Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Balog Anna: Néhány magyarországi hévíz szilárd kiválási termékének ásványtani és geokémiai vizsgálata

312 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Néhány magyarországi hévíz szilárd kiválási termékének ásványtani és geokémiai vizsgálata* BALOG ANN A*» A hévizek termelését a helyenként tömegesen kiváló vizkőkéreg gyakran hátráltatja. Földtani ásványtani-geokémiai szempontból is szükségessé vált a vízkőképződményeknek részleteket felölelő, majd egységes szintézisbe vonható vizsgálata. E célból az ország különböző területrészéről, valamint rétegtani szintjéből származó hévízkútjait választottuk ki (1. ábra). 1. Földtani viszonyok Ismeretes, hogy a magyarországi hévizek két fő üledékes kőzetcsoporthoz: a neogén porózusos, és a mezozóos repedezett, hasadékos karbonátos kőzetekhez kötődnek. A porózus kőzetcsoporton belül gyakorlatilag legfontosabb és legértékesebb a felsőpannóniai alemelet alsó részében kialakult hévíztározó homoksorozat. A felsőpannóniai üledékek nagy vastagságú és területi kiterjedésű képződmények, s a kedvező kőzetfizikai tulajdonságaik miatt jelentős hévíztározók. A legnagyobb vastagságú felsőpannóniai üledéksort az Alföld délkeleti részén Hódmezővásárhely-Makó körzetében tárták fel. A felsőpannóniai hévíztározó homoksorozat tulajdonképpen többrétegű tárolórendszer, ahol az egyedi homokrétegek teleptanilag és hidrodinamikailag többnyire önállóak. Számos helyen szoros kapcsolat van a szénhidrogén-telepek és a környezetüket alkotó nagytömegű hévíz között, minthogy a kőolaj- és a földgáztelepek a felsőpannóniai homoksorozat alsó szintjében helyezkednek el. A felsőpannóniai hévíztárolók egyik legfontosabb ismérve, hogy túlnyomórészt statikus, zárt tükrű rétegvizeket tárolnak, melyeknél jelenlegi ismereteink szerint nincs utánpótlódás. A másik fontos hévíztároló kőzetcsoport a mezozóos repedezett, hasadékos dolomit és mészkő. Ez a nagytömegű képződmény lényegében karsztvizet, vagy „őskarsztvizet" tárol, s általában nyitott rendszerű. A karbonátos kőzettömeg mélyebben települő részeiben közel statikus jellegű víztárok) rendszerek helyezkednek el, melyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a felszínnel, vagy a nyitott rendszerű „főkarsztvízzel". Általában a triász dolomitra, vagy mészkőre települt miocén konglomerátum és homokkő összefügg a karbonátos tározó egészével. *Előadásként elhangzott a MHT Hidrogeológiai Szakosztály 1979. április 17-i előadóülésén **Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszék, Budapest 2. A hévizek hasznosítása A hévízkutak gyógyvízszolgáltatásuk mellett a hőenergia kinyerés lehetősége miatt is jelentősek. A kutak perforációs mélysége általában 1500— 2000 m. Ez a mélység elég ahhoz — a magyar medence átfűtött voltát ismerve (23 m/°C gg) —, hogy 80 °C-nál melegebb hévízzel számolhassunk. Nem ritka, hogy ilyen hőmérsékletű vizet négy hőlépcsőben hasznosítanak, s az utolsó lépcső után is 30 °C az elfolyó víz hőmérséklete. Sajnos, az üzemelő kutak nincsenek mindenütt jól kihasználva, s a lezárt kutak is gyakoriak. Boldizsár T. (1978) számításai szerint hazánkban mintegy 20 000 hévízkút telepíthető geotermikus energia kinyerésére. Jelenleg 515 kút működik, s összesen 1408 MW energiát termelnek. Legnagyobb részüket ma még többnyire balneológiai célokra hasznosítják. 3. Vízkőkiválás okai A hazai hévízkutak mintegy 10%-ánál okoz problémát a vízből kiváló szilárd kéreganyag. A vízkő kiválásának okai a nyomásváltozásokban, gáz-víz viszonyokban keresendők. A vízben oldott szilárd alkotórészek összmennyiségével a kiválási hajlam nincs bizonyítható összefüggésben, de azokban a kutakban, melyeknek vize több oldott sót tartalmaz, nagyobb valószínűséggel válhat ki vízkő. • l/izköki válás nincs 1. ábra. A vizsgált hévízkutak területi elhelyezkedése 1. Bük, 2. Rábasömjén, 3. Borgáta, 4. Zalakaros, 5. Csorna, ti. Győr-1, 7. Hévíz, 8. Táska., 9. Kaposvár, 10. Igal, 11. Csokonyavisonta. 12. Harkány, 13. Szigetvár, 14. Margit-sziget, 15. Városliget, 10. Tura. 17. Mátraderecske, 18. Egerszalók, 19. Bükkszék, 20. Mezőkövesd, 21. Sajóhídvég, 22. Cserkeszőlő, 23. Karcag, 24. Hódmezővásárhely, 25. Mindszent, 26. Szeged, 27. Szentes, 28. Békéscsaba, 29. Gyula, 30. Orosháza Puc. 1. PacnoAoiKenue uccAedoeanHux mepMaMHbix CKeawcuH Abb. 1. Flachenanordnung der untersuchten Thermalbrunnen