Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

12. szám - Dr. Horváth Imre: A szivárgáshidraulikai modelltörvények alkalmazásának néhány gyakorlati vonatkozása

536 Hidrológiai Közlöny 1982. 12. sz. Dr. Horváth 1.: A szivárgáshidraulikai modelltörvény A X k=k"jk' (Yalin jelölése szerint) tényező szá­mításához laboratóriumi eljárást javasolt (kísér­leti iiton meghatározva a különböző méretű rend­szerekben alkalmazott porózus közegek k ténye­zőit). Természetesen az (1) és a (2) összefüggésekből adódó átszámítási relációknak összhangban kell lenniök a Darcy-féle lineáris kapcsolatból leveze­tett (7a—b) transzformációs képletekkel. Ami pe­dig a (8) alkalmazhatóságát illeti, úgy véljük, hogv az n porozitás számításba vétele ezúttal is indo­kolt lenne, különösen akkor, amikor az (5) szerint e változó szerepe méretnövelési szempontból is jelentős. A Yalin-féle koncepció — bár több vonatkozás­ban értékes felvetést tartalmaz — az előzőek sze­rint bizonyos szempontokból kritikailag is érté­kelhető. Így — véleményünk szerint — mindenek előtt kifogásolható, hogy az nem annyira általá­nosítható, mint ahogyan azt a szerző feltételezi. Ehhez kapcsolódik az az észrevétel is, hogv Yalin túlzottan széles tartományban tekinti érvényben levőnek a A„= V/ 2 átszámítási összefüggést, ami lényegében a Fronde-törvény alapul vételét jelenti. Kifogásolható továbbá az is, hogy a koncepció kidolgozása során nem vette figyelembe kellő mér­tékben a széles körben is ismert szakirodalmat, ami a szivárgáshidraulikai folyamatok modell­vizsgálatával kapcsolatban számos elméleti meg­állapítást és kísérleti eredményt közöl. Ilyen vo­natkozásban példaként említjük Mosonyi E. és Kovács Oy. kutatási munkáit. 3. Az invariáns függvény koncepciójának alkalmazása Korábbi munkáink során bevezettük és alkal­maztuk az ún. invariáns függvény fogalmát, amelynek lényegét a következőkben foglaljuk össze [41. a) Egy tetszőleges természeti folyamat hason­lóságelméleti és kisminta-kísérleti vizsgálata ese­tén kiindulási alapként a jelenséget egyértelműen leíró, minimális számú, dimenzióval bíró válto­zót tartalmazó egyenletet tekintjük a kezdeti és a kerületi feltételek figyelembevételével. A kérdé­ses egyenlet lehet elméleti úton, matematikai esz­közökkel levezetett összefüggés, félempirikus, vagy empirikus kapcsolat. A kapcsolat leírási formája lehet egyenlet, függvény-ábra vagy táblázat. A je­lenséget egyértelműen leíró, minimális számú, dimenzióval bíró változót tartalmazó kapcsolatot alapösszefüggésnek, az egyenletet pedig alap­egyenletnek nevezzük. A változók minimális száma meghatározható) fizikai meggondolások alap­ján a csoportelmélet axiómáinak figyelembevételé­vel. b) Az alapösszefüggés, ill. alapegyenlet minden esetben dimenzió nélküli alakra hozható. Tekin­tettel arra, hogy az alapegyenlet a kérdéses folya­matot jellemzi, így kell, hogy annak dimenzió nélküli alakja is jellemző legyen. Abban az eset­ben, ha az alapegyenletet kísérleti úton határoz­zuk meg (empirikus összefüggés), akkor az már eleve dimenzió nélküli alakban írható fel. E di­menzió nélküli függvény változói dimenziómentes számok. A jelenséget egyértelműen leíró, minimá­lis számú dimenziómentes változót tartalmazó összefüggést — amely a kérdéses alapegyenlet dimenziómentes alakjának tekinthető — invariáns függvénynek nevezzük. Az invariáns függvényt tekintjük a hasonlóság feltételi egyenletének meg­határozott feltételek mellett. c.) Nem írjuk,elő azt, hogy az invariáns függ­vényt alkotó egyes dimenzió nélküli számok ér­tékei kivétel nélkül azonosak legyenek a különböző méretű berendezésekben (modellben és a való­ságos méretben). Hiszen ezt általában nem is tud­juk megvalósítani (t, i. éppen ez jelenti a klasszikus hasonlóságelmélet alkalmazásának ismert nehéz­ségeit). Csupán azt írjuk elő, hogy az invariáns függvény legyen azonos a modellben és a valóságos méretben. Amennyiben adott esetben az invariáns függvényt alkotó egyes dimenzió nélküli számok is azonosak a különböző méretű berendezések ese­tében, úgy a klasszikus hasonlóságelmélet értel­mezése szerint is hasonlóság áll fenn. Ha pedig az invariáns függvény egyetlen dimenzió nélküli számból áll (pl. a Froude- vagy a Reynolds- szám­ból), akkor az invariáns függvény speciális ese­téhez, egy klasszikus értelemben elnevezett kis­mintatörvényhez jutunk. Fenti koncepció — mint már említettük — lényegében összhangban van a Yalin által alkal­mazott megoldással. Figyelembe véve azonban azt a körülményt, hogy a szivárgási folyamatok mo­dellvizsgálata során sok esetben a gravitációs és a súrlódási erők hatása dominál, indokoltnak tartjuk a következő megfontolások figylembevéte­lét és alkalmazását. Tekintsük az (5a—b) alapvető dimenzió nél­küli összefüggést invariáns függvénynek a követ­kező átrendezett alakban (megjegyezve azt, hogy — természetesen — az átrendezés önmagában nem jelenti a fizikai folyamatok leírásának megválto­zását) : d*-9 /^_4-(o,01—+l), (10a) ill. V -V Re 0,01 Fr --{0fi\Re+\)=K (10b) Az előzőek szerint feltételezve, hogy a gravitációs és a súrlódási erők hatása mértékadó, és áttérve a hasonlósági transzformációs paraméterekkel (a A átszámítási tényezőkkel) történő jellemzésre, a (2)-vel összhangban írható: Ad ' A g Av' Ap i (lla) Továbbá ha A f f=A„ —1 feltételt és a geometriai hasonlóságot érvényesítjük (azaz A/ = 1), akkor A „=A| (11b) Másrészről viszont figyelembe vehető a (10a—b) egyenlet jobb oldalán álló összetett mennyiség is, ami egy további feltételi egyenlet rögzítését teszi lehetővé (éppen a hasonló feladatoknál gyakran hibásan figyelmen kívül hagyott A„ meghatározá

Next

/
Thumbnails
Contents