Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

10. szám - Dr. Oertel Nándor: A Duna fő- és mellékágának kapcsolata Gödnél néhány vízkémiai komponens vizsgálata alapján

Dr. Oertel N.: A Duna fő- és mellékágának Mindebből következik, hogy az átfolyás megszűntével, a főággal csak részleges összeköttetésben maradó mellékágban álló vízi jelleg kezd kialakulni. A várható és a vízi élőlénytársulások fokozódó tevékenységére utaló vízkémiai kép kialakulása azonban az első időszakban nem a gát alatti mélyebb szakaszon, hanem a mellékág alsó, ellaposodó és az összeköttetéshez közeli szakaszán indul meg. További vízszintcsökkenéskor a kialakult jelleg valószínűleg fokozatosan átterjed a mélyebb mederrész felé. Az időben és térben ily módon alakuló jelenség mindenképpen figyelembe veendő a mintavételek tervezésekor, a következtetések levonásakor. A gát alatti szakaszon — ahol azt a mélység lehetővé teszi — nem sokkal az átfolyás megszűnte után — a vezetőképesség kivételével — a vizsgált vízkémiai komponensek vertikális rétegzettséget mutatnak (9. ábra). Az egyes komponensek rétegződésének kialakulási folyamatát tekintve megállapítható, hogy azt elsősorban nem fizikai jelenség, hanem a folyóvízből állóvízivé váló víztömegben kialakuló, ill. fokozódó biológiai tevékenység okozza. Eredmények összefoglalása A gödi mellékágban in-situ mért vízhőmérséklet, oldott oxigén, vezetőképesség, pH és redoxpotenciál értékek alapján a következő értékelés adható a célkitűzésekben megfogalmazott kérdésekre. —- Magas (600 cm körüli) vízállás esetén mért értékek szinte teljesen azonosak a mellékág egész hosszában, és a redoxpotenciál kivételével megegyeznek a főágban mértekkel. — Közepes vízállás, folyamatos, de kismértékű átfolyás esetén a mellékág és főág értékei kissé szétválnak, és a mellékág hosszában is jelentkeznek változások, elsősorban az oldott oxigén és redoxpotenciál viszonyokban. :—• Alacsony vízállásnál, az átfolyás megszűntekor jelentős eltérések tapasztalhatók az általunk mért vízkémiai komponensek mindegyikénél a mellékág hosszában. A gát alatti mélyebb mederszakasz viszonyai lényegesen eltérnek a főágétól. Itt a mélységből adódóan és az áramlás megszűntével kifejezett vertikális rétegzettség jön létre. — A vizsgált komponensek közül elsősorban az oldott oxigén, pH és redoxpotenciál alakulása egyértelműen arra utal, hogy a mellékág vízkémiai jellegét a főágtól való fokozatos elszakadás során egyre inkább a vízi élettér élőlénytársulásainak aktivitása alakítja. Ez a jelenség figyelhető meg a még kapcsolatban levő ágak viszonyának alakulásában is, amikor a vízállás csökkenésével kedvezőbbé válnak az áramlási viszonyok a mellékágban, majd pedig kifejezetté válik a két ág közötti kapcsolat részleges megszűnésekor — a mederviszonyoknak megfelelően — mind horizontálisan, mind vertikálisan. — Jellemző az oldott oxigén és a redoxpotenciál értékek egymással ellentétes alakulása horizontálisan és vertikálisan is. Ehhez hasonlót tapasztaltunk a Duna főágában tartósan csökkenő, ill. alacsony vízálláskor a felszíni mintákban, valamint a hoszHidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 473 szabb-rövidebb ideig fellépő vertikális rétegzettség alkalmával [7]. A kb. 1 km hosszúságú gödi mellékágban tapasztaltak arra utalnak, hogy még erőteljesebb változások és eltérések alakulhatnak ki a hosszabb, nagyobb kiterjedésű mellékágakban. Az adott folyamszakaszra jellemző hidroökológiai összképet a főág és vele — a vízállástól függő — kapcsolatban levő mellékágak együttesen alakítják ki. A mellékvizek fennmaradása természetes funkciójuk megtartása mellett a folyó élete szempontjából nélkülözhetetlen, kutatásuk pedig fokozott figyelmet érdemel. A vizsgálat általánosítható tanulságaként megállapítható, hogy még egy rövidebb mellékág hidrobiológiái állapota sem jellemezhető egyetlen mintavételi pontra vonatkozó adatokkal, továbbá, hogy feltétlenül szükséges a korábbi ilyen jellegű vizsgálati eredményeinket kibővíteni és továbbfejleszteni korszerű, terepen alkalmazható mérések végrehajtásával és az így nyert adatokat a mindenkori hidrológiai állapotok figyelembevételével értékelni. IRODALOM [1] Bothár, A. (1970): Az Alsógödi Duna-mellékág hidrobiológiái vizsgálata. Egyetemi Doktori Értekezés, Budapest, 1—62. [2] Bothár, A. (1978): A közép-Duna Crustaceáinak vizsgálata. Kandidátusi Értekezés, Budapest, 1—149. [3] Dvihally, S. T. (1962): Der gelöste Sauerstoff, die Schwebstoffmenge und die Trübung im Oberflächenwasser der Dunau während des Jahres 1959. Danubialia Hungarica, XV. Arch. Hydrobiol./Suppl., 27 : 72—84. [4] Dvihally, S. T., Kozma, E. V. (1964): Jahresuntersuchung der chemischen Milieufaktoren des Donauwasser im Bereich der ungarischen Donauforschungsstation Alsógöd. Danubialia Hungarica, XXI. Arch. Hydrobiol./Suppl., 27 : 365—380. [5] Model 6-D in-situ Water Quality Analyzer (Surveyor). Natl. Oceanogr. Instrumentation Cent., Instrument Fact. Sheet., (no. 75004) : 1—12, Washington, 1974. [6] Nosek, J. N., Bereczky, M. Gs. (1981): Untersuchungen der Bestandsstruktur des Ciliatenplanktons im Haupt- und in einem Nebenarm der Donau mit Hilfe der Produkt-Moment-Korrelations- und der Pfadanalvse. Arch. Protistenk., 124 : 173—192. [7] Oertel, N. (1980): Néhánv vízkémiai komponens vizsgálata a Dunán terepműszerrel. (A Duna felső, középső és alsó vízrétegeiben végzett vizsgálatsorozatok eredményei.) Előadáskivonat, Hidrobiológus Napok, Tihany,' 1980. [8] Tóth, J. (1968): A mellékágak jelentősége. Halászat, 6 : 172—173. [9] Tőry, K. (1952): A Duna szabályozása. Budapest, 1—454. Connection between the inain- and lateral branch of the Danube at Gört (K. St. 1669 kin) based on (be analysis of some liyrtrochemical components by Dr. Oertel N. The hydroecological pattern of a particular river section is controlled by main stream and the lateral branches connected to the former at higher stages. The lateral branches which retained their natural condition and functions are essential to the life in the river, in modern times their role is gaining in importance, owing to the increasing demands, water pollution and transformation of the aquatic environment. The Danube branch at Göd (R.St. 1669 km), 20 kin upstream of Budapest was studied in this respect. At stages lower than 340 cm there is no flow in the branch over the upstream closure, the only connection then being through the open downstream end.