Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1982. 8. Sz. 383 Könyvismertetés Lászlóffy Woldemár: A Tisza Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982., 610. old., 2 melléklet, 137. ábra, 217 kép, 65 tábl., 504 irod., A/5 form.) A Tisza folyó és a tiszai vízrendszer nagy jelentősége ellenére sem bővelkedik átfogó leírásokban. Mintha a régmúlt és a közelmúlt szakemberei megfeledkeztek volna a Tiszáról, vagy talán a feladat nagysága és összetettsége riasztotta volna vissza őket. Aligha, tévedünk megállapításunkban, hogy Lászlóffy Woldemár, a műszaki tudományok doktora most megjelent könyve az; első átfogó mérnöki mű a teljes, tiszai vízgyűjtő vízi munkálatairól és: vízgazdálkodásáról, ameiynek megjelenését mind a hidrológiai tudomány, mind pedig a vízimérnöki gyakorlat már hoszszú idő óta igényelte. A könyvben feldolgozott tárgykört a könyv borítólapjának fülszövege röviden és nagyon pontosan az alábbiak szerint tartalmazza: A Tisza völgyére jut hazánk területének és nemzeti vagyonának a fele, népessége 40,6%-a. A Tisza ügye nemzeti ügy. Történelmünk is összeforrt vele: hol áldást hozott, hol a partjain lakók életét fenyegette. Az utóbbi negyedszázad alatt nálunk és szomszédainknál minden korábbinál nagyobb arányú vízügyi tevékenység folyt, de a vízigények rohamos; növekedése még többet; követel E mű első része' a tiszai vízigyűjtő természetföldrajzi adottságait tekinti át. A második: rész a vízügyek — a víz ellen és a vízért folytatott évszázados küzdelem — múltját ismerteti. Tárgyalja a vízgazdálkodás valamennyi ágának fejlődését a népvándorlási korától a felszabadulásig. A harmadik rész a szocialista tervgazdálkodás páratlan eredményeit és távlati célkitűzéseit ismerteti. Bemutatja a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés,, valamint az ember közvetlen szolgálatában hazánkban és. határainkon túl 1980-ig végzett munkálatokat ési az érdekelt öt ország vízügyi politikájának az ezredfordulóig kijelölt irányát. A Tisza vízgyűjtőjének leírása nem. egyszerűen hidrológia, műszaki, vagy geográfiai feladat.. A Tiszával foglalkozni magyar vízimérnök számára a legmegtiszteiőbb feladatok egyike, hiszen ezzel hazánk történelmével, népünk fejlődésének ügyével is feltétlenül foglalkoznia kell. Ezt látszik átérezni a Szerző is, amikor a Tisza jellemzésének legfontosabb részét a történeti jellemzésben fejezi ki és azon belül is a mérnök érzékével választja ki a folyó létére nézve legdöntőbb természeti és, főként műszaki eseményeket. Amíg a történeti részihez, a vízügyek múltjának leírásához nem ér a könyv, hét fejezeten; szinte átrohan a Szerző, csakhogy ehhez azi általa nagy szakmai szeretettel megírt fő-részihez minél hamarább eljuthasson. És ez nem, hátrányára, hanem előnyére válik a könyvnek. Így a, lényegre törő tömör jellemzést kapunk a vízrendszer kialakulásáról, a vízgyűjtő terület domborzatáról, vízihálózatáról, földtani és mezőgazdasági viszonyairól. a vízgyűjtő éghajlatáról, a Tisza mederviszonyairól, vízkészletéről, vízminőségéről és a. vízgyűjtőn levő felszín alatti vizekről. A mértéktartás nemcsak a terjedelmet illeti, hanem a; Szerző egyensúlyra törekszik a járatos elméleti leírások értékelésében, is: kerüli az egyoldalú állásfoglalásokat és az alkotásokban elsősorban azok értékeit keresi és találja meg. A Tisza-menti táj kezdetben a természet erőinek uralma alatt állott, és az emberi élet meghatározója volt. De lassan az, ember kezdett felülkerekedni a termés,zet mostohaságán. Előbb csak egyedi vízilétesítményekkel, amelyeket a folyó szeszélye olykor tönkre is tehetett. Később azonban sikerült megrendszabályozni az egész folyót, sőt az egész vízrendszert. Népünk történelmi érdeke, hogy ezt a második honfoglalást jórészt a XIX. században sikerült véghez vinnie. Sajnos;, még szakmai körökben sincs mindenki tisztában ma, már, hogy milyen munkákat miért kellett elvégezni. Nagy érdeme a könyvnek, hogy sok ilyen feledésnek; induló kérdést megvilágít. Csak egyetlen példa erre: a 191. oldalon a 9.3. ábra a Mirhó-fok elzárásónak hatásét mutatja be; helyszínrajzon. Olyan térképet alig mutattak be eddig az erről szóló leírások, amelyen szöveges magyarázat nélkül is azonnal be lehet látni a munkálat következményeit. A könyv egyébként messzemenően, kihasználja, hogy a mérnök számára, az ábra a legjobb magyarázó: bőséges ábra-, kép-, és; térképanyagot ad. Az ábrák, képek és térképek beszerzésének nehézségeire a, Szerző is rámutat. Esi ennek a, nehézségnek a megoldása tette igazán gyakorlativá a könyvet:. A Szerző kérésére, segítségére jött jóformán a teljes gyakorló vízimérnök-tánsadalom,. A Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet mellett a Vízügyi Igazgatóságok, egyéb vízügyi és nem, vízügyi műszaki szervek, számos vízügyi szakember — a köszönő felsorolás, 71 nevet tartalmaz, 10 közület mellett; — adatok közlésével esi rajzi vázlatok átengedésével segítették a munkát. Ezzel ketrült ,a könyv már összeállítása pillanatában is a vízügyi gyakorlat mai és; elmúlt időszaki részének tolmácsolójává. A könyv történeti része a folyó árvízmentesítési munkái mellett áttekinti a folyószabályozás és árvízvédekezés kérdéseit, az ezekkel kapcsolódó belvíz kérdéseket, a régi > árvízmentesítő és belvízelvezető társulatok működését;, a halászat, a tógazdálkodás, víziközlekedés, vízerőhasznosítás, öntözés történeti fejlődésének állomásait, szól a vízellátásról és a vízminőség káros változásainak kezdeteiről. Természetes, hogy a történeti rész a legbővebb: a folyóvölgy elmúlt időszaki eseményeiből érthetők meg igazán azok a törekvések, amelyeknek véghezvitelére már a mai kor, a szocializmus; időszaka adott lehetőséget. A szocializmus korának bemutatása talán a legelegánsabban megoldott része a könyvnek. A szavak szaporítása nélkül is rendkívül sokat tud elmondani az ide vonatkozó három, fejezet. A leírás; a Tisza vízgyűjtő mind az öt államára kiterjed, s ebben a teljességben valóban az első nagy összefoglaló a felszabadulást követő időszak eredményeiről. A közeljövő terveinek felvázolása pedig azt mutatja, hogy az együttműködő államok vízimérnökei jórészt előre látják megoldandó feladataikat. Az olvasó nem, teszi rosszul, ha a könyv jegyzeteit is, figyelmesen olvassa: olykor a jegyzetekben, súlyos mondanivaló testesül meg. Innen is csak egyetlen példa: a 94. oldal 1. sz. jegyzete nagyon udvariasan fejezi ki azt is, hogy tarthatatlan a vízrajzi nyilvántartásnak az a gyakorlata, hogy a folyókilométer szelvényezést időszakonként változtatgatja. Felborít ez minden azonosítási kísérletlet. holott elegendő volna a változatlan szelvényeket változatlan számozásban hagyni és; pl. a vasútépítési gyakorlathoz hasonlóan; hibaszelvényezést alkalmazni. De, ez a kritika, nern a könyvet éri, hanem az általa kifogásolt gyakorlatot. A könyv nyomása szépen sikerült, ábrái világosak, pontosak, képei pedig, ahol a fényképek minősége engedte, igen tiszta; nyomásúak. Talán, csak a borító nem sikerült úgy, ahogy tudományos igényű műszaki könyv kiállítását megkívánhatjuk. A könyvet mindenkinek ajánlhatjuk, aki bármilyen formában a Tiszához köziéi kerül a mérnöki munkájában. De, azok is haszonnal forgathatják, akik nagy vízimunkálataink után érdeklődnek, vagy tájékozódni kívánnak a hazánkban és; a, további négy tisza-völgyi államban folyt és ma is folyó tiszavölgyi vízimunkálatokról. A Tisza vízgyűjtőjén dolgozó gyakorló vízügyi műszaki szakemberek feltehetően maguk is megbecsülésnek fogják érezni, hogy a. Szerző talán legsikerültebb munkáját éppen a Tiszának szentelte. Dr. Vágás István