Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

336 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Egyesületi és műszaki hírek munkatársai vettek részt így a látottaknak a hazai gyakorlatban való közvetlen hasznosítási lehetősége többszörösen adott. Az 1G1Ü Olasz Nemzeti Bizottság közreműködésével szervezett olaszországi szakmai programok során (Verona, Padova és Milánó környéke) a csoport ízelítőt kapott az olasz mezőgazdasági vízgazdálkodási gyakorlat és a tudományos kutatás aktuális problémáiból, az öntözési technika és technológia újabb megoldásaiból, a jégkár-elhárítás eredményeiből stb. Élénk érdeklődést keltett: — Bovolinoban, egy veronai mezőgazdasági középiskola tangazdaságában látott új megoldású (sprinkling limbs irrigates) gyümölcsösben telepített beépített esőztető rendszer, amely magas építésű felszálló vezetékekre telepített szórófejekkel adagolja a vizet, amelyek alatt a munkagépek zavartalanul mozoghatnak; — a fóliatakarással és csepegtető öntözéssel megvalósított gépesített szamócatermesztés (30 ha) (Buttapietraban, aZenti-gazdaságban); — az ugyancsak a Zeníi-gazdaságban látott, állami támogatással őszibarackosban megépült műanyaghálós jégeső elleni védelem; — a paduai egyetem tangazdaságában látott számítógépes vezérléssel megoldott melegházi vízellátás, vagy az automatikusan mozgó esővédő tető a lizimóter telepén; ' — ugyancsak tanulságosnak bizonyult a Milánótól mintegy 50 km-re levő (Sommá. Lombardo település közelében) a Diga Papperduto duzzasztó és vízkivételi mű, amely révén a Lago di Maggiore vizét hasznosítják a Tieianó menti öntözőrendszerek ellátására, ós vízerőművek működtetésére. A vízkivétel számítógéppel vezérelt, olajhidraulikával működtetett fémzsiliptáblák mozgatásával van megoldva. A tározó vízminőségét automatikus mintavétellel folyamatosan ellenőrzik. A kongresszusi tanulmányutak közül választva, fél napos kirándulás keretében, a csoport ellátogatott a Rhone vidék Fejlesztési Vállalathoz, és szakvezetéssel megtekintett egy, a Rhone Genf és Lyon közötti szakaszán megépült, és egy épités alatt álló vízerőművet. Ezenkívül a csoport tagjai egyénenként vehettek részt a kongresszus alkalmávafrendezett egyéb szakmai rendezvényeken, így — autobuszos kirándulásokon grenoblei vízügyi vállalatoknál, — az ülések után szervezett előadásokon, és a — folyamatosan látogatható, sok neves cég részvételével rendezett „Alpexpo" kiállításon. A kongresszus tartama alatt délben és esténként lehetőség nyílt autóbuszos városnézésen való részvételre ós kulturális rendezvények látogatására is. A kongresszuson 761 küldöttet ós megfigyelőt regisztráltak, akik a technikai ülések general reportereinek összefoglalói után vitatták meg az ,,A jelenleg működő öntözött és vízelvezető rendszerek fejlesztése és korszerűsítése" (36. kérdés) és az ,,Árvízvédelem a mentesített területekkel és vízkészletekkel való gazdálkodás igényei szerint" (37. kérdés) c. témákat. A kongresszussal egyidőben rendezett speciális üléseken és a. sympozium ülésein került sor (az előbbin:) a megépült művek értékelési rendszereinek megvalósítására, és (az utóbbin:) a ,,Víz- és öntözőrendszer ellenőrzésére szolgáló szisztémák tervezési elvei a modern technika felhasználásával" — c. téma keretében elhangzott előadások vitájára. A 36. kérdésre küldött 60 tanulmány fő célja annak elemzése volt, hogy a világ élelmiszerhiányának csökkentése úgy történjen-e, hogy új öntözőrendszereket létesítenek, vagy a már működő rendszerek rekonstrukcióját és fejlesztését tartsák-e elsődlegesnek. A tanulmányok alapján, és az összefoglalót követő vita alapján megfogalmazott végső következtetés az volt, hogy az öntöző és levezető rendszerek műszaki fejlesztése további folyamatos erőfeszítést igényel. Ezt a következtetést támasztja alá az az 1979-ben nyilvánosságra hozott becslés (EAO) is, hogy a fejlődő országok 1990-ig tervezett fejlesztési programja felölel 45 millió hektár öntözésfejlesztést (22 billió $ értékben), 78 millió hektár vízelvezető rendszer fejlesztést (14 billió S értékben) és 22 millió hektár új öntözési létesítményt (61 billió $ értékben, 1975. évi árfolyamon számítva), aminek megvalósításával a világ élelmiszerhiányának kérdése valószínűleg megoldódna. A 37. kérdésre a 34 beérkezett tanulmány öt csoportba sorolható részkérdést tárgyalt: — az árvízi vízkészlet hasznosítása öntözésre, mint az árvízvédelem egy tényezője; — az árvízi vízkészletek elvezetése és szótosztása; — árvízvédelmi intézkedések arid övezetekben; -— nem építési intézkedések, mint amilyen az árvízjárta területek övezetekre bontása, vízvisszatartás és szabályozás a fölhasználás érdekében; és — hordalékmozgás (és általában a folyók vízjárása) módosításának hatásai az árvíz védelmi művekben. A legtöbb tanulmányban fellelhető következtetés szerint a cél az árvízvédelmi építkezések és egyéb (nem építési) intézkedések együttes alkalmazása a mentesített területek mezőgazdasági hasznosításának jobb tervezése és az érintett területeken való jobb vízkészletgazdálkodás érdekében. A XI. Kongresszus Speciális Ülésére beérkezett tanulmányokat összefoglaló előadásban Durousseau Dugotier J. (Franciaország) hangoztatta, hogy a megépített öntöző ós vízelvezető művek értékelése biztosíthatja, hogy a létesítmények optimálisan működjenek az értékelés alapján történt fejlesztések megvalósítása útján. A megépült művek értékelési módszerei nem elég általánosak, pedig a jövőben épülő rendszerek tervezéséhez és a már működők fejlesztéséhez, gazdaságosságuk növeléséhez alapvetően szükség lenne egy általánosan elfogadott eljárás. Dr. Szigyártó ZoltánA VI TU K I) hozzászólását, amelyben az öntözőrendszerek értékelésének lehetőségeivel foglalkozott, a résztvevők tetszéssel fogadták. A Szimpóziumon elhangzottak szerint — a vízgyűjtőkre vonatkozó adatgyűjtés központosított, míg az öntözőrendszerek ellenőrzése helyi jellegű; — a vízhasználatot ellenőrző rendszerek általánosabban elterjedtek, mint az öntözőrendszereké; — a vízkészletek többcélú hasznosítása miatt a teljes automatizáció és optimalizálás csak a használók érdekeinek egyeztetése után valósulhat meg; — lehetővé kell tenni továbbá, a különböző automatikus rendszerek kvantitatív összehasonlíthatóságot; — a rendszer-modellek legyenek egyszerűek, de a teljes rendszerre vonatkozzanak. A Világkongresszus rendkívül gazdag szakmai és kulturális programjának befejeztével a csoport Svájcon, az NSZK-n és Ausztrián áthaladva utazott haza. A XI. Kongresszus tanulmányainak rövidített magyar nyelvű összefoglalását az ICID Magyar Nemzeti Bizottsága külön kiadványban kívánja megjelentetni. Dr. Gsekő Géza a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság titkára •