Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
1. szám - Sajgó Zsolt–dr. Scheuer Gyula: Hatvan város felszínalatti vízbeszerzési lehetőségei
Sajgó Zs.— Dr. Scheuer Gy.: Hatvan város Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. 33 114,5 mB.f. B1 magfúrás ± 0,00 m 6. ábra. A B-l. sz. vízkutató magfúrás szelvénye Puc. 6. I'a3pe3 Kepnoeoü ciceaMuitbi Ha eody Ns B—1 Abb. 6. Profil der Wasserschürf— Kernbohrung Nr. B-l általánosságban már voltak ismereteink [4, 7, 8, 9] azonban e kutatásokkal sikerült részleteiben is tisztázni a tényleges helyi adottságokat. A Cserhát—Mátra és Bükk hegységből eredő patakok időszakonként jelentős mennyiségű törmelékanyagot szállítottak a pleisztocénben. Ezek közül a Zagyva szállította a legnagyobb mennyiséget. A folyóvízi tevékenységből eredő anyagok (kavics, homok) a völgybevágódások és kiemelkedések hatására a hegységi területeken teraszokká váltak, míg az előtér szakaszonként megsüllyedt területein törmelékkúpok képződtek. A közelmúltben végzett feltárásokkal lényegében a Zagyva által felhalmozott törmelékkúpnak csak a hegység felé eső északi felét kutattuk meg, miután e törmelékkúp az irodalmi adatok szerint [8] ugyan mélyen benyúlik a Jászságba, de fokozatosan elfinomodik. A Zagyva völgyi kavicsos összlet már régóta ismeretes volt, főleg Hatvan város környezetben [3, 6, 9, 14]. Kedvező vízadóképessége miatt már korábban több helyen hasznosították vizét (Cukor- és Konzervgyár). Ezek ismeretében indultak meg a vízkutatási munkálatok, amelyek lényegében eredményesen fejeződtek be. A Zagyva völgye Hatvanról É-ra 600—700 m szélességű, a felszínközeli vízadó kavicsos réteg 9—15 m vastagságú és a völgyet teljesen kitölti. A völgy felett különböző magasságokban pedig a Zagyva idősebb hordalékanyaga mutatható ki. Hatvannál a völgy hirtelen tölcsérszerűen kiszélesedik és a várostól D-re már a 7 km-t is meghaladja és ennek megfelelően a vízadó szemcsés rétegek vízszintes és függőleges irányba jelentősen kiterjednek. A próbafúrások eredményei szerint Hatvan és Boldog között D-i irányban fokozatosan vastagszik a pleisztocén törmelékkúp és eléri a 120—130 m-es vastagságot. A fekvőt felsőpannon képződmények alkotják. ABl. sz. fiirás, amely Boldog községtől ÉNY-ra volt, 130 m-ig a felszínközeli kavicsos réteggel együtt számos durvaszemcsés vízadó összletet tárt fel (6. ábra). A fúrás, amely magfúrással készült, igen változatos pleisztocén rétegsort harántolt. A víztartó homokos rétegek mellett jelentős vastagságban tavi-mocsári lerakódások váltak ismertté. A kapott minták alapján a pleisztocén és a felsőpannon egymástól jól elhatárolható volt, mert a negyedkori összletre a gyors üledékváltást ós a durvaszemcsés rétegek gyakoriságát tapasztaltuk és figyelhettük meg, míg a felsőpannon összletre a kiegyensúlyozott rétegzettség, az eltérő szín, a lignit megjelenése és jól osztályozott, finomabb homokrétegek voltak jellemzők (7. ábra). A törmelékkúp felső szakaszán 20 m mélységig megközelítően azonos mélységben, vastagságban és kifejlődésben települő homokos kavics rétegek vizsgálata is feladatunkat képezte. A felszínközeli kavicsos réteg elterjedésére és egyéb viszonyaira vonatkozóan 8—9. ábrák adnak felvilágosítást. A kutatással megállapítást nyert, hogy megközelítően a Zagyvától K-re levő területeken e rendkívül kedvező vízadóképességű kavicsos réteg fedője vízáteresztő homok, ami a vízutánpótlódást jelentősen elősegíti, de egyben a kavicsos összlet elszeny-
