Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

10. szám - Dr. Scheuer Gyula–Tóthné Németh Ildikó: Adatok Budapest dunajobbparti részének (Buda) építéshidrológiai viszonyaihoz

458 Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. Adatok Budapest dunajobbparti részének (Buda) építéshidrológiai viszonyaihoz DR. SCHEUE Jl (! Y U L A» — T Ó T H N É SÍM E T Jí I L D I K Ó * 1. Bevezetés Budapest 525 km

2 nagyságú területén évente sok száz családi és lakótelepi ház, aluljáró, felüljáró, vízvezeték, csatorna és egyéb műszaki létesítmény épül sok milliárdos beruházási költségből. Ezért nem lehet közömbös, hogy ezek kiviteli költségei hogyan alakulnak, mivel lehet a ráfordítási összegeket csökkenteni. Ezek a lakótelepek és városfejlesztési szempontból épülő létesítmények, Budapest építéshidrológiai viszonyaiból eredően legtöbbször olyan helyen kerülnek elhelyezésre, ahol már a felszín alatt közvetlenül vagy néhány méter mélységben jelentkezik a talajvíz, fgy a kivitelezési munkálatoknál vagy költségnövelő (szigetelés), vagy nehezítő tényezőként értékelhető a talajvíz felszínközeli elhelyezkedése. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat megalakulása (1950) óta foglalkozik Budapest építéshidrológiai viszonyaival. Már 1954-ben szakvéleményt készített a magas dunai árvizek talajvíz visszaduzzasztó hatására [4] és ennek következtében fellépő pince vízelöntésekkel kapcsolatosan. 1963-ban pedig feltérképezte a főváros ár- és belvíz veszélyes területeit [24], valamint 1974—1977 között elkészítette Budapest építéshidrológiai adottságaira vonatkozó 1 : 20 000 ma-u térképsorozatát. Ezt pénzügyileg az ÉVM Műszaki Fejlesztési Főosztálya fedezte [28]. Ilyen átfogó, a főváros egész területére kiterjedő vizsgálatokon és feldolgozásokon túlmenően több ezer talajmechanika és építéshidrológiai szakvélemény foglalkozik egy-egy létesítményvagy egy-egy nagyobb terület (békásmegyeri, káposztásmegyeri, újpesti lakótelepek stb.), építéshidrológiai szakvéleményezésével. Az egységes, összefüggő építéshidrológiai szemlélet kialakítását, nagymértékben segítette a Fővárosi Tanács és a Központi Földtani Hivatal által anyagilag támogatott építésföldtani térképezés is, amelyben Vállalatunk is tevékenyen részt vett [12]. Az építéshidrológia lényegét tekintve alkalmazott hidrológia, vagyis nem más, mint a hidrológiai ismereteknek az építési gyakorlatban történő felhasználása és hasznosítása. Közvetlenül a mélyépítési kivitelzési munkálatoknál, közvetve pedig a kiviteli tervek elkészítéséhez, településfejlesztési koncepciók kidolgozásához kapcsolódva nyújt segítséget. így befolyásolja a különböző szintű döntések meghozatalát. Az építéshidrológia tárgykörébe tehát tágabb értelemben a felszíni és a különböző típusú felszínalatti vizeket érintő kérdések egyaránt beletartoznak. Szűkebb értelmezés szerint elsősorban a talajvíz építést befolyásoló szerepére korlátozó* Földmérő ós Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. dik. Ilyen vonatkozásban dolgoztuk ki tájegységi lehatárolásunkat, miután az építési feladatok legnagyobb részénél, a talajvíz illetve a felszínközeli vizek okoznak nehézségeket. Budapest területén a földtani és morfológiai adottságok igen változatosak. Ezekből eredően az építéshidrológiai viszonyokban is, tájegységekre jellemző sajátosságok mutathatók ki. Budapest területét építéshidrológiai tájegységekre, vagyis olyan összefüggő részekre — területekre — bontottuk, amelyek építéshidrológiai vonatkozásukban megközelítően azonos jellegűek. így a talajvíz, illetve a felszín alatt jelentkező első víz mélységi elhelyezkedését, áramlási viszonyait, a tározó kőzet korát, a víz tározásának módját és fajtáját, víz háztartási viszonyokat. 2. Buda építéshidrológiai tájegységei és rövid jellemzésük A főváros Duna jobb parti oldalán a környezeti adottságok alapján két nagy építéshidrológiai tájegységet lehet megkülönböztetni. Eltérő építéshidrológiai adottságok ismeretesek a domb és hegyvidéki területeken, valamint az ezeket taggoló patakvölgyekben, medencékben és a Dunai üledékkel feltöltött fiatal süllyedékekben, pl. az Óbudai, Kelenföldi öblözetek (1. ábra). Ezek alapján: domb és hegyvidéki, valamint sík, alluviális területek fő építéshidrológiai tájegységek különböztethetők meg. Elterjedésüket és építéshidrológiai jellemzésüket a következőkben ismertetjük. 2.1 Domb és hegyvidéki építéshidrológiai tájegységek A terület morfológiai, földtani és vízföldtani viszonyai alapján négy résztájegységre tagolható. Ezek a következők: — Pilis hegység DK-i része (jele: Bl) — Hármashatár hegyi vonulat és környéke (jele: B2) • —- A budai hegység központi és D-i része (jele: B3) — Tétényi fennsík és környéke (jele: B4) A fenti tájegységek építéshidrológiai viszonyairól a következő áttekintő ismertetést adjuk: 2.1.1 A Pilis hegység DK-i részének (Bl) felszínére az erős tagoltság jellemző (2. ábra). Határai a következők: keletről a Békásmegyeri—Óbudai öblözet, délről a Solymári völgy. Nyugati és északi irányban a főváros közigazgatási határa. Utóbbiak felé természetes határai nincsenek. A negyedkori takaró alól számos helyen a felszínre bukkannak a mezozoós és harmadidőszaki részben karbonátos, részben pedig agyag, agyagmárga kifejlődésű kőzetek. Ezért egységes összefüggő talajvíz nem alakult ki. A talajvíz főleg a