Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

12. szám - Dr. Fodré Zsófia–dr. Kiss Piroska–dr. Zsigó Margit: Adatok Csongrád megye közüzemi ivóvízellátásáról

544 Hidrológiai Közlöny 1982. 12. sz. Dr. Fodré Zs.—Dr. Kiss P.—Dr. Zsígó M.: Adatok Csongrád megye vízének minőségétől. Ez a vízminőség valószínű lehetővé teszi a hálózatba bejutott baktériumok fennmaradását, sőt még a szaporodást is, és megakadályozza az adagolt klór hatásának kifejlődését. Ez a megfigyelésünk megegyezik Gsanády és Deák tapasztalataival [3]. A nagy szervesanyagtartalmú mélységi vizek bakteriológiai szennyezettségének megszüntetése igen nehéz, csak igen nagy klóradaggal sikerülhet, ez azonban különböző veszélyeket rejt magában [4], Biztosabb megoldás a szervesanyag-tartalom előzetes eltávolítása (pl. aktív szenes kezelés) után várható. Megyénk közegészségügyi hálózata és az ivóvízellátást biztosító szakemberek 1976-ban és 1977ben is fokozott erőfeszítést tettek a jó ivóvíz biztosítására. A közegészségügyi hálózat megszervezte és kötelezővé tette a szakszerű mintavételezést, a minták hűtve szállítását és a 24 órán belüli laboratóriumi feldolgozást. A Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói a vízműtelepeken észlelt kisebb hiányosságokat megszüntették. Létrehozták a Víztechnológiai Ágazati Osztályt, amely számos központi szolgáltatást nyújt a területet ellátó hat üzemmérnökség számára (pl.: fertőtlenítő brigád, kezelési utasítás a fertőtlenítésre, üzemelési technológia előírása, diszpécser szolgálat, szabadklór meghatározások stb.). A Vízművek és a higiénikus szakemberek között igen jó kapcsolat alakult ki, mely kiterjed a közös ellenőrzésekre, a gyakori személyes eszmecserékre; a KÖJÁL laboratóriumának vezetője súlyosan kifogásolt vízminták esetén azonnal telexen értesíti a Víztechnológiai Ágazati Osztály vezetőjét, hogy a szükséges intézkedést minél hamarabb megtehesse. Az ivóvízellátást szolgáltató szakemberek és a közegészségügyi hálózat közös erőfeszítésének eredményeként az 1976-os és az 1977-es bakteriológiai laboratóriumi eredmények összehasonlítása során máris a közműves ivóvízellátásban némi javulás mutatkozott [8, 9, lOj. A további javulás érdekében javasoljuk a vízmű telepek berendezéseinek rendszeres műszaki felülvizsgálatát, az elromlott, vagy elöregedett műtárgyak mielőbbi kicserélését, a víztermelés olyan mérvű fokozását, hogy a hálózatban a szükséges nyomást mindig biztosítani tudják. A műtárgyakat, kútfejaknákat lehetőleg kiemelten kell megvalósítani. Meg kell oldani a hálózat folyamatos rekonstrukcióját, a vízműtelepek, tárolók és a hálózat szakszerű fertőtlenítését. A vegyi szennyeződés megelőzése érdekében igen fontos a vízadó rétegek védelme. Steiner [15] 100— 150 méter mélységű kutak vizének vegyi szennyeződéséről számolt be. A nagy szervesanyag-tartalmú mélységi vizek további vizsgálata még szorosabb együttműködést kíván az érdekelt szervek részéről. Megnyugtató módon meg kell oldani az egész megye lakosságának megfelelő minőségű vízellátását. Ennek érdekében sokat tud tenni a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat is, ha tovább javítja a közműves ivóvízellátás műszaki felszereltségét, a vízkezelési technológiákat, a dolgozók szakmai színvonalát stb. A makói járás legtöbb vízminőségi problémát jelentő községeknek kifogástalan vízzel való ellátása — a fentieken túl — sürgetően szükségessé teszi a regionális vízmű megépítését [11, 16]. Csongárd megyében nagyon fontos és sürgős a csatorna hálózat bővítése, a meglevő szennyvíztisztítók hatásfokának növelése és újabb szennyvíztisztítók építése, mert a csatornázás elégtelensége súlyos közegészségügyi, környezetvédelmi problémát jelent az egész megyében. összefoglalás A Csongrád megyei KÖJÁL településegészségügyi osztály dolgozói 1977-ben különös gonddal végezték a városi és a községi lakosság ivóvízellátásának ellenőrzését. Közleményükben részletesen beszámolnak a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat által üzemeltetett vízműtelepeken végzett helyszíni higiénés-műszaki szemlék tapasztalatairól. Ismertetik a vizsgált évben a vízműtelepeken vett vízminták kémiai és bakteriológiai laboratóriumi eredményeit. Külön tárgyalják a hálózat közkifolyóiból vett minták vízminőségét. A közműves ivóvízellátás helyzetét és gondjait a helyszínen tapasztaltak ós a laboratóriumi eredmények összevetésével területenkénti bontásban mutatják be. Vízhiány elsősorban a városokban jelentkezett, melyen a vállalat új kutak fúrásával, a meglevők termelésének fokozásával, a tárolási kapacitás bővítésével próbál enyhíteni. A vizsgált kémiai komponensek alapján lényeges különbséget találtak a mélyfúrású kutak vízének összetételében. Feltűnő volt, hogy a kémiailag kifogásolt vízminőséghez bakteriológiailag is nagyszámú kifogásolt minta tartozott. A bakteriológiai szennyezettséget a 37 °C-on nőtt baktériumszám, a Pseudomonas aeruginosa és a coli-csoportba tartozó baktériumok jelenléte okozta. Megállapították, hogy lényeges különbség van a városi és a községi vízművek által szolgáltatott víz minőségében. Ennek okait tárgyalják és támpontokat adnak a közüzemi ivóvízellátás hiányosságainak megszüntetésére. Rámutatnak a regionális vízmű megépítésének szükségességére. Felhívják a figyelmet arra, hogy megyéjük az ország legalacsonyabban fekvő területe, ezért közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból is indokolt a keletkezett nagy mennyiségű szennyvíz elhelyezésének mielőbbi megnyugtató megoldása. IRODALOM [1] Bakács T.: Környezetvédelem. Medicina. Bp. 1977. 224 p. [2] Bogárdi J.: Környezetvédelem-vízgazdálkodás. Akadémia Bp. 1975. 152 p. [3] Gsanády M. és Deák Zs.: A vízfertőtlenítés néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Hidrológiai Közlöny. 58. évf. 2. 74—81. (1978). [4] Gsanády M.: A víz klórozásakor keletkező vegyületek higiénés jelentősége. Egészségtudomány, 22. 146—152. (1978). [5] Csinádi L.: A környezetvédelem és a közegészségügy összefüggései Komárom megyében. Budapesti Közegészségügy. 1. 16—19. (1975).