Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
1. szám - Sajgó Zsolt–dr. Scheuer Gyula: Hatvan város felszínalatti vízbeszerzési lehetőségei
36 Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. Sajgó Zs.—Dr. Scheuer Gy.: Hatvan város vízfolyások és vízlevezető csatornák a magas talajvízállású területekről erednek és megcsapoló hatásúak. A felszínközeli vízadó összletet a beszivárgási időszakokban a csapadékvíz beszivárgó és a vízfelszínig lejutó hányada jelentős mértékben táplálja, mely alól csak a magas talajvízállású és belvizes (vízmű, kavicsbányák térsége és a Zagyvamente) területek kivételek, ahol az evapotranspiráció megcsapoló hatása fokozott mértékben érvényesül. Adottságnak tekinthető a kavicsbányászat, mely átlagosan napi 1500 m 3 anyag kiemelését jelenti a talajvízszintje alól. E tevékenység egy látszólagos vízkivételt eredményez, amikoris a kiemelt anyag helyét a környezetéből odaáramló talajvíz tölti ki. További, tényleges megcsapoló hatásként érvényesül a talajvízből táplálkozó bányatavak nagyobb mértékű párolgása is. Vizsgálataink szerint a homokos kavicsösszletben ÉNy felől a területre 5500—6000 m 3/d vízmenynyiség érkezik, mely a kavicstestet teljes egészében kitölti és felszíne a fedőképződményekben jelenik meg. A különféle tápláló és megcsapoló hatások összességükben kiegyenlítik egymást, csak a mesterséges beavatkozás (kavicsbányászat) következménye, hogy a szóban forgó területről tovább szivárgó vízkészlet kb. 4500 m 3/d értékre csökken. D felé haladva e vízkészlet jelentős részét (kb. 50%-át) a Zagyvába ömlő és hidrológiai hatást képező Calga vízfolyás csapolja meg. A víztározó összlet vízvezető képessége az egyedi kutas és kútcsoportos próbaszivattyúzások eredményeinek adataiból számolva káti = 4,5-10~ 4 m/s értékkel jellemezhető. A talajvízszint ingadozása a terület egyes részein eltérő. Á VITUKI és FTV figyelőkutak adatai szerint az éves vízjáték a Zagyva mentén 1,0—1,5 m, míg a kavicstest többi részén nagysága 1,0 m-re becsülhető. 5.2.2. Mélységi vízadó összlet vízháztartása. A Hatvan—boldogi medence fiatal törmelékes összletének vízutánpótlódása igen kedvező. A medencét É-i, K-i, Ny-i irányból határoló kiemelt helyzetű f. pannon rétegcsoport vízadó szintjei közvetlen kapcsolatban vannak a süllyedék víztároló rétegeivel. A f. pannon összlet rétegei déli irányban, az Alföld felé 2—3°-kal dőlnek, ezért a hegységperemek durva törmelékes üledékein beszivárgó és a f. pannon homokrétegeibe átadódó vizek természetes táplálói a pleisztocén összletnek. A csapadékból illetve a talajvízből helyileg történő függőleges utánpótlódást kizárhatjuk, mert ahol a kavicsterasz megtalálható, ott az agyagos feküréteg is kimutatható, mivel a durva törmelék lerakódását a hatvani süllyedék feltöltődése előzte meg. A negyedkori folyóvízi, tavi eredetű összletben a vízvezető rétegek nincsenek egymástól jól elhatárolva a vízrekesztő képződmények kiékelődése, a rétegek szemcseösszetételének változékonysága miatt. A medence ezért hidrodinamikailag egységesnek tekinthető. Kisebb területi egységeken belül — mint a városi vízmű kútcsoportjai — a vízadó rétegek egymástól viszonylag jól elkülönülnek és a belőlük végzett víztermelés hatása csak az azonos rétegeken levő kutak között mutatható ki. A ne±o• 50 m ^,100 4—° 150 2 00 250 300 Összes keménység német keménységi fokban 20 30 40 50 60 [nkf] JELMA6YARA2ATo Felszinközeli kavicsos összlet talajvize » Pleisztocén rétegvizek • Felsőpannon rétegvizek 10. ábra. A különböző mélységű víztartó rétegek vizeinek összes keménységének 'változása Puc. 10. M3Menenue oGufeii mecmKocmu eodbi Hanopnux eopu30nmoe pa3JiuHH0ü ZAVOUHU Abb. 10. Änderung der Gesamthärte der Gewässer der wassergebenden Schichten in versd^edenen Tiefen gyedkori és pannon rétegek vizének áramlási iránya a hegységperemi részeken az É—D-i fő áramlási irány jellemző, amely a térségben a hatvani medence felé módosul jelezve a pleisztocén összlet jobb vízvezető rétegeinek megcsapoló hatását. 5.3. Vízminőségi adottságok Vízminőségi vizsgálati eredmények alapján figyelembe véve a vízföldtani viszonyokat is 3 féle kémiai összetételű vízféleség különböztethető meg (10. ábra). 5.3.1. Felszinközeli kavicsos összlet vízminősége. A vizsgált területen kb. 20 m mélységig feltárt homokos kavicsos összlet vize közvetlenül Hatvan alatt magas keménységű (37—50 nkf) és oldott sótartalmú (1000 mg/l feletti). A város szennyező hatását igazolja a megengedettnél magasabb (60—70 mg/l) nitrát és amónium ion (0,7—1,0 mg/l) mennyisége a vízben. E területen a vas és mangán tartalom is jelentős (1,3—1,5 mg/l). A terület középső ós D-i részén a víz minősége már kedvező. A bepárlási maradék 500—550 mg/l, a keménység maximálisan 22 nkf. A szulfát ion pedig 100 mg/l alatt marad. A vas és mangán együttes átlagértéke, 0,3 mg/l. A víz a vascsőre gyengén agresszív jellegű. 5.3.2. A pleisztocén törmelékkúp mélyebb 50— 130 in közötti víztartórétegeinek vize eltér a felszínközeliétől. A vizek kisebb oldott sótartalmúak (350—450 mg/l), a keménységük pedig 10—18 nkf között volt kimutatható és a Ca—Mg hidrogénkarbonátos vizek csoportjába sorolhatók, bár meg kell jegyezni, hogy a nátrium mennyisége aránylag magas és ennek az értéke a mélységgel növekszik. A szulfát és a klorid mennyisége csak nyomokban ill. csak nagyon alárendelten fordul elő. Ezért az