében nem állnak rendel kezésre több évtizedes tapasztalatok sem a tervezés, sem a kivitelezés, de főleg az üzemeltetés terén. A beruházási szempontok közismertek. A cél a minél rövidebb időráfordítás a tervezésre és kivitelezésre, azaz a létesítmény minél gyorsabb átadása, a lehető legkisebb költségráfordítással. Ezek az általános törekvések tapasztalhatók a fürdőmedencék sátorral történő lefedésénél is. Hiszen bármilyen szerkezettel épülő hasonló méretű és rendeltetésű csarnokhoz képest a sátrak tervezési és kivitelezési időtartama a legrövidebb és a beruházási költségek szempontjából a legolcsóbb. A beruházási költségeket egyszer kell biztosítani. az üzemeltetési költségeket viszont a létsítmény üzembentartásáig folyamatosan. A költségek létesítményenként változnak. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban minden kétséget kizáróan a sátrak üzemeltetési költsége sokszorosát teszi ki a hagyományos anyagokkal és szerkezetekkel épült fürdőkéhez képest. Az üzemi költségeket az üzemeltetőnek kell fedezni. Ebben a törekvésben és folyamatban egy, még rendezésre váró ellentmondás tapasztalható. Nevezetesen a 19 sátras fürdőből 12-nek a helyi vagy a megyei Tanács a beruházója, üzemeltetője viszont általában a megyei közösüzemű Vízmű- és Csatornamű (fürdő) Vállalat. Az a, tény, hogy a 19 sátorral fedett fürdő közül 15 meglevő strandmedence fölé épült, nemcsak a tervezők munkáját befolyásolta, hanem az üzemeltetésben sokkal negatívabb következményként jelentkezik. Ezek közül csak néhányat kívánok az alábbiakban felsorolni. Balesetveszélyt jelentenek például a sátor lebontása után, azaz a nyári használat alkalmával a körüljáró felületnél magasabbra épített alapok vagy mellvédfalak, a csapadékvíz elvezetésére szolgáló nyílt csatornák, a lehorgonvzáshoz használt és nyáron is ottmaradó bilincsek stb. Ugyancsak az üzemeltető gondját szaporítják a csapadék és kondenzvíz elvezetésének lehetőségei, különösen akkor, ha a sátor meglevő burkolatra épül és a víz elvezetéséről megfeledkeznek. Ez a használók közérzetét is befolyásolja (pl. 85—

1 90%-os relatív páratartalom az ideális 60—70% helyett), de rendkívül nagy korrózió veszélyt, elszíneződési, penészedési stb. folyamatot idéz elő. A sátrat a kiszolgáló helyiségekkel összekötő folyosó általában nincs fűtve, ami viszont a megfázás veszélyét rejti magában. Sok fürdőben kivitelezési hanyagságból származó hibák is tapasztalhatók. A szakszerűtlen vagy hanyag zsaluzás, betonozás, a helytelen irányban vagy egyáltalán nem lejtő padlóburkolat, a pontatlan horgonybilincs elhelyezés stb. az üzemeltetés folyamán jelentkezik károsan. A sátrat első alkalommal a gyártó vállalat szakemberei állítják fel. A tavaszi lebontást és az őszi újrafelállítást azonban az üzemeltető alkalmazottai végzik, több-kevesebb hozzáértéssel. A tavaszi lebontást elsősorban az üzemeltetési költségek csökkentése érdekében kell végrehajtani. (Világítás, hűtés, szellőzés stb.) Ugyanis a napsugárzás hatására a sátor kb. felső egyharmadában hőtorlódás keletkezik, melynek következményeként folyamatos hűtés és szellőzés nélkül, használatra alkalmatlanná válik. Külön gondot jelent a tavaszszal lebontott sátrak szákszerű tárolása is, hiszen a sátor anyaga gyúlékony és könnyen sérül. (Védelem a rágcsálók és a napfény ellen, a penészesedéstől, a töréstől-szakadástól stb.) A tervező tevékenysége a létesítmény műszaki átadásával, a beruházó és a kivitelező a garanciális javítások befejeztével végződik. Az üzemeltető tevékenysége a létesítmény átadása után kezdődik. Legfontosabb feladatai közé tartoznak többek között a rendeltetés szerinti használat biztosítása, az üzemi költségek lehetséges mértékű csökkentése, a kihasználstság, azaz a bevétel max. növelése stb. Mindezt általában a rendelkezésre álló alkalmazottakkal kell biztosítani. Talán ez az igény jelenti a legnagyobb gondot az üzemeltető számára. Sajnálatos módon közismert a megfelelő szakképzettséggel rendelkező szakemberek hiánya. Pedig ez a szakszerű biztonságos üzemelés és a sátor élettartamának egyike alapvető feltétele. A képzett szakember hiány megoldásra váró országos jelenség, mert nemcsak a sátorral fedett fürdőknél jelentkezik, hanem egyéb rendeltetésű fürdőknél is. Néhány fürdőnél azonban nem a műszakilag képzett szakemberek hiánya a szembetűnő, hanem inkább a gazdátlanság — nemtörődés kérdése vetődik fel a látogatóban. A medencék körüli felületen álló csurgalékvíz, a szabadon heverő tömlők, sport- és takarítószerek, a szedett-vedett ülőalkalmatosságok, a rendszeres takarítás hiánya a fedett térben és a sátor környékén, a sátorponyváról és szerelvényeinek állapotáról megállapítható rendszeres karbantartás elmulasztása stb. az üzemeltető hanyagságát tükrözi, holott közismert tény az, hogy mennyire befolyásolja egy-egy fürdő forgalmát a kellemes külső és belső megjelenés. Végül még egy fontos üzemeltetői feladatról kell említést tenni, olyan feladatról, amelyről a tervezők eddig a 19 sátorral fedett fürdő közül 18-ban megfeledkeztek és amelynek ugyancsak az üzemeltető viseli a következményeit. Nevezetesen a balesetek megelőzése céljából le kell fedni a nyári üzemeltetés időtartamára a csapadékvíz elvezető vályúkat és a bebetonozott lehorgonyzó elemeket. Ezt a működő fürdőink közül eddig csak Csillag hegyen oldották meg megnyugtató és esztétikailag elfogadható módon (11—18. sz. kép). A sátorszerkezetek rövid élettartamú építmények (a gyártó vállalatok 5 év jótállást vállalnak és ez