Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

9. szám - Dr. Varga György: A vízkezelés és szennyvíztisztítás egységesítésének helyzete, fejlesztése

Dr.' Varga Gy.: A vízkezelés és szennyvíztisztítás Hidrológiai Közlöny 1982. 9. sz. 403 mert kisebb a fajlagos üzemelési költség), — a központosított elhelyezés hátránya a településeket összekötő csatornahálózat és átemelők többletköltsége, — a szétszórt elhelyezés célszerű, ha a telep automatizálása magasfokú, feltéve, ha ennek többletköltsége mellett az még mindig előnyösebb megoldás, mint a központosított elhelyezés. Az egységesítési kiadványok gyakorlati alkalmazásához a következőket lehet figyelembe venni: — egységesített tisztítótelepeknek lehet tekinteni az egységesítés kiindulásául szolgáló, megépült • és üzemelő referencia-telepeket (előzetes adatként: „A" 37 db, 560 000 m

3/d; „B" 36 db 120 000 m

3/d), * — az egységesítésben résztvevők a gyakorlati alkalmazást már a kiadványok országos terjesztése előtt megkezdték (a 2. fejezetben leírtak szerint), — az egységesítés gyakorlati alkalmazásáról, a vízkezelés és szennyvíztisztítás terén főbb tervezői vállalatoktól adatgyűjtés készült, amelyek az összes lehetséges alkalmazás legalább 70%-át jelentik, — a programban szerepel az egységesítés országos érvényesülés-vizsgálata, beleértve a vízjogi engedélyezésen átment, egységesített megoldások értékelését. Az egysegesítési kiadványok jelentősen elősegíthetik az egyes konkrét beruházások előkészítését. A technológiai folyamattervek (VMS) révén lényegesen gyorsabban ki lehet választani a kívánt megoldást, az építés és a gyártás is tervszerűbbé tehető, még a részletes, kiviteli tervezés megkezdése előtt (pl. B.10 technológiánál 5000 m

3/cl kapacitású telephez 1-462 m

3 beton és vb. munka szükséges a vázlatos műtárgy rajzok alapján, 42,1 Mg az acélmennyiség, az adott gép- és berendezés jegyzék szerint). Az egységesítés eredményeinek nemzetközi együttműködésekben való alkalmazása terén a következők említhetők meg: — Az 1980-ban befejeződött KGST VVÉ IA-4.02 (víz- és szennyvízkezelő berendezések tipizálása) együttműködésnél a gyártmány-ajánlások között hazai egységesítési eredmények szerepelnek. — Az Intervodoocsisztka NGT együttműködése alapvető célkitűzése a szakosodás és kooperáció létrehozása, a vízkezelés és a települési szennyvíztisztítás területén. E munkában a hazai egységesítés érvényesülése az előzőnél várhatóan nagyobb mértékű lesz [3]. Példa erre a Csehszlovákia által kidolgozott 2.4 sz. feladat javaslati anyaga, amelyben a hazai egységesítés sok fontos ismérve szerepel (a szennyvíztisztítási technológiák MI-10 263/1 szerinti ábrázolása; a mintatechnoíógiák és technológiai modellek, folyamattervek készítésének szükségessége stb). Ezen együttműködés keretében többek között egyértelmű magyar mintatechnológiai eljárások készültek a vízkezelés és a települési szennyvíztisztítás területén, harmadik országokban való esetleges, együttes fellépés céljából. A munkák során jó együttműködés alakult k' a magyar felelős intézmények, a VÍZGÉP és OVIBER, valamint a VIZITERV—VSZK között. — Az MNK—NDK (VIZITERV—Pro Wa), és MNK—CSSZSZK) VIZITERV—Hydroconsult) műszaki-tudományos együttműködésekben tételesen szerepel több, a hazai egységesítés tárgykörébe tartozó téma (kidolgozás, dokumentációk paritásos cseréje). — Elkezdődött az export célokat szolgáló, a gyors ajánlattételt biztosító egységesítési dokumentumok készítése. Az egységesítés hazai gyakorlati bevezetését a következő hatósági intézkedések segítik elő: — a Műszaki Irányelveket (6 db) 1979-ben az OVH közleményben hirdette meg (az ,,A" és ,,B" telepnagyságrendeket, a mintatechnológiákat, valamint az elemek méretsorát alkalmazni kell, a beruházások támogatásánál ezeket előnyben kell részesíteni, az esetleges eltérést a vízjogi engedélyezési eljárás során indokolni kell), — a vízügyi igazgatóságok vízellátási és csatornázási osztályainak, valamint a megyei tanácsok ÉKV osztályainak illetékesei az OVH-tól eligazítást kaptak az egységesítés alkalmazásáról, — az 1981-ben megjelenő új Országos Vízgazdálkodási Szabályzat (ÓVSZ) az egységesített mintatechnológiákat, a tipizálási lehetőségek vizsgálatát kötelezően rendeli el. Az egységesítés eredményei elterjesztésének néhány fontos szempontja a következő: — iskolai- és tanfolyami szinten oktatni kell, és meg kell követelni a kellő ismereteket a vízkezelő és szennyvíztisztító telepek létrehozásában közreműködő szakemberektől (beleértve az üzemelőket is), — szakmailag meg kell erősíteni a vízjogi engedélyezésben résztvevőket, — rendszeresen ellenőrizni kell a gyakorlati bevezetést, elsősorban a vízjogi, üzembehelyezési engedélyek alapján (érvényesülés vizsgálat). Az egységesítési kiadványok gyakorlati bevezetésével kapcsolatos hatály kérdésében eddig több szélsőséges nézet hangzott el. Egyesek mindent kötelezővé akarnak tenni, mások semmit sem akarnak kötelezőként, illetve megszorítással megjelentetni. E nézetekkel szemben a differenciált megoldás érvényesül, tehát a kiadványok megjelenési formájának megfelelően — a kötelező, — a megszorítással alkalmazandó, vagy — az ajánlott hatály. Áttekintésül a 16. ábra (táblázat) szolgál, melyhez azonban hozzá lehet tenni az 1981-benmegjelenő új Országos Vízgazdálkodási Szabályzat következő általános, kötelező hatályú előírásait: — A vízlétesítmények kialakításakor a tipizált és több célú megoldások lehetőségeit vizsgálni kell. — A víz kezelésének technológiáját az egységesített (minta) technológiák, műtárgyak és berendezések felhasználásával kell meghatározni.