Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Balog Anna: Néhány magyarországi hévíz szilárd kiválási termékének ásványtani és geokémiai vizsgálata

316 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz . Balogh A.: Néhány magyarországi hévíz hogy a Sr++ mennyisége a kalcitsáv okban ha­tározottabban kisebb, mint az aragonitban (2. ábra). A vizsgált esetekben igazolódott, hogy bizonyos Sr-koncentráció felett a vízből aragonit, alatta pedig kalcit válik ki. A kritikus Sr mennyisége kutanként eltérő, valószínűleg a helyi viszonyok különböző volta miatt (nyomásváltozások, hő­mérséklet, pH, oldott ion-tartalom). 4.5. Derivatográfiás vizsgálatok A derivatográfiás vizsgálatok alapján a minták több csoportba oszthatók. Az igali tnintáról készült felvétel szennyeződésmentes tiszta kalcit. A súlyvesztés 41,9% 888 °C-nál következett be, s mindhárom görbén észlelhető. Ide tartoznak a mindszenti, gyulai, cserkeszőlői, bükkszéki, illetve orosházi minták. A rábasömjéni minta felvételén 400—440 °C között endoterm csúcs látható. Ez az aragonit­kalcit entalpiaváltozással járó szerkezetátalaku­lását jelzi. Az irodalmi adatokkal szemben ez az endoterm csúcs a DTG és TG görbén is, max. 1% súly veszteséggel jelentkezett, így fel kell tételeznünk, hogy a hévízkutakban kivált víz­kövekre jellemző genetikai sajátságok követ­kezménye az eltérés. Ebbe a típusba tartozik az egerszalóki, turai, rábasömjéni és a felszínről származó mindszenti minta. A hazai hévizek legfontosabb tárolókőzete ugyanaz a felsőpannóniai homokkő, amely a szén­hidrogéneket is tárolja. Érthető, hogy hévizeink szerves anyagokat tartalmaznak. A vízkőbe épült szerves anyag a derivatográfiás feltéveleken 200— 450° között exoterm csúcs alakjában jelentkezik. 4.6. A pásztázó elektronmikroszkópi vizsgálatok A Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetben készült pásztázó (schanning) elektron­mikroszkópi felvételek segítségével a szemcsék ig/Sr Ig/Ca [mm] 2. ábra. A táskái minta lézerspektroszkópos vizsgálatának kiértékelési görbéje Puc. 2. MHmepnpemaquOHHaa jcpuean Aa3epcneKmpocKO­nwiecKOZO cinajima npoObi ux CKeaDKuiwi Tamm Abb. 2. Auswertungskurve der leserspektroskopischen Un­tersuchung der Probenehme in Táska 6. kép. .1 táskái hévizkúthól származó vizkőkiválás pász­tázó elektronmikroszkópi képe Felszínen képződött anyag, laza, orientálatlan szerkezet CHUM.0. Bud npoőbt e CKanupywuiuü 3MKtvpoHMw<pocKon U3 CKSajKUHbt TauiKa Macca, 06pa30BaBinancH na noBepxHOCTH, pbixjra« HeHanpaB.ieHirasi CTpyKTypa Bild ti. Rasantes elektronmikroskopisches Bild der aus dem Thermalbrunnen stammenden Wasserstein- Ablösung in Táska Sieh ab der Oberfläche gebildete, lockere, unorientierte Struktur alakját, méretét és szerkezetét lehet tanulmányozni. A módszer előmozdítja a vízkő felületi morfoló­giájának vizsgálatát is. A törési felületek alapján pedig hasznos következtetéseket vonhatunk le a törési mechanizmusra, a jellemző kristályformákra és az anyag porozitására. A felvételek alapján morfológiailag a kalcit és az aragonit jól elkülö­níthető. Az aragonit léces, tűs, míg a kalcit álta­lában romboéderes megjelenésű. A vizsgált 9 minta közül a sajóhídvégi, a táskái és a turai aragonitból áll. Az azonos nagyítású felvételeket összehasonlítva megállapítható, hogy morfológiailag léces meg­jelenésű a sajóhídvégi, míg a turai minta egymástól elkülönülő kristályhalmazokra bomlik (6. kép). A sajóhídvégi mintában csak néhány fejlett kristály ismerhető fel: feltehetően kevés kristály­csíra képződésével alakult ki, s volt idő ezek növekedésére. A turai vízkő kialakulása nagyobb­számú kristálygóc képződésével indult, s az apróbb szemcseméret jellemzi. A kristálycsoportok seprő­szerű, köteges szerkezetben kapcsolódnak egymás­hoz (7. kép). A vizsgált minták közül a büki, gyulai, margitszigeti, csornai, karcagi, mezőkö­vesdi kalcitból épül fel. A kalcit minták között két, morfológiailag jól elkülöníthető változat különböztethető meg. Fejlett, felnőtt kristály­alakzattal rendelkezik a mezőkövesdi, karcagi és gyulai minta. Ezekre az anyagokra nagyobb szemcseméret, és orientáltság jellemző. A mező­kövesdi felvételen jól láthatók a kristálynövekedési vonalak is (8. kép). A nagyobb nagyítású felvételeken kivehető a kalcit romboéderes kristályalakzata, ami kisebb hőmérsékletű kiválásra utal (9. kép). Lazább szövetűek a büki, margitszigeti és csor­nai kőzetek. A margitszigeti anyag a leglazább szövetű, a kristályok rendezetlenül helyezkednek el, az átnövéses ikerkristályok is gyakoriak. A büki felvételen egy-egy kristálycsoport orientált helyzetű, szabálytalan szemcsehalmazokkal körül­véve (10. kép).

Next

/
Thumbnails
Contents